Gulyásleves mellé vagy csak azért, mert mindenki szereti... Ki ne emlékezne gyermekkorunk meséiben szereplő legkisebb fiúra, aki mielőtt elindul szerencsét próbálni, édesanyjával süttet egy marék lisztből hamubansült pogácsát. De az is lehet, hogy - hozzám hasonlóan - többen őrzik a ballagásra kapott tarisznyájukban a jelképes falatkát...
A pogácsa azonban mégsem magyar találmány, a legtöbb közelünkben élő népnek megvan a maga apró, kerek „kenyere”; pogatschen az osztrákoknál, fougasse Franciaországban, poğaça a törököknél, a távolabbi íreknél és skótoknál a scones és a spanyoloknál a hogaza. És mindezeknek egykoron a legfőbb közös őse valahol és valamikor a latin focacia (panis focacius = hamuban sült kenyér) lehetett, amiből az olaszok a lapos kenyerüket, az úgynevezett focacciát sütögetik.
Bármennyire is egyszerű ételnek tűnik a pogi, elég sokat kellett sütögetnem, mire elégedett lettem az eredménnyel. Rengeteg változatát készítik hazánkszerte vajas, sajtos, burgonyás, tepertős.....sorolhatnám napestig. Van aki a háromszor hajtogatottra esküszik, van aki gyúrja, dagassza, dögönyözi. Száz szónak is egy a vége, a pogácsát millióféleképpen variálhatjuk csak a fantáziánk szabhat határt. Aki nem meri a tészta alkotóelemeit megváltoztatni, az a tetejét szórja meg más és más finomsággal. A legismertebb a sajt, de szórhatunk rá köménymagot, szezámmagot...bármit amit szeretünk. Kíváló vendégváró tészta, a magyar ember szereti megadni a módját: jó hozzávalókból, jó szívvel-kedvvel készített étellel megtiszteli magát, hát még a vendégeit.
Jó étvágyat kívánok!
Sütés előtt, hűtőben kell egy éjszakát pihentetni! 50 dkg liszt 20 dkg zsíros tehéntúró 22 dkg margarin 2 db tojás 3 dkg élesztő 1 mokkáskanál só a megkenéshez tojás
Az elkészítése nagyon egyszerű; a hozzávalókat az áttört túróval és az elmorzsolt élesztővel alaposan összegyúrjuk. Akkor dolgoztunk jól, ha szép, közepesen lágy ízletes tésztát kaptunk. Bátran kóstoljuk meg és ellenőrizzük a só mennyiségét, ha kell pótoljuk. Amikor elkészültünk, a nyers tésztát egy műanyagzacskóban betesszük a hűtőszekrénybe.Vigyázat, egy kicsit megnő az élesztőtől! Pihentetés után kb. 3 cm vastagra nyújtjuk a tésztát, és nem túl nagy korongokat szaggatunk belőle. Megkenjük tojással és mehet az előmelegített sütőbe, közepes lángon süthetjük. Ki a halványabbat szereti, ki a sültebbet. Ízlés szerint. Ha fokozni szeretnénk az élvezetet akkor a tetejét megszórhatjuk reszelt sajttal. Elárulom, hogy ha a négytagú családomon kívül, még vendégeket is kínálni szeretnék ezzel a finomsággal, akkor bizony háromszoros mennyiség is elfogy... (foto:uzlet.com)
...na igen, erről talán már tettem említést valamelyik bejegyzésemben. Le kell szögeznem, imádom a magyar filmeket, bár általában nagy filmzabáló vagyok, de a nagy szerelem a magyar mozi. Rendíthetetlen rajongója vagyok, korszakra, témára való tekintet nélkül. Fogalmazhatnék úgy is, hogy mindenevő vagyok... Érdekes, hogy már gyerekfejjel is szerettem a magyar filmeket. Megfogtak azok a történetek, amik az akkori problémákat dolgozták fel. Akár humorral, akár véres komolysággal boncolgatták a 60-as, 70-es,80-as éveket, de érdekeltek a régebbi mozik is, amiből kicsit jobban megismerhettem azokat az időket, amikor még nem is éltem, amiket szüleim emlékezéseiből ismertem csak. Persze nem csak ezért vagyok filmhívő. Fontos tényező, hogy a művészetek iránti fogékonyságom okán, igazi színész rajongó is voltam mindig, mert az is elmondható, hogy a magyar filmtörténetben is születtek nagy sztárok, óriási művészek, akik ugyan nem lettek világhírűek, de mi, magyarok, tudjuk, hogy kik is ők. Nem sorolom fel, mert nagyon sok nevet említhetnék.
Ifjúságom idején teljesen mások voltak a csatornák, amiken eljutottak a néző felé ezek az alkotások. A mozi, sokkal elérhetőbb kikapcsolódási lehetőség volt, hiszen pár forintos jegyárak mellett, akár egy nap többször is betérhetett az ember egy kis kikapcsolódásra. A televíziózás, pedig teljesen más volt, mint manapság (mára már be sem kapcsolom a TV-t). Remek televíziós sorozatok, regény adaptációk, klasszikus művek, feldolgozások, tévéjátékok kerültek képernyőre nap, mint nap. Így aztán ha akartam, ha nem belenőttem a témába, alaposan megismertem és ráadásul a könyvek szeretetét is ebből merítettem. Egy-egy jó film után levettem apám könyvespolcáról nyomtatott formában is az adott történetet, csak úgy merő kíváncsiságból. Manapság már kevesebb az igazán nekem tetsző magyar mozi, de azért még mindig van egy jó csokorra való kedvencem, és kedvelt mai generációs színészem. Csak remélni tudom, hogy visszatér a magyar filmipar régi fénye és eljön még egy új aranykor.
Fontos tényezőként utoljára hagytam azt, hogy hiszek abban, miszerint minden lehetséges formában támogatni kell a magyar kultúrát. Amennyiben én ehhez egy kicsit hozzájárulhatok azzal, hogy néhányotoknak kedvet csinálok egy-egy magyar film megnézéséhez, akkor ma már nem írtam hiába.
Nos, elég nehéz ez után a téma után frappánsan rátérnem mai ételemre, de talán elnézed nekem ha ügyetlenül teszem, hiszen nem vagyok író, csak egy lelkes, szókimondó, aki intenzíven éli az életet és ezt boldogan osztja meg az érdeklődővel. Egy jó mozi után, ennünk kell egy finomat.
Tehát választásom a "rántott husira" esett, ami nem azonos a "bécsi szelettel". Olvastam valahol, miszerint "A rántott hús a Kárpát-medence Jinje és Jangja, a magyar néplélek alfája és omegája. Életünk első rágható ételeinek egyike, és földi pályafutásunk utolsó receptje, amit elfelejtünk" ...teljesen egyetértek, a szellemességével pedig teljesen elvarázsolt a fenti pár sor írója. Igen, ez az étek elengedhetetlen része a magyar vasárnapi ebédeknek, jellegzetes illata felidézi az otthon hangulatát, anyáink, nagyanyáink konyháját.
A köztudatban a bécsi szelet Bécs város kuriózumaként van jelen, pedig az étel -egy legenda szerint- olasz eredetű. 1848-ban Radetzky marsallt az osztrák- magyar uralkodó Észak- Itáliába küldte, hogy leverjen egy forradalmat. Milánóban találkozott egy különleges étellel: a borjúszeletet tojásba forgatják, panírozzák, és vajban kisütik. Hazatérése után be kellett számolnia Ferenc Józsefnek a receptről. Később az osztrákok állították, hogy ez csupán kitaláció, azonban az osztrák szakirodalmak is tényként kezelik a történetet. Legendák ide, fikciók oda, a bécsi szelet-Wiener Scnitzel-1900 óta az osztrákok nemzeti étele. Az azonban bizonyos, hogy a bécsi szelet nem osztrák találmány, ugyanis a húsok „aranyozása” divatos volt a bizánciaknál és Itália előkelő családjainál is.
Sok beszédnek, sok az alja - szokták mondani - és minek után elég éhesek vagyunk már, talán lássunk neki az elkészítésnek, és merüljünk el Magyarország legnépszerűbb ételének elkészítésében.
Rántott hús készítése előtt mindig itassuk le a nedvességet a hússzeletekről mielőtt panírozzuk őket, különben a forró olajba merítve a panír le fog válni.
A rántott csirke akkor sikerül a legjobban, ha a csirkét és a panírt is nagyon hidegen tartjuk. Sütés előtt a bepanírozott csirkedarabokat tegyük vissza egy órára a hűtőbe.
A rántott hús készítésére kiválóan alkalmas a csirke combja vagy melle, de hagyományosan leginkább sertés- vagy borjúhúsból készítik. Erre a célra talán a comb, a karaj vagy a felsál rész a legjobb, szeletekre vágva. De ránthatunk még bármilyen halat vagy zöldséget is. A szeletelt húsokat klopfolóval kb. fél centiméteres vastagságúra lapítjuk. Ha a csirkemellfiléket túl vastagnak találjuk, lapjára félbevágjuk.
A kivert szeleteket fűszerezzük: sózzuk, vagy szórjuk be grillfűszerrel és hagyjuk állni. A csirkehúst és halat legalább fél órán át, a sertés- vagy borjúhúsnak adjunk egy órát.
Ezután a szeleteket lisztbe forgatjuk, majd villával felvert tojásba mártjuk (ehhez lehet egy kevés olajat is adni). Legvégül zsemlemorzsába hempergetjük.
Természetesen a zsemlemorzsát helyettesíthetjük bármi mással, például darált dióval is. Ha meghagyjuk a zsemlemorzsát de izgalmasabbá akarjuk tenni, keverhetünk bele magvakat például: szezámmagot, tökmagot, lenmagot, napraforgómagot. Törhetünk durvára kukoricapelyhet is a zsemlemorzsához, vagy reszelhetünk bele sajtot.
A húst leginkább olajban szoktuk sütni, de zsírban sütve is finom. Fontos a megfelelő hőmérséklet elérése (minimum 150 °C, de túl meleg se legyen). Próbaképpen az egyik hús csücskét lógassuk bele a zsiradékba, ha fortyog és bugyborékok keletkeznek körülötte, akkor a hőmérséklete megfelel a sütésre. Túl hideg zsiradékba ne tegyünk sütnivalót, mert átázik, és átveszi a zsiradék ízét. A forró olajba tett hús alatt vegyük takarékra a lángot, fedjük le, és így süssük egy ideig, majd újra nagy lángon megforgatva a másik oldalát fedő nélkül süssük pirosra. Amikor a húst kivesszük a serpenyőből, le kell róla csöpögtetni az olajat: a frissen sülteket helyezzük szalvétára vagy papír törlőkendőre.
Jó étvágyat kívánok!
A végére hagytam néhány nagyon kedves filmrészletet, persze nagyon nehéz a választás, mert ennek a témának akár egy külön blogot is szentelhetnék, de talán így is érezhető a vonzalmam...(a neten sok helyen regisztráció nélkül is letölthetőek, csak győzd végignézni :-)
...felvonod a szemöldököd, és azt kérded, hogy kerül a cipő az asztalra? Megértem. Hiszen ha meghalljuk a "meditáció" kifejezést, általában a nyugodt keleti bölcsesség és filozófia jut eszünkbe és nem a magyar konyha, főleg nem a magyar ízek. Pedig ha hiszed, ha nem, igen jól megférnek az életemben, így együtt.
A meditáció - mint tudjuk - annyit tesz, hogy elcsendesítjük önmagunkat, befelé figyelünk, ezáltal megismerhetjük önmagunkat. Persze ez csak leegyszerűsített megfogalmazás, és most nem mennék bele - a rendelkezésre álló - különféle filozófiai irányzatok, mint például az Agykontroll, a buddhista-, a taoista tanítások, stb. stb. szerinti fejtegetésekbe, de abban biztos vagyok, hogy ma délelőtt sikerült főzés közben olyan tudatállapotba kerülnöm, amely érezhetően kihatott az egész szervezetemre. Teljesen átadtam magam, - mint általában amikor nem rohamtempóban "ütök össze" valami ennivalót - az ételkészítés kultikus élvezetének.
Itt jegyezném meg, hogy mennyire nem áll messze egymástól a két dolog, hiszen a magyar konyhára is a főzés a jellemző, mint ahogyan a tibeti, és ázsiai népeknél. (A honfoglalás kori magyar konyhát nem lehet egy lapon említeni az un. nyugati konyhákkal, mert konyhafilozófiája teljesen más volt, gasztronómiai szempontból sokkal magasabb szinten állt, mint a korabeli európai konyhák, ahol a sütés a jellemző) A főzés a harmónia konyhatechnikáját jelenti, hiszen ennek során több alkotórészt főzünk össze, amelynek eredményeként új ízeket nyerünk. Nos, ha tovább gondoljuk kimondható tehát, hogy a főzésen alapuló civilizációk, az ellentétek elsimítását, a harmóniát tűzték ki célul, míg a nyugati civilizációk a sütésre alapozzák a gasztronómiai kultúrájukat. Ez utóbbit nem fejteném ki, hiszen az ellentétek elsimításának vagyok az elkötelezett híve, de egy kis logikával te is ráérzel az ordító különbségre.
Szép gondolatmenet, igaz?
Nos egy ilyen fejtegetés után jöhet a mai fogás, a lecsó. Ennél jellegzetesebb magyar étel nem sok van, pláne így nyáron. (Bár a legelvetemültebbek - mint én is - télire is tesznek el belőle, már csak a szokás kedvéért is.) Igazán egyszerű, és végtelenségig variálható étel. Mással össze nem téveszthető zamata főzés közben odacsalogatja a szegény éhezőt, de még azt is, aki egyáltalán nem szándékozott enni...addig legalább is, amíg meg nem csapta az orrát a jellegzetes illat, a sercegő szalonnán piruló hagyma, paprika, a paradicsom és a jóféle hozzávalók harmonikus elegye, legyen az kolbászos, tojásos, vagy "vega". Az alábbi leírás, könnyen okozhat parázs vitákat, hiszen szinte minden magyar, főzni tudó embernek megvan a saját "tökéletes" lecsó receptje, így csak annyit szögeznék le, hogy elrontani elég nehéz ezt az ételt. Ajánlom, Te is add át magad a főzés élményének, kapcsold ki egy kicsit a külvilágot, és formáld saját ízlésed szerint a hozzávalókat, alkoss...
Ma ezzel a fogással áldozok az élvezetek oltárán, és ezt ajánlom Neked is.
Lecsó
1 kg zöldpaprika (aki erősen szereti 1-2db zöld hegyes-paprika is kerülhet bele)
1/2 kg paradicsom
2 fej vöröshagyma
15 dkg füstölt szalonna (lehet kolozsvári húsos is)
1 kisebb szál lecsó kolbász (én még füstölt házi kolbászt is teszek hozzá)
3 tk. édes-nemes pirospaprika
só
A füstölt szalonnát felkockázzuk, mérsékelt lángon üvegesre pirítjuk. Ekkor hozzáadjuk a finomra vágott vöröshagymát és azt is megpirítjuk. Ráhintjük a pirospaprikát, hozzáadjuk a negyedekre felvágott paradicsomot, és mellé tesszük a karikákra vágott, kicsumázott zöldpaprikát is. Ízlés szerint megsózzuk, és fedő alatt addig pároljuk, amíg megpuhul, szaftot ereszt.(felönteni tilos!) Ekkor hozzáadjuk a karikákra vágott kolbászt, és azzal együtt még négy-öt percig pároljuk. Levesszük a fedőt és néhány percig így főzzük készre. Friss kenyérrel kínáljuk.
(készíthetjük tojással, rizzsel, tarhonyával, nokedlivel, főételként, köretként, töltelékként, síppal, dobbal, nádi-hegedűvel.....és ki tudja még hányféle változatban.)
Jó étvágyat kívánok!
(foto:saját)
A képen látható tűzálló tálat átvettem egy kedves ismerősömtől, remélem méltó kezekbe került. A mai ebédet a kertben, szabad tűzön készítettem benne. Igazán esztétikai élmény vele a főzés.
Aki képes volt végigolvasni az írásaimat, könnyűszerrel megállapíthatta, hogy megátalkodott lokálpatrióta vagyok. Igen, ezt a naplót is ennek okán kezdtem el írni. Ki akartam fejezni - a magam módján -, hogy mennyire fontosak a gyökereim, az emlékeim, a hagyományaink, az ízeink, ez a csodás magyar nyelv, amit legjobb tudásom szerint próbálok használni, és folytathatnám még a közhelyesnek tűnő felsorolást...
Miért is írok ma erről? Nos valaki a minap megkérdezte tőlem, hogy magyarként mire is vagyok büszke...igyekeztem frappánsan válaszolni, talán sikerült is kielégítenem kedves kérdezőm kíváncsiságát, de azért ez a kérdés mégis csak több szót érdemel. Igazából elég nehéz megfogalmaznom ezt, úgy hogy kikerüljem az unalomig használt kliséket, és ne váltsak ki a kedves olvasómból visszatetsző érzéseket. Mire is gondolok? Arra, hogy manapság elterjedt az a fajta nézet, miszerint ha valaki túlzott érzelmekkel képes a magyarságáról, hazaszeretetéről beszélni, igen hamar rásütik, hogy "magyarkodó"...hmmm bár erről is tudnék írni, nem is keveset, de most nem ez a célom.
Igen, büszke vagyok, mert ide tartozom...nem tudnak befolyásolni azok a sokat publikált minősítések, hogy a magyarok rosszkedvűek, modortalanok, tudatlanok, neveletlenek...stb. stb. Nos, rám nem húzható egyik tulajdonság sem, és ez itt a lényeg. Rá akarok cáfolni és meg akarom mutatni, hogy egyáltalán nem ilyenek vagyunk. Szenvedélyes ember vagyok, szenvedéllyel élem meg a magyarságomat is. Török Sophie szavaival élve, mondhatnám itt születtem és minden más országban idegennek érezném magam. Magyar vizet ittam, magyar levegőt szívtam és magyar kenyeret ettem.
Nos, nem kell túlbonyolítani ezt a témát sem, légy jó ember, hallgass a szívedre, légy jó magyar ember, hogy büszke lehess...ennyi...nekem ilyen egyszerű ez.
Mi magyarok - szerintem jellemzően - igen szenvedélyes, és találékony emberek vagyunk, ahogyan azt az alábbi történet is bizonyítja:
A háború után a budapesti Mátyás Pincében Papp Endre üzletvezető igazán kreatív vendéglős hírében állt, sok étel világra jötténél is bábáskodott. Egy ízben pályázatot írtak ki új ételek készítésére, de Papp megbetegedett, és telefonon diktálta be legújabb receptjét. A csuszatésztás, gombás, szalonnacsíkos, hagymás, tejfölös étel igazán pompásnak tűnt, már csak nevet kellett találni. Keressetek egy településnevet Szeged környékén! – kérte meg munkatársát a nagybeteg Papp, azzal visszahanyatlott az ágyba. …hát állítólag így született meg a dorozsmai molnárponty. Papp Endre ötven forint újítási díjat nyert, az étel pedig már két év múlva felkerült egy kanadai étlapra, majd a Hiltonban is főzni kezdték.
Ezt a receptet, nemcsak a frappáns anekdota miatt választottam, hanem azért is, mert nagyon jellemző ránk az ízvilága, és egy ízig-vérig magyaros fogás. Igazi nyári különlegesség, magyar specialitás, főleg ha van horgász a családban, vagy az ismerősök között... Igazi magyaros terített asztalhoz hívlak ezzel az étellel, és jó szívvel ajánlok hozzá valami szép, harmonikus testes fehér bort, amivel megkoronázzuk a pompás ízeket, természetesen, valamelyik hazai pincészetből.
Dorozsmai molnár ponty
4 nagy pontyszelet (kb 80 dkg)
só, bors
10 dkg füstölt szalonna
1 nagy fej vöröshagyma
3-3 zöldpaprika és paradicsom
20 dkg gomba
1 kiskanál pirospaprika
4 dl tejföl
25 dkg csuszatészta
4-5 evőkanál zsemlemorzsa
a sütéshez olaj
a díszítéshez:
1 paradicsom
1 hegyes zöldpaprika
petrezselyem
A halszeleteket megmossuk, lecsepegtetjük, fél órára besózzuk. Közben a szalonnát apróra felkockázzuk, zsírjára pirítjuk. A hagymát megtisztítjuk, felkarikázzuk és a szalonnazsírban megfonnyasztjuk. A zöldségeket megmossuk, a paprikát kicsumázzuk, felkarikázzuk, a paradicsomot meghámozzuk és gerezdekre vágjuk, a gombát vékonyan felszeleteljük. Lehúzzuk az edényt a tűzről, meghintjük a hagymát pirospaprikával, hozzáadjuk a paradicsomot, a zöldpaprikát, a gombát, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, visszatesszük a tűzre és fedő alatt majdnem puhára főzzük. (kb. 15 perc),majd elkeverjük 2dl tejföllel. Sós vízben kifőzzük a tésztát, leszűrjük, lazán összekeverjük a tejfölös-lecsós ragu felével, és egy szép tűzálló tálba terítjük. Felforrósítjuk az olajat, zsemlemorzsába forgatjuk a halszeleteket, és mindkét oldalukon pirosra sütjük, majd a tészta tetejére rendezzük őket. Köréje halmozzuk a maradék ragut, megkenjük a maradék tejföllel, és forró sütőben az egészet szép pirosra sütjük. Paradicsom és paprika szeletekkel, petrezselyemmel díszítjük. Forrón tálaljuk (persze én langyosan, hidegen, és fejen állva is szeretem) Aki szereti a fokhagymát, természetesen tehet bele, úgy is remek!
Jó étvágyat kívánok!
Azért csak nem nyugszom, összeszedetem pár tényt, amire méltán büszkék lehetünk, mi magyarok, és ami igazán különlegessé tesz bennünket a nagyvilágban, persze a teljesség igénye nélkül, csak ízelítőül:
Tudtad-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük és amikor mi megérkeztünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal
Tudtad-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk. Shakespeare drámáit a művelt: angol, már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét.
Tudtad-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrált 200.000 magyar népdalt, amelyből 100.000, már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban, összesen 6.000 népdalt tudtak összegyűjteni.
Tudtad-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.
Tudtad-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben, amelyet ma is megtalálunk a magyar gasztronómiánkban.
Tudtad-e, hogy mi hoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt, addig mi magyarok behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére.
Tudtad-e, hogy a Honfoglalás idején, mi magyarok csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből?
Tudtad-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A 9 kutya fajtát, a 3 parlagi tyúkot fajtát, a szilaj marhát, a szürke marhát, a 3 mangalica fajtát, a tincses kecskét, a magyar parlagi kecskét és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni és Magyarországból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat.
Tudtad-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3.000 éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának a Tulipa Hungarikának géncentruma a Kárpát-medencében van.
Tudtad-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk magyaroké? Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.
Tudtad-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?
Tudtad-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén?
Európában, ahol a termőföld a világon a legjobb, 22 cm a humuszréteg (termőréteg). Ebbe benne van Hollandia, ahol a tengertől hódítottak el homokot, és oda hordtak 3-5 cm humusz termőtalajt, és benne van a Kárpát-Medence, ahol a termőréteg 75 cm. Tudtad-e hogy a Kárpát-Medencében ahol 16 millió ember él, a föld hagyományos művelésével több mint 100 millió embert tudna eltartani?
Ma a 7 milliárd emberből 1 milliárd szomjazik, 1,5 milliárd meg egész életében egészséges vizet nem fogyaszt. Mi ivóvízben fürdünk szó szerint. Tudtad-e, hogy jelenlegi ivóvíz készletünk 1 - 1.5 milliárd ember édes ivóvíz készlete, itt van a talpunk alatt ?
...vagy bizonyára emlékeztek a Millenárison felépített "Álmok álmodói - Világra szóló magyarok" című kiállításra: ejtőernyő, szélturbina, taposómalom, markológép, lánchíd, személyfelvonó, vízturbina, gőzturbina, dinamó, elektromotor, porlasztó, benzinmotor, benzinmotoros autó, torziós inga, villamos gyújtóberendezés, vasút villamosítása, automata sebességváltó, bolygókerekes sebességváltó, bakelit hanglemez, sötétkamra, porcelánfajansz, telefonközpont, számítógép, golyóstoll, gyufa, helikopter, lökhajtású repülő, torpedó (robotrepülőgép), világító dióda, hold-radar, a kozmikus sugárzás és a biomágnesesség felfedezése, abszolút geometria, mely az általános relativitás alapköve, hangosfilm, képtávíró, a stressz fogalma, hologram stb., stb., s hogy a régiekről is megemlékezzünk: kerék, fazekaskorong, tejpor, kengyel, visszacsapó íj, gomb, fehérnemű, szauna, központi fűtés, réz, vörösréz, acélrugó, kocsi (hintó), stb.,
és bizony... az írás és a könyv is: márpedig a felsoroltak (és még sok-sok további) csaknem kiteszik a mai művelt világ alappilléreit. És akkor még itt vannak az íróink, költőink, zeneszerzőink is...
Még mindig nem nyugszom...itt van néhány remek videó is...hát így vagyok én büszke, a magam módján.
Gulyásleves mellé vagy csak azért, mert mindenki szereti...
