Varázslatos hangulat kerít hatalmába, így karácsony közeledtével. Valószínűleg ezt is otthonról hoztam magammal, mivel szüleimmel nagyon szép karácsonyokat éltünk meg, mi gyerekek. Még az esti mesékre is emlékszem, amiket Apám mesélt nekünk ilyen időtájt. A legkedvesebb, egy kis favonatról szólt, amit egy kisfiú kapott, és sokat játszott vele. Amikor eljött a karácsony este, a gyönyörű karácsonyfa alatt egy új villanyvonat
csillogott-villogott. A kis favonatot ettől kezdve elhanyagolta a kisfiú, csak az új játékával játszott. A kis vonat sokat sírdogált egyedül és lopva figyelte kisgazdáját, aki elfelejtette őt…persze a mesének jó vége lett, mindenki elnyerte méltó büntetését és jutalmát, bizony emlékszem mekkora gombóc volt a torkomban, amikor megelevenedett előttem a történet és átszellemülten hallgattuk Apám részletes leírását a mennyezetig érő karácsonyfáról és a csillogó-villogó csillagszórókról, játékokról.

Ezeket az ember sosem felejti el…

Párommal igyekeztünk hasonló élményeket szerezni a gyerekeinknek. Sok-sok kis együtt készített karácsonyi ajándékot eltettem emlékbe, amit a lurkók saját pici kezükkel ügyeskedtek össze. Mai napig vannak olyan lakást díszítő csecsebecséim, amit még kicsi gyerekként barkácsoltak. Rajzaikból egész kis kiállítást tudnék rendezni, amit a karácsonyról rajzoltak, türelmetlenül várva a Jézuskát.

Az advent csodálatos hangulatát, a karácsonyi várakozást a régmúlt mitológiája alakította ki. Az advent a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka. A latin eredetű szó jelentése: Adventus Domini, az Úr eljövetele.
Ez az időszak a karácsonyra való lelki felkészülés ideje, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnap előestéjével kezdődik és karácsony első vecsernyéjéig tart. Megannyi szokás és népi hagyomány is kapcsolódik hozzá. A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette az advent, valamint az egyházi év kezdetét.

Volt, ahol az első hajnali misére harangozáskor a férjhez menő lány a harang köteléből három kis darabot szakított, s azt a hajfonó pántlikájában viselte, hogy a farsangban sok kérője legyen. Erdélyben azt tartották, hogy az adventi hajnali mise alatt minden ajtót, ablakot, különösen az ólat be kell zárni, mert ilyenkor a boszorkányok állati alakban a harangozás elől a házakba, az ólakba húzódnak, s ott kárt okoznak. Az Ipoly mentén arról is tudni véltek, hogy az elásott pénz adventkor megtisztul./Néprajzi Lexikon/

Szokás az alkalomra adventi naptár készítése is, vállalkozó kedvűek, (mint én) mézeskalácsból is süthetik. -Még a barátnőimet is megleptem egy-egy ilyennel- Kedvcsinálónak mellékeltem fényképet róla, elég jól sikerült...leírást hozzá, itt találtam:
http://desszert.eu/mezeskalacs_adventi_naptar

Szép hagyomány a négy gyertyával díszített adventi koszorú „ötlete” is, amely 1838-ból ered: Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész, a hamburgi gyermekotthon alapítója a ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készített, és minden istentiszteleten újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ez a szép ötlet gyorsan követőkre talált. Évről évre szebben és szebben díszítették fel ezeket a koszorúkat – a kerekség az örökkévalóság szimbóluma –

Holnap este meggyújthatjuk az első gyertyát a koszorún, és ehhez szeretnék adalékként egy kis ínyencséget ajánlani. Ha lehet, készítsük egy időben a finomságokat, mert az illatok, amik keverednek ilyenkor, leírhatatlanok…

Mézespuszedli (Nagyi-féle)

• 25 dkg méz
• 50 dkg liszt
• 12 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• 1 egész tojás és 2 tojás sárgája
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 kávéskanál őrölt fahéj
• 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
• reszelt citromhéj

A megmelegített mézben feloldjuk a margarint, hozzáadjuk a többi alapanyagot és simára gyúrjuk. Pár percre betesszük a hűtőbe. Ha lehűlt, 1/2 cm vastagra kinyújtjuk, formákat szaggatunk belőle. Közepes hőfokon kb.12 percig sütjük. Cukormázzal díszítjük, amit  sarkán picit kilyukasztott nylonzacskóbol írókázunk, ki-ki a fantáziájának megfelelően.
1 tojás fehérje
25dkg porcukor

A finom adventi-süti mellé, forralt bort szoktam készíteni

• 750 ml száraz, nem túl savas vörösbor
• 7dkg cukor
• 2 rúd fahéj
• 8 szem szegfűszeg
• 3 szem szegfűbors

Jó étvágyat kívánok!

(foto:saját)

Született pestiként, nem sok közöm lett volna egy disznóhoz sem, de vidéki rokonságunk jóvoltából már gyerekkoromban sem volt idegen a háziállatok közelsége. Sokszor meghívtak minket disznóvágásra is. Nagyon szerettem az ilyen karácsony előtti, hatalmas családi összejöveteleket. Kislányként ott sertepertéltem a pirospozsgás jó kedélyű vidéki asszonyok között, és amit tudtam és engedtek, már segítettem. Közben persze a legnagyobb élményt, a borvirágos orrú férfiak viccelődése és az asszonyságok évődése jelentette. Igazi jó hangulatú emlékeim ezek...

Később, férjem szülei jóvoltából kerültem újra malacközelbe, ők ugyanis minden novemberben Erzsébet, vagy András napra "vágtak". Ezek a hétvégék is felejthetetlenek - annál is inkább, mert sajnos ők már nem élnek - sűrűn eszembe jutnak azok a szép napok, szeretettel gondolok rájuk... A hajnali mínuszok, a gyönyörű havas, zúzmarás táj. A ködös alföldi napfelkelték, amit a kert végéből néztem végig, amíg a férfiak a szegény állatot szenderítették jobblétre. A család apraja-nagyja, ott sürög-forog. Test- és lélekmelegítő gyanánt egy-két kupica jóféle házi pálinka, és azok az igazi toros ízek, amiket csak ekkor kóstolhatunk.

A konyha felől egész nap íncsiklandó illatok szállnak. Ebédre az asztalon gőzölög az orjaleves, amelyről csak a magyar disznótorok szerencsés résztvevői tudják, milyen csodában van részük. Eperlevél tészta úszik benne, s a színe sárga, mint az arany.A hagyományok ismerői tudják, hogy a leves után szárma, azaz töltött káposzta következik. Majd sült hurka és kolbász kerül az asztalra, esetleg kolbászhússal töltött szűzpecsenye. Estére be van töltve a hurka, a kolbász, a disznósajt, amit varslinak,más helyen gömböcnek is hívnak. A sonkák, szalonnák sóban vagy páclében fürödnek, hogy nemsokára füstre kerülhessenek. A tepertő is kisült, a zsír bödönökben várja a további felhasználást. Majd ha bírunk még enni, egy kis szilvalekvárral töltött hájas kiflivel koronázhatjuk meg ezt a fejedelmi lakomát.

Anyósom szívesen átadta ilyenkor a konyháját (ez nagy dolog volt ám), hogy én készíthessem a szokásos toros eledeleket -persze jótékony felügyelettel-. Sokat tanultam tőle, nemcsak főzni, sütni is. (Az Ő receptfüzetét is féltve őrzöm, természetesen közzé teszek majd belőle jó néhány finomságot).

A disznóöléshez a paraszti életben betöltött fontos szerepénél fogva hiedelmek is fűződtek, amelyek a hit szerint elsősorban a sikeres ölést biztosították. Ezek közül általánosan elterjedtek voltak a disznóölés tilalmas napjaira vonatkozók: nem volt szabad újholdkor ölni, mert férges lenne a hús; helyenként változóan tilos volt a disznóölés kedden, pénteken, vasárnap, mert pl. megromlana a hús; valamint néhány magára a disznóölésre vonatkozó (közben nem szabad a disznót sajnálni, mert nehezen döglik meg; a disznó felhasításakor kacagni kell, hogy vastag legyen a szalonna; a sózást szótlanul kell végezni, nehogy férges legyen a hús; néhol a hurkát is szótlanul főzték, nehogy kifakadjon); továbbá bizonyos, az asszonyokra vonatkozó tilalmak (terhes asszony ne lépjen disznóperzselésbe, mert gyereke szőrös lesz; ne egyék a velőből, mert a gyerek taknyos lesz; asszony ne egye az orrát, mert törni fogja az edényeket stb.). Szórványosan felbukkanó, helyi jelentőségű adatokat nagy számban ismerünk (pl. azt tartották, hogy ha öléskor a Göncölszekér és Kaszáscsillag közel van egymáshoz, több zsír lesz; ölés előtt a disznót meg kellett kergetni, hogy porhanyós húsa legyen stb.). A levágott disznó bizonyos részeit felhasználták gyógyító, ill. mágikus eljárásokra; így elsősorban a Tamás-napon vágott disznóból eltett tamáshájat gyógyszerként, a levágott nemi szerveket és csecsbimbókat az ólba visszadobva a sertésszaporaság céljából.
(Magyar Néprajzi Lexikon)

Nem hurka és kolbász leírást szeretnék ma ajánlani, mert úgy sejtem akinek módja van disznót vágni annak nem kell recept annyira a vérében van a készítése.

Másfelől pedig, Krúdy Gyula is(akiről már szóltam a naplómban) a finom falatok méltatója, így vélekedik ebben a kérdésben:
"Könnyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fűszerek elegendőségéről a disznó feldolgozásánál. Kár, hogy nincs mindennap disznóölés, amikor a férfiak megmutathatnák a nőknek, hogy ehhez az egyetlenegyhez jobban értenek, mint ők." ...Krúdyval csak nem húzok ujjat.

Akkor hát az eheti ételem egy olyan fogás, ami megint nem a kímélő kategóriába tartozik, de igazán nagyon finom. Azoknak ajánlom akik, nem fogyókúráznak és nem vetik meg a ragacsos disznóságokat. (A hozzávaló húsok ne rémisszenek el senkit)

Toros káposzta

• 1/2 kisebb sertés fej (füllel, orral... ne félj tőle)
• 2 db sertés köröm (hosszában félbe vágva, ezt a hentesre kell bízni)
• 1/2 kg színhús (azok kedvéért, akik nem ennének az előbbiekből)
• 20 dkg füstölt hús (oldalas, comb, bármi)
• kb. 1,5 kg savanyú szálas káposzta
• 1 kanál zsír
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 szem tv.paprika, paradicsom
• őrölt pirospaprika, só, bors, köménymag, babérlevél,

A zsíron megpirítom a finomra vágott hagymát, majd hozzáadom a fokhagymát ezután a pirospaprika következik. Erre az alapra jön a kockára vágott színhús és a füstölt hús, valamint a lesikált, körmök. Mikor kicsit lepirulnak a húsok, felönthetjük egy kevés vízzel. A fűszerezés következik, a sóval vigyázzunk, mert a füstölt hús, és a káposzta is sós lehet. Ezután ráfektetjük a fejhúst is, majd rátesszük a paradicsomot, és a tv. paprikát, és a savanyú káposztát is. Felöntjük annyi vízzel, ami majdnem ellepi.  Lefedve, lassan főzzük igen sokáig. Kevergetni se nagyon kell, meg nem is nagyon lehet, inkább forgassuk, rázogassuk. Amikor a körmön lévő hús leválik a csontról, és a fejhús is rezgős, gyakorlatilag készen vagyunk. Ilyenkor szoktam a nagyobb csontokat eltávolítani az ételből, és ha túl sok zsír gyűlne a tetejére, abból is le lehet szedni.  Ellenőrizzük a fűszerezést. Én még egy-két csipet cukorral is meg szoktam bolondítani a végén. Tejföllel, friss ropogós kenyérrel tálaljuk.

Jó étvágyat kívánok!

(foto:desszert.eu)

November 11. jeles dátum a népi kalendáriumokban.Márton nap az egyik legrégebbi és legkedvesebb ünnep volt. Ilyenkor degeszre tömték a hasukat a legszegényebbek is. Tepsibe kerültek a tavasszal kikelt libák, és mellé új bor került az asztalra.A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó részéből, innen ered „püspökfalat” szavunk is. Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta volna. Sok helyen rendeztek bálokat, vásárokat.

– Ez a nap Márton püspök nevéhez kapcsolódik – a mai Magyarország területén, Savariában született 316-ban. Katonának állt, a római légióban szolgált. Amikor az országút mellett didergő koldust vett észre, kettéhasította a köpönyegét, és a felét a koldusra terítette, akiről a néphit úgy tartja: maga Jézus Krisztus volt az. Mártont püspökké akarták választani, de szerénysége tiltakozott az egyházi rang ellen, így elbújt egy ólban. A libák azonban gágogásukkal elárulták. Ő lett Párizs első püspöke, s halála után szentté avatták.

A legenda tovább éltette Mártont és a libákat,és a középkor elejétől rengeteg szokást kapcsoltak ehhez a naphoz.
A pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó.
A bősi gazdák a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.
A Dunántúlon különösen Vas megyében még sokan emlékeznek arra, hogy Márton-nap estéjén a pásztorok sorra járták a házakat köszöntőjükkel. Kezükben dús lombú nyírfavesszőt tartottak, melyből a gazdának is adtak, hogy tavasszal ezzel hajtsa először a jószágot a legelőre.
Gyöngyösfalun például a kanász megkopogtatta az ablakot a következő szavakkal: „Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van” (Tátrai Zs. gy. 1966).
Baranya, a Mura-vidék lakói szerint Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág.
Néhol Márton-nap a cselédfogás és a legeltetés határnapja, valamint vásárnap. Dunaszerdahelyen híres volt a Márton-napi vásár.
A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi bált rendeztek.

Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól. Aki Márton napján csak répát eszik, ágyba vizelő lesz. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha szürkén, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” „A bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor

Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik – tartja a mondás. Tegyünk is ennek eleget, vagy legalábbis próbáljunk,  hogy egész évben bőven legyen étel és ital az asztalunkon.

Ropogós libacomb,hagymás tört burgonyával

• 4 db libacomb
• 3 gerezd fokhagyma
• só, bors, libazsír
• 1 kg burgonya
• 1 fej vöröshagyma

A sózott, borsozott,libacombokat kiolvasztott, bő libazsírba tesszük, és hozzáadunk kb.3 dl vizet, lefedjük. Sütőben közepes lángon majdnem puhára pároljuk,majd fedő nélkül szép pirosra sütjük.

Tört burgonya:

Megfőzzük a meghámozott burgonyát, leöntjük róla a vizet és összetörjük. A finomra vágott vöröshagymát pirosra pirítjuk, sóval, borssal ízesítjük, zúzott fokhagymát adunk hozzá, ha kihűlt összekeverjük a burgonyával és tűzálló tálba símítva betesszük a sütőbe, hogy a teteje szép pirosra, ropogósra süljön. (Akinek van kedve, ne tálba simítva süsse meg a krumplit, hanem formáljon csinos gombócokat belőle és úgy pirítsa meg a sütőben)
Vegyes savanyúsággal,vagy párolt káposztával kínáljuk.

(felhasznált irodalom:Magyar néprajz, National Geographic)


Jó étvágyat kívánok!

A magyar ember néha vágyik egy tányér jóféle főzelékre. Annak ellenére, hogy – ha tehetné - húst hússal enne. Mégis felüdülés, amikor lazításként beiktatunk néha egy-egy zöldséges napot, heti étrendünkbe.

A magyar konyhában hagyományos - ám Magyarországon kívül ebben a formájában ismeretlen - a főzelék.

A XIX.-XX.sz-ban elterjedtebb volt a polgári otthonokban, mint a falusi családok asztalán. Utóbbinál a hüvelyeseket és a káposztát gyakran főzték - később már a krumplit is -, a tököt inkább sütéshez termesztették. A Dunántúlon elterjedt volt a tarlórépa fogyasztása, ami a fehérrépához hasonlít. Főzelékként a babot helyenként káposztával, répával is összefőzték. Erdélyben a babhoz tárkony vagy aszalt szilva is kerülhetett, utóbbi a lencséhez is illik.  Attól függően, hogy hétköznapra vagy ünnepre szánták, húst is főztek bele. A két világháború között terjedt el a kisvendéglőkben, az étkezdékben, büfékben a „főzelék, feltéttel”, amelyet mélytányérban szolgáltak fel, a tetején egy szelet hússal, virslivel, fasírttal vagy tükörtojással. Legtöbbször szafttal meglocsolva egy-két szelet friss, puha kenyérrel.

A mai receptemre igazán büszke vagyok, mivel nagyon sok olyan ismerősöm van, akit én vezettem be a parajfőzelék imádók –valljuk be- nem túl népes táborába. Édesanyámnak köszönhetem, hogy már kisgyerekkoromban is kedvenc ételem volt. Olyan finoman tudta főzni, hogy feltétlenül meg kellett tanulnom már fiatalasszonyként. Cseperedő gyerekeimnek sem kellett tukmálni, főleg bundás zsemlével, pedig sokan meg sem kóstolják, annyira nem szeretik.

Jogos(?) utálat ide vagy oda, a spenót tényleg az egyik legegészségesebb növényünk, ami régről ismert. Iratokban perzsa fű néven már a VIII.-IX. században is megemlítették. Sötétzöld színe azt jelzi, hogy nagyon sok értékes anyag található benne.

Legalább egyszer kóstolja már meg az is, aki eddig nem tette, nagyon finom higgyétek el…

Paraj főzelék

• 1 kg spenót (lehet mélyhűtött is)
• 4-5 dl liter tej
• 2 db zsemle
• 3 db tojás
• 2-3 gerezd fokhagyma
• só, őrölt bors
• zsír, liszt

A parajleveleket alaposan megmossuk és száraitól megszabadítjuk.
Egy edénybe feltesszük a tejet és beletesszük a leveleket főni. Amikor forrt egyet, kivesszük a spenótot a tejből és egy deszkán apróra vagdaljuk (lehet turmixolni is, de szerintem finomabb így) A felaprított leveleket visszatesszük a tejbe, és hozzá tesszük a vízben áztatott hasonlóan finomra aprított zsemléket. Sózzuk, borsozzuk. Együtt forraljuk még egy-két percig , majd készítünk egy kevés fokhagymás rántást, amit nem is sűrítésként, inkább ízesítésként adjuk hozzá. Legvégül a rotyogó főzelékhez adjuk a felvert tojásokat és folyamatos keveréssel készre főzzük.(vigyázat, nagyon rotyog!)

Tükörtojással, vagy bundás zsemlével a legfinomabb(ezeket mindenki ismeri gondolom)

(foto:kifozde.hu)

Jó étvágyat kívánok!

Nehezen jutok szóhoz az ünnepi élményeim miatt, hiszen én is a pesti utcára "merészkedtem", mint megannyi emlékezni akaró honfitársam. Bemelegítésként, rögtön szembesülnöm kellett, azzal a ténnyel, hogy nem tudok eljutni a Váci útig járművel, csak gyalog és csak kerülővel. Séta közben kísérteties látványt nyújtott az állig felszerelt rendőrök sokasága, mindenütt járműveik cikáztak, az amúgy kihalt utakon és a helikopterek idegesítő zaja, egyszerűen sokkoló volt. Majd a rendezvény helyszínéhez érkezve az újabb hideg zuhany: igazoltatás, ruházat átvizsgálással, gúnyos megjegyzésekkel tarkítva, majd beterelés egy zárt ketrecbe. Ez már sok volt nekem...és még nem is sejtettem, hogy nincs vége. A Markó utcai körbezárás már csak -hogy stílszerű legyek- hab volt a tortán. Ismét átvizsgálós igazoltatás, az elmaradhatatlan megjegyzésekkel. Kedvemet nem tudták szegni az események, de megviselt az a tény hogy bűnözőként bántak velem, pedig csak emlékezni indultam...

Viszontagságos élménybeszámolóm után, -nyugtatóként- valami ütős édességet szeretnék ajánlani.

Ízig-vérig nemzeti különlegességünk, a somlói története a XVI. századra nyúlik vissza. A Marcal-medencében fekvő híres Somló-hegyről kapta nevét ínycsiklandó desszertünk, ami a mai napig is büszkén megállja a helyét a terített asztalon. (A recept kb. 10 adag!)  

Somlói Galuska
Sárga piskótához:

• 2 egész tojás
• 2 ek. liszt
• 2 ek. cukor
• pici só
• 1kk. sütőpor

Diós piskótához:

• 2 tojás,
• 2 ek. cukor
• 2 ek. liszt
• 1 ek. darált dió
• pici só
• 1kk.sütőpor

Csokoládés piskótához:

• 2 tojás,
• 2 ek. cukor
• 2 ek liszt
• 1 ek. kakaó
• pici só
• 1kk sütőpor

Vaníliakrémhez:

• 5 dl tej,
• fél rúd vanília
• 20 dkg cukor
• 10 dkg liszt
• 3 egész tojás

Rumos cukorsziruphoz:

• 2 dl víz
• 20 dkg cukor
• 1 dl rum

Csokoládéöntethez:

• 3 dl tej,
• 3 ek. kakaó,
• 1 tojássárgája
• 4 ek.cukor
• 1 púpozott teáskanál liszt,
• 2 dl rum
• 3 dkg darált dió
• 8 dkg mazsola
• 1 ek. kakaó
• 6 dl tejszín

A háromféle piskótalapot egyenként azonos nagyságú tepsiben megsütjük.(A tojások fehérjéből pici sóval kemény habot verek. A habba kanalanként beleteszem a cukrot, és tovább keverem. A cukor után egyenként a tojás sárgáját és a sütőport. Ezután
óvatosan, a lisztet is beleszórom, elkeverem. 180 fokon tűpróbáig sütöm)
A krémhez 4 dl tejet vaníliával és a cukor 2/3 részével felforraljuk. A maradék tejet külön edényben simára keverjük a liszttel, tojássárgákkal, a tojásfehérjékből pedig az egyharmadnyi cukorral kemény habot verünk. A forrásban lévő vaníliás tejbe állandó keverés mellett beleöntjük a tojásos tejet, felforraljuk, majd a tűzről levéve azonnal belekeverjük a cukros tojáshabot. Hagyjuk kihűlni. A rumos szörphöz a cukrot a vízzel felforraljuk, majd, ha langyosra hűlt, belekeverjük a rumot. A csokoládéöntethez a kakaót a tejjel simára keverjük, utána a cukrot és a tojássárgát is hozzáadjuk, majd állandóan kevergetve felforraljuk. A tűzről levéve rummal ízesítjük. A tejszínből kemény habot verünk. Ezután az összes hozzávalót az asztalra tesszük és a következő módon rakjuk össze: olyan mély tálat készítünk elő, amelybe a piskótalap egészben belefér. A tál aljára tesszük a sárga piskótát. Meglocsoljuk a rumos cukorszörp egy részével és rákenjük a sárga krém egyharmadát. Meghintjük a dió és a mazsola felével, majd ráfektetjük a csokoládés piskótalapot. Ezt meglocsoljuk a szörppel, rákenjük a sárga krém második harmadát. Ismét meghintjük dióval és mazsolával, ezután ráborítjuk a diós piskótát. Rásimítjuk a maradék krémet és kakaóporral megszórjuk. Letakarjuk és a hűtőszekrényben kihűtjük. Tálalás előtt evőkanállal vagy fagylaltadagolóval desszertes tányérokra adagoljuk. Mindegyik adagra nagy kupac tejszínhabot nyomunk, amit leöntünk csokoládéöntettel.

(foto:saját)

Jó étvágyat kívánok!