Aki képes volt végigolvasni az írásaimat, könnyűszerrel megállapíthatta, hogy megátalkodott lokálpatrióta vagyok. Igen, ezt a naplót is ennek okán kezdtem el írni. Ki akartam fejezni - a magam módján -, hogy mennyire fontosak a gyökereim, az emlékeim, a hagyományaink, az ízeink, ez a csodás magyar nyelv, amit legjobb tudásom szerint próbálok használni, és folytathatnám még a közhelyesnek tűnő felsorolást...
Miért is írok ma erről? Nos valaki a minap megkérdezte tőlem, hogy magyarként mire is vagyok büszke...igyekeztem frappánsan válaszolni, talán sikerült is kielégítenem kedves kérdezőm kíváncsiságát, de azért ez a kérdés mégis csak több szót érdemel. Igazából elég nehéz megfogalmaznom ezt, úgy hogy kikerüljem az unalomig használt kliséket, és ne váltsak ki a kedves olvasómból visszatetsző érzéseket. Mire is gondolok? Arra, hogy manapság elterjedt az a fajta nézet, miszerint ha valaki túlzott érzelmekkel képes a magyarságáról, hazaszeretetéről beszélni, igen hamar rásütik, hogy "magyarkodó"...hmmm bár erről is tudnék írni, nem is keveset, de most nem ez a célom.
Igen, büszke vagyok, mert ide tartozom...nem tudnak befolyásolni azok a sokat publikált minősítések, hogy a magyarok rosszkedvűek, modortalanok, tudatlanok, neveletlenek...stb. stb. Nos, rám nem húzható egyik tulajdonság sem, és ez itt a lényeg. Rá akarok cáfolni és meg akarom mutatni, hogy egyáltalán nem ilyenek vagyunk. Szenvedélyes ember vagyok, szenvedéllyel élem meg a magyarságomat is. Török Sophie szavaival élve, mondhatnám itt születtem és minden más országban idegennek érezném magam. Magyar vizet ittam, magyar levegőt szívtam és magyar kenyeret ettem.
Nos, nem kell túlbonyolítani ezt a témát sem, légy jó ember, hallgass a szívedre, légy jó magyar ember, hogy büszke lehess...ennyi...nekem ilyen egyszerű ez.
Mi magyarok - szerintem jellemzően - igen szenvedélyes, és találékony emberek vagyunk, ahogyan azt az alábbi történet is bizonyítja:
A háború után a budapesti Mátyás Pincében Papp Endre üzletvezető igazán kreatív vendéglős hírében állt, sok étel világra jötténél is bábáskodott. Egy ízben pályázatot írtak ki új ételek készítésére, de Papp megbetegedett, és telefonon diktálta be legújabb receptjét. A csuszatésztás, gombás, szalonnacsíkos, hagymás, tejfölös étel igazán pompásnak tűnt, már csak nevet kellett találni. Keressetek egy településnevet Szeged környékén! – kérte meg munkatársát a nagybeteg Papp, azzal visszahanyatlott az ágyba.
…hát állítólag így született meg a dorozsmai molnárponty. Papp Endre ötven forint újítási díjat nyert, az étel pedig már két év múlva felkerült egy kanadai étlapra, majd a Hiltonban is főzni kezdték.
Ezt a receptet, nemcsak a frappáns anekdota miatt választottam, hanem azért is, mert nagyon jellemző ránk az ízvilága, és egy ízig-vérig magyaros fogás. Igazi nyári különlegesség, magyar specialitás, főleg ha van horgász a családban, vagy az ismerősök között... Igazi magyaros terített asztalhoz hívlak ezzel az étellel, és jó szívvel ajánlok hozzá valami szép, harmonikus testes fehér bort, amivel megkoronázzuk a pompás ízeket, természetesen, valamelyik hazai pincészetből.
Dorozsmai molnár ponty
- 4 nagy pontyszelet (kb 80 dkg)
- só, bors
- 10 dkg füstölt szalonna
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 3-3 zöldpaprika és paradicsom
- 20 dkg gomba
- 1 kiskanál pirospaprika
- 4 dl tejföl
- 25 dkg csuszatészta
- 4-5 evőkanál zsemlemorzsa
- a sütéshez olaj
a díszítéshez:
- 1 paradicsom
- 1 hegyes zöldpaprika
- petrezselyem
A halszeleteket megmossuk, lecsepegtetjük, fél órára besózzuk. Közben a szalonnát apróra felkockázzuk, zsírjára pirítjuk. A hagymát megtisztítjuk, felkarikázzuk és a szalonnazsírban megfonnyasztjuk. A zöldségeket megmossuk, a paprikát kicsumázzuk, felkarikázzuk, a paradicsomot meghámozzuk és gerezdekre vágjuk, a gombát vékonyan felszeleteljük.
Lehúzzuk az edényt a tűzről, meghintjük a hagymát pirospaprikával, hozzáadjuk a paradicsomot, a zöldpaprikát, a gombát, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, visszatesszük a tűzre és fedő alatt majdnem puhára főzzük. (kb. 15 perc),majd elkeverjük 2dl tejföllel. Sós vízben kifőzzük a tésztát, leszűrjük, lazán összekeverjük a tejfölös-lecsós ragu felével, és egy szép tűzálló tálba terítjük. Felforrósítjuk az olajat, zsemlemorzsába forgatjuk a halszeleteket, és mindkét oldalukon pirosra sütjük, majd a tészta tetejére rendezzük őket. Köréje halmozzuk a maradék ragut, megkenjük a maradék tejföllel, és forró sütőben az egészet szép pirosra sütjük. Paradicsom és paprika szeletekkel, petrezselyemmel díszítjük. Forrón tálaljuk (persze én langyosan, hidegen, és fejen állva is szeretem) Aki szereti a fokhagymát, természetesen tehet bele, úgy is remek!
Jó étvágyat kívánok!
Azért csak nem nyugszom, összeszedetem pár tényt, amire méltán büszkék lehetünk, mi magyarok, és ami igazán különlegessé tesz bennünket a nagyvilágban, persze a teljesség igénye nélkül, csak ízelítőül:
Tudtad-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük és amikor mi megérkeztünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal
Tudtad-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk. Shakespeare drámáit a művelt: angol, már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét.
Tudtad-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrált 200.000 magyar népdalt, amelyből 100.000, már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban, összesen 6.000 népdalt tudtak összegyűjteni.
Tudtad-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.
Tudtad-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben, amelyet ma is megtalálunk a magyar gasztronómiánkban.
Tudtad-e, hogy mi hoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt, addig mi magyarok behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére.
Tudtad-e, hogy a Honfoglalás idején, mi magyarok csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből?
Tudtad-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A 9 kutya fajtát, a 3 parlagi tyúkot fajtát, a szilaj marhát, a szürke marhát, a 3 mangalica fajtát, a tincses kecskét, a magyar parlagi kecskét és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni és Magyarországból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat.
Tudtad-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3.000 éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának a Tulipa Hungarikának géncentruma a Kárpát-medencében van.
Tudtad-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk magyaroké? Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.
Tudtad-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?
Tudtad-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén?
Európában, ahol a termőföld a világon a legjobb, 22 cm a humuszréteg (termőréteg). Ebbe benne van Hollandia, ahol a tengertől hódítottak el homokot, és oda hordtak 3-5 cm humusz termőtalajt, és benne van a Kárpát-Medence, ahol a termőréteg 75 cm. Tudtad-e hogy a Kárpát-Medencében ahol 16 millió ember él, a föld hagyományos művelésével több mint 100 millió embert tudna eltartani?
Ma a 7 milliárd emberből 1 milliárd szomjazik, 1,5 milliárd meg egész életében egészséges vizet nem fogyaszt. Mi ivóvízben fürdünk szó szerint. Tudtad-e, hogy jelenlegi ivóvíz készletünk 1 - 1.5 milliárd ember édes ivóvíz készlete, itt van a talpunk alatt ?
...vagy bizonyára emlékeztek a Millenárison felépített "Álmok álmodói - Világra szóló magyarok" című kiállításra: ejtőernyő, szélturbina, taposómalom, markológép, lánchíd, személyfelvonó, vízturbina, gőzturbina, dinamó, elektromotor, porlasztó, benzinmotor, benzinmotoros autó, torziós inga, villamos gyújtóberendezés, vasút villamosítása, automata sebességváltó, bolygókerekes sebességváltó, bakelit hanglemez, sötétkamra, porcelánfajansz, telefonközpont, számítógép, golyóstoll, gyufa, helikopter, lökhajtású repülő, torpedó (robotrepülőgép), világító dióda, hold-radar, a kozmikus sugárzás és a biomágnesesség felfedezése, abszolút geometria, mely az általános relativitás alapköve, hangosfilm, képtávíró, a stressz fogalma, hologram stb., stb., s hogy a régiekről is megemlékezzünk: kerék, fazekaskorong, tejpor, kengyel, visszacsapó íj, gomb, fehérnemű, szauna, központi fűtés, réz, vörösréz, acélrugó, kocsi (hintó), stb.,
és bizony... az írás és a könyv is: márpedig a felsoroltak (és még sok-sok további) csaknem kiteszik a mai művelt világ alappilléreit. És akkor még itt vannak az íróink, költőink, zeneszerzőink is...
Még mindig nem nyugszom...itt van néhány remek videó is...hát így vagyok én büszke, a magam módján.
