Nem dobtam el a fakanalamat, csak kényszerű szünetet tartottam az írogatás terén. Az ok egyszerű, nem jutott időm rá. Persze nyár lévén én is jártam itt-ott az országban, némi lazítás is kell néha. Mégis, megint budapesti barangolásom egyik megdöbbentő élményéről számolnék be. Ugyanis a napokban az egyik barátommal, a Párizsi udvarban beszéltem meg találkozót.
Valahogy kiesett az elmúlt időszakban útjaimból ez a gyönyörű épület...évek óta nem jártam benne. (A Schmahl Henrik tervei alapján épült 1909-ben Párizsi udvarként, vagy IBUSZ palotaként ismert, az egykori Belvárosi Takarékpénztár helyén lévő épület Zsolnay-kerámia kivitele a méretpontosság példája, és Róth Miksa festett üvegablakai díszítik.. A Párizsi udvar a századfordulóról egyetlenként megmaradt igen elegáns passzázsa(átjáró), egyik pesti remekmű, a sok közül) Döbbenetes látvány fogadott. Ez a valamikor fényesen nyüzsgő üzletház, "tök üres"....hihetetlen, de szinte az összes üzlet be van zárva, és szó szerint még a madár sem jár az épületben. Minek is járna? Pedig régebben minden üzlethelyiségben -ha más nem is, de- legalább külföldi turisták költötték a valutát a színes forgatagban. Mára ennek is vége. A fiatalabb pesti nemzedék már ezen meg sem lepődik, mint ahogyan azon sem, hogy ha végigsétál a Kossuth Lajos utcában, vagy a Rákóczi úton(sorolhatnám még), hasonlóan kies látvány fogadja. Esetleg egy-két ízléstelen kínai, vagy valami más igénytelen kirakat pislákol. Pedig annak idején program volt a belvárosban sétálni, és kirakatokat nézegetni. Lehet, hogy ma már ez viccesen hangzik, de idősebb társaim meg tudnak erősíteni ebben. Felváltották a plázák a híres pesti csillogó kirakatvarázst, gazdátlanul, lefosztva, piszkosan várják a szebb időket megélt, egykor patinás üzletek, ki tudja milyen sorsukat. Pénzváltók, turkálók, bankirodák, üzletközpontok és gyorséttermek városa lett Budapest. Elveszett az igazi Pest, pedig nem is olyan régen még dalokba is foglalták, különleges hangulata és varázsa miatt.

Nem akarom a naplómat -Ráday Mihály után szabadon- Unokáink sem fogják látni, avagy Városvédő Pallasz Athéné kezéből időnként ellopják a lándzsát című történetnek szentelni, de Budapest szeretete nagyon meghatározó az életemben, és megint muszáj írnom róla....

Most valami frappáns átkötés kéne, hogyan is térjek át a régen még csillogó Pestről az elegáns passzázsról, a csülkös pacalra, de teljesen őszinte leszek...semmi nem jut eszembe, hacsak nem az, hogy ezt is nagyon szeretem.

Nos, mostani receptemet csak erős idegzetűeknek, igazi elvetemült koleszterinhalmozóknak ajánlom, -persze én sem vagyok az, és mégis nagyon szeretem- mértéktartással, ez sem hinném, hogy ártalmas lenne. Igazi bográcsozós, vendégvárós étel!

A pacal, ha nem is hungarikum, -hiszen  több nemzet konyhája is használja többféle formában- igen régi étele a magyaroknak. Már Bornemissza Anna is megemlékezett róla az egyik első szakácskönyvünkben, amiből kiderül, hogy az 1600-as években többféle módon is készítették a marhagyomrot. A szarvasmarha recés gyomra sokak véleménye szerint különleges étel, s mint ilyen, emberi fogyasztásra, sőt mi több, kulináris élvezetre igen alkalmas. A magyar tájkonyhákon gyakori, és igen kedvelt fogás. Az Alföldön leggyakrabban savanyú levesnek és pörköltnek készítik el.  A Nyugat-Dunántúlon előszeretettel fogyasztják a velős változatot. A szlovák határ mentén, Nógrádban gombás és csülkös pacal kerül az asztalra, természetesen sztrapacskával. A csülök pedig szintén megér egy fejezetet, hiszen a magyar ember nem élhet csülök nélkül (legalább is szerintem) ez a mennyei, ragacsos malacság kihagyhatatlan élvezetek forrása lehet  -aki szereti-
Egy igazi csülökimádó véleménye szerint:
"A csont és a zsírral alápárnázott bőr között kevés színhús van, nem is az a lényeg. A lényeg a nyelvet a szájpadlásra felragasztó, puha, zsíros bőr. Zsírtól ragyogó pofával minden nap tudnék neki örülni. A vasárnapi magyar konyha tele van csülkös fogásokkal, mert a csülök a sertés része, és nálunk még mindig tartja magát a sertés, mint egyedülálló húsforma. Imádom, pedig pont ez az egyik olyan alapanyag amitől el kellene lépni, nyitni másfelé, mert elevenen felfal minket az a sok ragyogó füstölt zsír. Narancsot rajzol a seggünkre, eltömi az ereinket, lefogja a szívünket és megköti a kezünket. De élni mégsem lehet nélküle. (malackaraj.blog.hu)"

Én most az előbb leírt rémisztgetés ellenére, mégis a csülkös változatot szeretném, a hívőknek feleleveníteni, a kétkedőknek pedig ajánlani...persze mindenkinek, csak a saját felelősségére!

Csülkös pacal

• 2 kg konyhakész pacal,
• 1 nagyobb, húsos csülök
  
• 2 levél babérlevél (ízlés szerint, aki szereti)
  
• 3-4 gerezd fokhagyma
  
• 2-3 evőkanál zsír
  
• 1 nagy fej vöröshagyma
  
• 2 db paprika
  
• 2 db paradicsom
  
• 3-4 evőkanál házi pirospaprika,
  
• só, őrölt bors, cseresznyepaprika
  

A csíkozott konyhakész pacalt sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. A csülköt, szintén sós vízben megfőzzük, majd kiemeljük, kicsontozzuk, a húst csíkokra vágjuk, a főzőlevét félretesszük.(sózásra ügyelünk, nehogy túlzásba vigyük) A bográcsban a fölforrósított zsíron üvegesre pirítjuk a felaprított vöröshagymát. Pirospaprikával meghintjük, elkeverjük, kevés csülöklével felengedjük.  Fokhagymával, borssal, babérlevéllel fűszerezzük, és aki bírja a cseresznyepaprikát is beleteszi. Hozzáadjuk a cikkekre vágott paradicsomot és a paprikát, a csíkokra szeletelt pacalt és csülköt, majd annyi csülöklével töltjük föl, hogy elegendő szaftja legyen. Lassú tűzön még egy órányit főzzük. Akkor jó, ha a szaftja ragacsos és sűrű.
Főtt burgonyával, vagy csak egyszerűen friss házikenyérrel és kovászos uborkával kínáljuk.

Jó étvágyat kívánok!

(foto:www.fotothing.com,m.blog.hu)

...na nem végig hajtani a Stefánián, -bár az sem lenne rossz- de nem erre gondoltam amikor leültem írogatni egy kicsit. Inkább az adta az ihletet, hogy minap a Városliget közelében volt elintézni valóm. A környéken nőttem fel, és ott zajlott lényegében az egész ifjúságom. Gondoltam, sétálok egyet dolgom végeztével, ebben az óriási kertben. Rossz volt látni, hogy sok a szemét, a graffiti, a fű nyíratlan, kiégett, gazos, a tó bugyog valami bűzölgő fehér habtól, -az épületfelújítások ellenére- a park régi fénye, bizony megkopott. Hová lettek a virágok, a rózsakert, a szökőkutak? A remek idő ellenére -legnagyobb megdöbbenésemre- nagyon kevesen lézengtek itt-ott. Pedig régen micsoda élet volt itt a "város tüdejében" még hétköznapokon is...

Megrohantak az emlékek, itt töltöttem az életemből húsz évet.
Mivel szemben laktunk, az Ajtósi Dűrer soron, egy pesti bérházban, ezért -nekünk gyerkőcöknek- a Liget volt a játszóterünk. Óriási és gyönyörű helyekkel. Minden korosztály megtalálta a maga kikapcsolódását benne.
A gondozott játszótereken és sportpályákon túl ott volt a botanikus kert. Virágokkal, gyönyörű gondozott pázsittal, csordogáló kis patakkal, csobogókkal, egy kis japánkerttel. Meseszép volt. Külön parkőr vigyázott a rendre, tisztaságra és csak csendesen sétálgatva lehetett bent tartózkodni. Mondanom sem kell, hogy meg sem próbált senki egy szál virágot is letépni, vagy megrongálni bármit is. Hátrébb a nagy domb (István domb), a téli szánkócsaták színhelye, és később (középiskolás lehettem), itt játszották az István a király-t. A napokig tartó próbákat is végignéztük, hallgattuk a fűben ücsörögve. Emlékszem az előadás estéjére már kívülről fújtuk az egész rockoperát.
Sokszor, amikor rossz idő volt a múzeumokba menekültünk. Nem vicc, a Közlekedési- és a Mezőgazdasági múzeumot szerintem havonta egyszer végigjártuk. A Vajdahunyad vára mesebeli díszletei között bringáztunk rendszeresen. Ha akartuk, ha nem, játék közben művelődtünk.
Később, amikor már középiskolás voltam, akkor inkább a Szépművészetibe és a Műcsarnokba jártam. Volt olyan, hogy nem jött a 75-ös troli és "beugrottam" valamelyikbe kicsit.  Mondanom sem kell, hogy diákoknak ingyenes, vagy 1Ft volt a belépőjegy.
A szomszédos műjégpálya már kicsit drágább mulatság, de az is megfizethető volt bárkinek. Sokat koptattam én is a jeget. Nyáron pedig a helyén a romantikus csónakázó tó, sok szerelmespár kedves találkahelye volt...
A strand is közel volt hozzánk, sétálva is csak negyed órányira. A "Szecska", vagyis rendes nevén a Széchenyi fürdő. Igazi neobarokk stílusú esztétikai élmény a strandolás, ilyen helyen.
Érdekes, hogy gyerekként én a Fővárosi Nagycirkuszt annyira nem szerettem, talán egyszer ha elvittek. A Vidámparkban is csak a szüleimmel jártam, valamiért azt sem kedveltem annyira. Miért? Nem is tudom.
Az állatkertet, viszont megint csak rendszeresen látogattuk, hiszen melyik gyerek nem szereti az állatokat?
Mindezek mellett persze az egész Városliget gondozott, állandóan locsolt pázsittal és tiszta gyalog utakkal, padokkal, olyan volt -a napközbeni nyüzsgés ellenére- mint a nyugalom szigete. A hangulatot fokozván, reggel és szürkületkor körbejárta a környéket a lámpagyújtogató, aki egy hosszú alkalmatossággal fel- és lekapcsolta a gázlámpákat. (Jut eszembe, azt nem is figyeltem meg, hogy milyen világítás van most) Szép volt...

Visszagondolva nagyon ingergazdag gyerekkorunk volt már csak a Ligetnek köszönhetően is, annak ellenére, hogy itt a városban nőttünk fel. Észre se vettük -mert természetes volt- hogy milyen csodás környezet vesz körül minket. Mindenki számára elérhető volt. Ennyi szépség egy helyen. Ez a környezet meghatározta az egész életemet, itt kezdődött talán vonzalmam is Budapest rendkívüli szépségéhez.

Nagyot sétáltunk, most akkor ennünk kéne valami finomat.
Miért is választottam a hagymás rostélyos receptjét? Mert ez az étel, az egyik jellegzetessége a hajdani vendéglők kínálatának. A Városliget is bővelkedett igazi pesti vendéglőkben. Igaz, az én fiatalságomban már nem maradt sok belőlük, de a mai viszonyokhoz képest mindenképpen jobb volt a helyzet. Ma a Városligetben választhatunk a méregdrága büfék, sörsátrak és a még drágább éttermek között. Hiányoznak a "kockás abroszosok", emberbarát árakkal, ahol igazi magyaros kínálat várja az egyszerű vendégeket is, egy finom ebédre.

Hagymás rostélyos

• 5 db 20 dkg-os rostélyos
• 15-20 dkg zsír
  
• 1 kg burgonya
  
• só
  
• bors
  
• liszt.
  

A hússzeleteket kissé kiklopfoljuk, széleit bevagdaljuk (hogy ne pöndörödjön fel) A megtisztított hagymát vékony szeletekre vágjuk és szétszedjük karikáira. Gyengén megsózzuk és lisztbe forgatjuk. Bő forró zsírban szép világos ropogósra sütjük.(vigyázat, hirtelen megég és keserű lesz!)
A húst is, és a burgonyát is mindig abban a zsírban sütjük, amelyben a hagymát pirítottuk.
A rostélyos szeleteket frissen, a tálalás előtt készítsük. Megsózzuk, borsozzuk, lisztbe mártjuk és forró zsírban mindkét oldalát, szép pirosra sütjük.
Tálra tesszük a sült burgonyát, mellé helyezzük a rostélyost, tetejére halmozzuk a pirított hagymát, és a maradék pecsenyelevet alá öntve, azonnal tálaljuk. Mustárral kínáljuk.

Akik nem idegenkednek az olaj használatától, ajánlom, hogy a sózott, borsozott hússzeleteket érleljék benne egy-két napig, majd lisztbe forgatva süssék pirosra...(én így szeretem igazán)

Sokszor a családom kedvéért, csak csipegetésre is szoktam ilyen módon hagymakarikákat kisütni...nagyon szeretik, abba sem lehet hagyni, igazi finom csemege.

Jó étvágyat kívánok!

(foto:saját,valamint hangulatkeltőnek csatoltam néhány fényképet is, az angelika-dolgai.com,hoteldelibab.com,haldesign.hu,flickr.com,hidas.hu,picasaweb.com helyekről)

Igaz, már felnőttek a gyermekeim, de ma reggel is megkapták a szokásos húsvéti ajándékot, amit évek óta mindig a kertben rejtek el valamelyik bokor alá. Persze ez ma már csak jelképes dolog és valószínű, hogy csak rám való tekintettel mennek bele a játékba, de nagyon helyesek, amikor kicsit ódzkodva (hiszen ők már rég nem gyerekek) keresgélik, hogy hol is van a szokásos „nyuszifészek”…

Emlékszem, amikor kicsik voltak és kosárral a kiskezükben szedegették a megtalált csokitojásokat. Sokfelé rejtettem el az ajándékokat, minél hosszabb ideig tudjunk a férjemmel „élvezkedni” a két kis manó téblábolásán… de édesek voltak.
 
Bár sajnos –a hétköznapi rohamtempó miatt- nem mindig tudom betartani, a címben idézett királyi reggelit, de így ünnepekkor feltétlenül törekszem rá. Ma is kényelmesen nekiültünk, a már-már ebédidőbe nyúló húsvéti reggelinknek. Hiszen az egész család itthon van, és rendhagyó módon inkább többszöri nekifutásra falatozgattunk, beszélgettünk. A húsvéti hangulatba öltöztetett asztal még szűknek is bizonyult egy-egy betérő vendégünk miatt.
Mint a magyar háziasszonyoknál ez szokás, sonka, reszelt torma, főtt tojás, húsvéti kalács és minden volt az ünnepi asztalon, mi szem-szájnak ingere. Még egy-egy kupica jóféle házi pálinka is akadt (persze kizárólag csak az emésztést elősegítendő mennyiségben)
 
A húsvéti eledelek szentelményszámba mennek még a XX. században is. Göcsejben a szentelésre sonkát, kalácsot, tojást, tormát küldenek a kengyeles kosárban. A tojás hiedelmük szerint, Krisztus keresztfáját, díszítése Krisztus kötelét, a torma meg keserűségét jelképezi. A húsvétkor szentelt sonkának egy darab csontját a kémény füstjárójára teszik, hogy a tüzet elriasszák vele.
A felső-Ipolyvidéken a húsvétvasárnapi misére kosarakban kalácsot és sonkát visznek. A kosarakat a padok mellé rakják, és kis abrosszal terítik le. Minden gazdasszony arra törekszik, hogy övé legyen a legszebb. Az új menyecskéknek első teendői közé tartozik, hogy ezt az abroszt elkészítse. A gazda a karján tartotta, vagy a kalács alá, a kosárban helyezték el. Aznap délben az ebédnél ezt terítették föl az asztalra. Csíkmenyében a húsvéti szentelt kalácsból, a kokonnyából meghagytak egy darabkát. Ezt megszárítják, és ha tehén megborjadzik, az első fejés tejébe tesznek a morzsájából. Ez a tehén megrontása ellen jó. Szatmárban a húsvéti sonka csontjait a szántóföldre kell hányni, akkor a termést elkerüli a jégverés.
Békésszentandráson húsvét napján ebéd előtt az asztalnál egy főtt tojást tisztít meg a gazda, majd kettévágja. Felét felesége, felét pedig ő maga eszi meg. Mint mondták: Emlékezésül, vajon jövőre együtt eszik e még meg.(ez nagyon szép)

Annyit írtam a mai reggeliről, hogy még a végén vacsorára is kénytelen leszek sonkát enni…úgy megkívántam. Pedig a mondás úgy szól:
Reggelizz úgy, mint a király, ebédelj úgy, mint a polgár, és vacsorázz úgy, mint a koldus!  Be is kéne tartanom…

Sonka- és tojásfőzés

• Kb. 20dkg sonkát és
• 2 db tojást számítunk egy főre
  

A nyers füstölt sonkát, akár sovány kötözött, akár úgynevezett parasztsonka, előző este beáztatjuk annyi hideg vízbe, hogy egészen ellepje. Másnap, főzés előtt alaposan megmossuk és annyi hideg vízben feltesszük főni, hogy bőven ellepje. Nagyon finom forralással nagyon puhára főzzük , annyira, hogy  ha csontos, akkor azt könnyen meg tudjuk forgatni és kihúzni a húsból. Amennyiben kötözött, úgy könnyen bele tudjunk szúrni egy hústűt.
Saját levében hagyjuk kihűlni –szaftosabb lesz- majd deszkára tesszük és szépen felszeleteljük.
A sonka főzőlevében főzzük meg a tojásokat, mert a tojás héja porózus , így a belseje is átveszi a füstölt, zamatos lé ízét. A forrástól számítva 10 percig főzzük, majd tegyük hideg vízbe. Hámozzuk meg és egészben vagy gerezdekre vágva a sonka mellé tálaljuk.
Én nagyon szeretem édes húsvéti kaláccsal kínálni, sokakkal megszerettettem már. Együtt a sós és az édes íz nagyon finom. (már aki szereti…egy próbát megér)

Mindenkinek Kellemes Húsvéti ünnepet, és jó étvágyat kívánok!

(foto:saját)

Nagyon szép megfogalmazása a barátságnak az arisztotelészi, miszerint: „A barátság, egy lélek, mely két testben lakozik.”  Nos ez valahogy így is van. Tapasztalatból tudom. Szerencsére ez is megadatott.Van egy gyerekkori "barátném" akinek a barátságát féltve őrzöm. Szép emlékek kötnek bennünket össze, ami máig elkísér. A mai bejegyzésemet neki szánom szeretettel.

Még nagy kamaszok voltunk, Ő szinte egyik napról a másikra felnőtt lett, hiszen hamar férjhez ment, és míg én a kamaszos szerelmekkel voltam elfoglalva, már családanya is lett belőle.
Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor hazahozta első kisbabáját és -legnagyobb megszeppenésemre- azonnal  felhívott, hogy megnézhetem.( Ez nagy megtiszteltetés, hiszen újszülöttet nem illik egyből meglátogatni, olyan pindurkák és sérülékenyek még.)  
Meghatározta az a nap az egész életemet azt hiszem.
A pici aludt, amikor beóvakodtunk a szobába, és az az illat...ezt csak az tudja aki szagolt már közelről kisbabát...mennyei. Csodálatomban úgy meg voltam hatva, hogy még meg is könnyeztem. Már nem emlékszem, mennyi ideig álltam ott a baba fölött, de arra igen, hogy már akkor tudtam: ezért érdemes élni...ettől szebb és meghatóbb dolog nincs is a világon.
Amikor felébredt, még a karomba is vehettem. Ott pihegett egy kicsi emberke a kezemben, olyan szép volt, hogy sosem felejtem el....

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és bizony abból a pici emberkéből ma már gyönyörű fiatalasszony lett, és ami a legszebb, kisbabát vár.
Nos, ezek és ehhez hasonló szoros kötelékek fűznek össze minket kettőnket.

A mai édességemet is ennek szentelem, hiszen barátnőm édesanyja -aki sajnos már nincs köztünk- készítette a legfinomabb zserbót a világon.


Ez a süti a nevét a Genfi süteménykészítő család sarjáról, Gerbaud Emilről kapta. A kiválóan tehetséges cukrász és csokoládégyáros, Európa számos nagy cukrászüzletében dolgozott, többek közt Németországban, Franciaországban és Angliában. Majd 1884. október 1.-én Magyarországra jött és Kugler Henrik cukrászüzletéhez társult a mai Vörösmarty téren.
A magyar cukrászipart Gerbaud-on keresztül ismerte meg Európa, neki köszönheti világhírnevét.
A Gerbaud őse a Kugler cukrászda volt, ugyanis 1858-ban Kugler Henrik édesapjától átvette, kibővítette, majd az akkori Gizella-, ma Vörösmarty térre helyezte át cukrászdájukat, Kugler Cukrászda néven 1870-ben. Ő honosította meg nálunk a minyont, melyet még 1920-ban "kugler"-nek hívtak.
Méltó utód kezébe került az üzlet. Gerbaud Emil mester lett az új tulajdonos. Nevét a cukrászda mindmáig viseli.
Gerbaud ismertette meg a cukrászokkal és a vendégekkel a különféle vajkrémmel töltött süteményeket, tortákat, minyonokat és teasüteményeket. Az ő műhelyéből kerültek ki először az országban a párizsi krémmel töltött finomságok.
Mi volt Gerbeaud titka? Ez az érdekes egyéniség a művészetek és a társadalmi élet terén tért hódító francia szellemet hozta el egy cukrászdába. Tulajdonosa azzal a nem titkolt szándékkal rendezte be, hogy versenyre keljen a párizsi boulevard-ok legelegánsabb kávéházaival. Elhozta a francia ízlést, a párizsi hangulatot. Valóságos művész volt: maga tervezte pl. a speciális bonbonos díszdobozokat. A cukrászda fadobozba csomagolt bonbonjait hazánk határain túl is kedvelték. Az édesség hamar elfogyott, de a dísztárggyá nemesült dobozokat sok család még ma is őrzi, hiszen annak idején ezekben tartották a dédmama tűit-cérnáit, szerelmes leveleit.
A változó tulajdonosok mind azon igyekeztek, hogy megőrizzék a cukrászda jó hírnevét, jellegét, berendezését. A Gerbaud név ma is fogalom, a Gerbaud Cukrászda ma is az ország első cukrászdája.

Akkor lássuk csak...

Zserbó-szelet

Tésztához:

• 50 dkg finomliszt
• 25 dkg margarin
  
• 1 tojássárgája
  
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  
• 4 evőkanál porcukor
  
• 1 csomag vaníliás cukor
  
• 1 dl tejföl
  
• 1 dkg élesztő
  
• kevés tej
  

Töltelékhez:

• baracklekvár
• 25 dkg darált dió
  
• 25 dkg porcukor
  
• 1 csomag vaníliás cukor
  
• 20 dkg Tortabevonó keserű csoki (jó minőségű pl:Szerencsi)
  

A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, és a tojássárgájával, szódabikarbónával, cukorral, vaníliás cukorral, tejföllel és a kevés tejben megfuttatott élesztővel összegyúrjuk. Hideg helyen egy órát pihentetjük, majd három felé osztjuk a tésztát. Az elsőt kinyújtjuk, kibélelünk vele egy közepes nagyságú tepsit, baracklekvárral megkenjük és az összekevert töltelék felét rászórjuk. Erre fektetjük a második kinyújtott tésztalapot, megkenjük a lekvárral, rászórjuk a maradék tölteléket. Befedjük a harmadik kinyújtott tésztalappal, villával megszúrkáljuk és fél óráig pihentetjük. Forró sütőben, közepes lángon sötétsárgára sütjük, a tepsiben hagyjuk kihűlni, majd csokimázzal vonjuk be a tetejét. Keskeny, hosszúkás szeletekre vágjuk.

Jó étvágyat kívánok!

(foto:pvf.freeblog.hu)

"...A nőkre ezentúl nagy, fönséges hivatás vár. Minden férfinak van egy védangyala, kinek nevétől föllelkesül, kinek emléke az élet útjain vezeti, ki élte és halála fölött határoz, ki őt jóvá vagy rosszá teheti. E védangyal a nő, a gyermeknek anyja, az ifjúnak kedvese, a férfinak neje. Ha az anya azt mondaná fiának: „gyermekem, neked van hazád, kit istenként imádj; kik benne laknak, testvéreid, s köztük sok van, ki éhezik, ki egész életén át nyomorog és jogot nem talál; ha ilyet találsz, kelj oltalmára, mert testvéred ő”, nem lenne a hazaszeretet oly mesés érzelem, minőt csak a mitológia mutogat."
Milyen szépen ír 1848-ban Jókai Mór, Nőszabadság című cikkében. Tanulságos, szép megfogalmazásban nyújt cselekvési lehetőséget -a szokásos női szerepekhez idomulva- miszerint: „a nő világa az otthon, a férfi otthona a nagyvilág” . Persze már akkoriban is léteztek kivételes hölgyek, akiknek a forradalom gondolata, nemzeti érzelmeit  felerősítette és így a férfiak elvárásait jócskán felülmúlták.
Említhetném Szendrey Júliát, akit a nagyközönség már nemcsak a nemzeti költő hitveseként ismert, hanem1849. áprilisában „testvéri szózatot”is  intézett a magyar nőkhöz, hogy befolyásukkal és lelkesítésükkel legyenek a haza hasznára, buzdítsák harcra kedveseiket, férjeiket, fiaikat. Kossuth Zsuzsa aki három gyermekét idős anyjára hagyva bejárja az országot és 72 kórházat szervez, mégis állandóan összeütközésbe kerül a hadvezetés bizonyos tagjaival, akik nem szeretnének egy nőnek engedelmeskedni, vagy például Pfiffner Paula színésznői pályáját hagyta ott, hogy honvéd hadnagy fivére példáját követve beálljon a bécsi légióhoz. Férfiruhát öltve Erdélyben harcolt, 1849 elején Tihucánál súlyos sebet kapott, de a szabadságharc végére ő is elérte a hadnagyi rangot. Vagy Beck Vilmát, aki Kossuthnak és a magyar hadvezetés több tagjának kémkedett, vagy  a 17 éves Viola Anna honvéd tizedesként 29 ütközetben vett részt és Fodor Jánosné csákvári zsellérasszony férjével együtt csapott fel önkéntes nemzetőrnek.

Micsoda asszonyok voltak....

A "lányos" ünnepi kitérő után következzen az ünnepi menü.

Nos,ha Jókaival kezdtem, akkor Jókainéval folytatom, hiszen Laborfalvi Róza azt hihetnénk, hogy delejes szépségével, lehengerlő habitusával kápráztatta el a fiatal Jókait. Ám az asszony tisztában volt azzal, hogy mesterien ért az ízekhez, a fűszerekhez, az arányokhoz, és tudta azt is, hogy konyhaművészetével egyszerűen elkápráztatja imádottját és szűk környezetét. A főzés tudománya hatalom volt a kezében. Még Petőfi szimpátiáját is szakácstudományával nyerte meg. A költő sokáig ellenezte a színésznő és a fiatal komáromi író kapcsolatát.
A leírások szerint az idős Jókainé a fővárosba utazott, hogy alaposabban megismerje a menyét, hát Róza ebédje most is eredménnyel járt. A leveshez szilvát válogatott, húst a legnagyszerűbb hentestől vásárolt, Jókainét pedig feltűrt ingujjal, libabontás közben fogadta, jó háziasszony módjára. Az orjaleves asztalt szilvával egyszerűen megigézte az idős asszonyt, aki elégedetten távozott Budáról. Színésznő ide vagy oda, ilyen háziasszony mellett biztosan nem fog koplalni az ő Mórica….

Laborfalvi Róza orjalevese, aszalt szilvával

• 60 dkg orja  (a sertés gerinccsontja hússal)
• 25 dkg magozott aszalt szilva
  
• 2 dl tejföl
  
• 1 fej vöröshagyma
  
• 1 db tojás
  
• 2 evőkanál liszt
  
• 1 kanálka zsír
  
• díszítéshez petrezselyem
  

 
Az asztalt szilvát és az orjacsontot a készítés előtti este beáztatjuk. Másnap a húst és a finomra vágott vöröshagymát fazékba tesszük, és hideg vizet öntünk rá. Sózzuk és közepes lángon főzzük. Amikor a hús félig megfőtt, hozzáadjuk a szilvát is. Amikor megpuhultak berántjuk, és még néhány percig főzzük. Miután lekapcsoltuk a lángot, a tojással kikevert tejföllel besűrítjük. Petrezselyemmel díszítjük.

Jó étvágyat kívánok!

(foto:dallacucina.freeblog.hu)