Igaz, már felnőttek a gyermekeim, de ma reggel is megkapták a szokásos húsvéti ajándékot, amit évek óta mindig a kertben rejtek el valamelyik bokor alá. Persze ez ma már csak jelképes dolog és valószínű, hogy csak rám való tekintettel mennek bele a játékba, de nagyon helyesek, amikor kicsit ódzkodva (hiszen ők már rég nem gyerekek) keresgélik, hogy hol is van a szokásos „nyuszifészek”…

Emlékszem, amikor kicsik voltak és kosárral a kiskezükben szedegették a megtalált csokitojásokat. Sokfelé rejtettem el az ajándékokat, minél hosszabb ideig tudjunk a férjemmel „élvezkedni” a két kis manó téblábolásán… de édesek voltak.
 
Bár sajnos –a hétköznapi rohamtempó miatt- nem mindig tudom betartani, a címben idézett királyi reggelit, de így ünnepekkor feltétlenül törekszem rá. Ma is kényelmesen nekiültünk, a már-már ebédidőbe nyúló húsvéti reggelinknek. Hiszen az egész család itthon van, és rendhagyó módon inkább többszöri nekifutásra falatozgattunk, beszélgettünk. A húsvéti hangulatba öltöztetett asztal még szűknek is bizonyult egy-egy betérő vendégünk miatt.
Mint a magyar háziasszonyoknál ez szokás, sonka, reszelt torma, főtt tojás, húsvéti kalács és minden volt az ünnepi asztalon, mi szem-szájnak ingere. Még egy-egy kupica jóféle házi pálinka is akadt (persze kizárólag csak az emésztést elősegítendő mennyiségben)
 
A húsvéti eledelek szentelményszámba mennek még a XX. században is. Göcsejben a szentelésre sonkát, kalácsot, tojást, tormát küldenek a kengyeles kosárban. A tojás hiedelmük szerint, Krisztus keresztfáját, díszítése Krisztus kötelét, a torma meg keserűségét jelképezi. A húsvétkor szentelt sonkának egy darab csontját a kémény füstjárójára teszik, hogy a tüzet elriasszák vele.
A felső-Ipolyvidéken a húsvétvasárnapi misére kosarakban kalácsot és sonkát visznek. A kosarakat a padok mellé rakják, és kis abrosszal terítik le. Minden gazdasszony arra törekszik, hogy övé legyen a legszebb. Az új menyecskéknek első teendői közé tartozik, hogy ezt az abroszt elkészítse. A gazda a karján tartotta, vagy a kalács alá, a kosárban helyezték el. Aznap délben az ebédnél ezt terítették föl az asztalra. Csíkmenyében a húsvéti szentelt kalácsból, a kokonnyából meghagytak egy darabkát. Ezt megszárítják, és ha tehén megborjadzik, az első fejés tejébe tesznek a morzsájából. Ez a tehén megrontása ellen jó. Szatmárban a húsvéti sonka csontjait a szántóföldre kell hányni, akkor a termést elkerüli a jégverés.
Békésszentandráson húsvét napján ebéd előtt az asztalnál egy főtt tojást tisztít meg a gazda, majd kettévágja. Felét felesége, felét pedig ő maga eszi meg. Mint mondták: Emlékezésül, vajon jövőre együtt eszik e még meg.(ez nagyon szép)

Annyit írtam a mai reggeliről, hogy még a végén vacsorára is kénytelen leszek sonkát enni…úgy megkívántam. Pedig a mondás úgy szól:
Reggelizz úgy, mint a király, ebédelj úgy, mint a polgár, és vacsorázz úgy, mint a koldus!  Be is kéne tartanom…

Sonka- és tojásfőzés

• Kb. 20dkg sonkát és
• 2 db tojást számítunk egy főre
  

A nyers füstölt sonkát, akár sovány kötözött, akár úgynevezett parasztsonka, előző este beáztatjuk annyi hideg vízbe, hogy egészen ellepje. Másnap, főzés előtt alaposan megmossuk és annyi hideg vízben feltesszük főni, hogy bőven ellepje. Nagyon finom forralással nagyon puhára főzzük , annyira, hogy  ha csontos, akkor azt könnyen meg tudjuk forgatni és kihúzni a húsból. Amennyiben kötözött, úgy könnyen bele tudjunk szúrni egy hústűt.
Saját levében hagyjuk kihűlni –szaftosabb lesz- majd deszkára tesszük és szépen felszeleteljük.
A sonka főzőlevében főzzük meg a tojásokat, mert a tojás héja porózus , így a belseje is átveszi a füstölt, zamatos lé ízét. A forrástól számítva 10 percig főzzük, majd tegyük hideg vízbe. Hámozzuk meg és egészben vagy gerezdekre vágva a sonka mellé tálaljuk.
Én nagyon szeretem édes húsvéti kaláccsal kínálni, sokakkal megszerettettem már. Együtt a sós és az édes íz nagyon finom. (már aki szereti…egy próbát megér)

Mindenkinek Kellemes Húsvéti ünnepet, és jó étvágyat kívánok!

(foto:saját)

Nagyon szép megfogalmazása a barátságnak az arisztotelészi, miszerint: „A barátság, egy lélek, mely két testben lakozik.”  Nos ez valahogy így is van. Tapasztalatból tudom. Szerencsére ez is megadatott.Van egy gyerekkori "barátném" akinek a barátságát féltve őrzöm. Szép emlékek kötnek bennünket össze, ami máig elkísér. A mai bejegyzésemet neki szánom szeretettel.

Még nagy kamaszok voltunk, Ő szinte egyik napról a másikra felnőtt lett, hiszen hamar férjhez ment, és míg én a kamaszos szerelmekkel voltam elfoglalva, már családanya is lett belőle.
Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor hazahozta első kisbabáját és -legnagyobb megszeppenésemre- azonnal  felhívott, hogy megnézhetem.( Ez nagy megtiszteltetés, hiszen újszülöttet nem illik egyből meglátogatni, olyan pindurkák és sérülékenyek még.)  
Meghatározta az a nap az egész életemet azt hiszem.
A pici aludt, amikor beóvakodtunk a szobába, és az az illat...ezt csak az tudja aki szagolt már közelről kisbabát...mennyei. Csodálatomban úgy meg voltam hatva, hogy még meg is könnyeztem. Már nem emlékszem, mennyi ideig álltam ott a baba fölött, de arra igen, hogy már akkor tudtam: ezért érdemes élni...ettől szebb és meghatóbb dolog nincs is a világon.
Amikor felébredt, még a karomba is vehettem. Ott pihegett egy kicsi emberke a kezemben, olyan szép volt, hogy sosem felejtem el....

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és bizony abból a pici emberkéből ma már gyönyörű fiatalasszony lett, és ami a legszebb, kisbabát vár.
Nos, ezek és ehhez hasonló szoros kötelékek fűznek össze minket kettőnket.

A mai édességemet is ennek szentelem, hiszen barátnőm édesanyja -aki sajnos már nincs köztünk- készítette a legfinomabb zserbót a világon.


Ez a süti a nevét a Genfi süteménykészítő család sarjáról, Gerbaud Emilről kapta. A kiválóan tehetséges cukrász és csokoládégyáros, Európa számos nagy cukrászüzletében dolgozott, többek közt Németországban, Franciaországban és Angliában. Majd 1884. október 1.-én Magyarországra jött és Kugler Henrik cukrászüzletéhez társult a mai Vörösmarty téren.
A magyar cukrászipart Gerbaud-on keresztül ismerte meg Európa, neki köszönheti világhírnevét.
A Gerbaud őse a Kugler cukrászda volt, ugyanis 1858-ban Kugler Henrik édesapjától átvette, kibővítette, majd az akkori Gizella-, ma Vörösmarty térre helyezte át cukrászdájukat, Kugler Cukrászda néven 1870-ben. Ő honosította meg nálunk a minyont, melyet még 1920-ban "kugler"-nek hívtak.
Méltó utód kezébe került az üzlet. Gerbaud Emil mester lett az új tulajdonos. Nevét a cukrászda mindmáig viseli.
Gerbaud ismertette meg a cukrászokkal és a vendégekkel a különféle vajkrémmel töltött süteményeket, tortákat, minyonokat és teasüteményeket. Az ő műhelyéből kerültek ki először az országban a párizsi krémmel töltött finomságok.
Mi volt Gerbeaud titka? Ez az érdekes egyéniség a művészetek és a társadalmi élet terén tért hódító francia szellemet hozta el egy cukrászdába. Tulajdonosa azzal a nem titkolt szándékkal rendezte be, hogy versenyre keljen a párizsi boulevard-ok legelegánsabb kávéházaival. Elhozta a francia ízlést, a párizsi hangulatot. Valóságos művész volt: maga tervezte pl. a speciális bonbonos díszdobozokat. A cukrászda fadobozba csomagolt bonbonjait hazánk határain túl is kedvelték. Az édesség hamar elfogyott, de a dísztárggyá nemesült dobozokat sok család még ma is őrzi, hiszen annak idején ezekben tartották a dédmama tűit-cérnáit, szerelmes leveleit.
A változó tulajdonosok mind azon igyekeztek, hogy megőrizzék a cukrászda jó hírnevét, jellegét, berendezését. A Gerbaud név ma is fogalom, a Gerbaud Cukrászda ma is az ország első cukrászdája.

Akkor lássuk csak...

Zserbó-szelet

Tésztához:

• 50 dkg finomliszt
• 25 dkg margarin
  
• 1 tojássárgája
  
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  
• 4 evőkanál porcukor
  
• 1 csomag vaníliás cukor
  
• 1 dl tejföl
  
• 1 dkg élesztő
  
• kevés tej
  

Töltelékhez:

• baracklekvár
• 25 dkg darált dió
  
• 25 dkg porcukor
  
• 1 csomag vaníliás cukor
  
• 20 dkg Tortabevonó keserű csoki (jó minőségű pl:Szerencsi)
  

A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, és a tojássárgájával, szódabikarbónával, cukorral, vaníliás cukorral, tejföllel és a kevés tejben megfuttatott élesztővel összegyúrjuk. Hideg helyen egy órát pihentetjük, majd három felé osztjuk a tésztát. Az elsőt kinyújtjuk, kibélelünk vele egy közepes nagyságú tepsit, baracklekvárral megkenjük és az összekevert töltelék felét rászórjuk. Erre fektetjük a második kinyújtott tésztalapot, megkenjük a lekvárral, rászórjuk a maradék tölteléket. Befedjük a harmadik kinyújtott tésztalappal, villával megszúrkáljuk és fél óráig pihentetjük. Forró sütőben, közepes lángon sötétsárgára sütjük, a tepsiben hagyjuk kihűlni, majd csokimázzal vonjuk be a tetejét. Keskeny, hosszúkás szeletekre vágjuk.

Jó étvágyat kívánok!

(foto:pvf.freeblog.hu)

"...A nőkre ezentúl nagy, fönséges hivatás vár. Minden férfinak van egy védangyala, kinek nevétől föllelkesül, kinek emléke az élet útjain vezeti, ki élte és halála fölött határoz, ki őt jóvá vagy rosszá teheti. E védangyal a nő, a gyermeknek anyja, az ifjúnak kedvese, a férfinak neje. Ha az anya azt mondaná fiának: „gyermekem, neked van hazád, kit istenként imádj; kik benne laknak, testvéreid, s köztük sok van, ki éhezik, ki egész életén át nyomorog és jogot nem talál; ha ilyet találsz, kelj oltalmára, mert testvéred ő”, nem lenne a hazaszeretet oly mesés érzelem, minőt csak a mitológia mutogat."
Milyen szépen ír 1848-ban Jókai Mór, Nőszabadság című cikkében. Tanulságos, szép megfogalmazásban nyújt cselekvési lehetőséget -a szokásos női szerepekhez idomulva- miszerint: „a nő világa az otthon, a férfi otthona a nagyvilág” . Persze már akkoriban is léteztek kivételes hölgyek, akiknek a forradalom gondolata, nemzeti érzelmeit  felerősítette és így a férfiak elvárásait jócskán felülmúlták.
Említhetném Szendrey Júliát, akit a nagyközönség már nemcsak a nemzeti költő hitveseként ismert, hanem1849. áprilisában „testvéri szózatot”is  intézett a magyar nőkhöz, hogy befolyásukkal és lelkesítésükkel legyenek a haza hasznára, buzdítsák harcra kedveseiket, férjeiket, fiaikat. Kossuth Zsuzsa aki három gyermekét idős anyjára hagyva bejárja az országot és 72 kórházat szervez, mégis állandóan összeütközésbe kerül a hadvezetés bizonyos tagjaival, akik nem szeretnének egy nőnek engedelmeskedni, vagy például Pfiffner Paula színésznői pályáját hagyta ott, hogy honvéd hadnagy fivére példáját követve beálljon a bécsi légióhoz. Férfiruhát öltve Erdélyben harcolt, 1849 elején Tihucánál súlyos sebet kapott, de a szabadságharc végére ő is elérte a hadnagyi rangot. Vagy Beck Vilmát, aki Kossuthnak és a magyar hadvezetés több tagjának kémkedett, vagy  a 17 éves Viola Anna honvéd tizedesként 29 ütközetben vett részt és Fodor Jánosné csákvári zsellérasszony férjével együtt csapott fel önkéntes nemzetőrnek.

Micsoda asszonyok voltak....

A "lányos" ünnepi kitérő után következzen az ünnepi menü.

Nos,ha Jókaival kezdtem, akkor Jókainéval folytatom, hiszen Laborfalvi Róza azt hihetnénk, hogy delejes szépségével, lehengerlő habitusával kápráztatta el a fiatal Jókait. Ám az asszony tisztában volt azzal, hogy mesterien ért az ízekhez, a fűszerekhez, az arányokhoz, és tudta azt is, hogy konyhaművészetével egyszerűen elkápráztatja imádottját és szűk környezetét. A főzés tudománya hatalom volt a kezében. Még Petőfi szimpátiáját is szakácstudományával nyerte meg. A költő sokáig ellenezte a színésznő és a fiatal komáromi író kapcsolatát.
A leírások szerint az idős Jókainé a fővárosba utazott, hogy alaposabban megismerje a menyét, hát Róza ebédje most is eredménnyel járt. A leveshez szilvát válogatott, húst a legnagyszerűbb hentestől vásárolt, Jókainét pedig feltűrt ingujjal, libabontás közben fogadta, jó háziasszony módjára. Az orjaleves asztalt szilvával egyszerűen megigézte az idős asszonyt, aki elégedetten távozott Budáról. Színésznő ide vagy oda, ilyen háziasszony mellett biztosan nem fog koplalni az ő Mórica….

Laborfalvi Róza orjalevese, aszalt szilvával

• 60 dkg orja  (a sertés gerinccsontja hússal)
• 25 dkg magozott aszalt szilva
  
• 2 dl tejföl
  
• 1 fej vöröshagyma
  
• 1 db tojás
  
• 2 evőkanál liszt
  
• 1 kanálka zsír
  
• díszítéshez petrezselyem
  

 
Az asztalt szilvát és az orjacsontot a készítés előtti este beáztatjuk. Másnap a húst és a finomra vágott vöröshagymát fazékba tesszük, és hideg vizet öntünk rá. Sózzuk és közepes lángon főzzük. Amikor a hús félig megfőtt, hozzáadjuk a szilvát is. Amikor megpuhultak berántjuk, és még néhány percig főzzük. Miután lekapcsoltuk a lángot, a tojással kikevert tejföllel besűrítjük. Petrezselyemmel díszítjük.

Jó étvágyat kívánok!

(foto:dallacucina.freeblog.hu)

...örömök bizony. Hiszen esik a hó végre rendesen, és ezt nagyon szeretem. Mesebeli hangulatom kerekedik ilyenkor. Mindig vonzott a havas táj szépsége.
Gyerekkoromban sokat kirándultunk a szüleimmel téli hétvégéken. Sokszor itt hagytuk a piszkos fagyos fővárost és -ahogy Apám mondta- "kifutottunk" a hegyekbe. Legtöbbször Dobogókőre mentünk, vagy a Mátrába (ott sokáig megmaradt a hó). A mai napig sokszor felkeresem azokat a helyeket egy-egy családi kiruccanás alkalmával, ahol gyerekként szüleimmel barangoltunk. Ilyenkor felpakolunk egy kosárnyi elemózsiát is, és egy kiadós séta után tábortüzet gyújtunk, nyársalunk, forraltborozunk és kipirult arccal, hullafáradtan megyünk haza. Remek kikapcsolódás...

Az igazi téli szerelem mégis inkább a síelés, amit nem pótolhat még a legjobb kirándulás sem. Magyarország ugyan nem vérbeli síparadicsom, nincsenek magas hegyeink, hó is csak elvétve akad, de az idén nincs okunk panaszra. Ha egy kiadós lesiklásra vágyunk, és a pénztárca vastagsága nem teszi lehetővé a külföldi síparadicsomok felkeresését, a hazai sípályákon is megtehetjük. Eplény, Dobogókő, Bánkút, Mátraszentistván, Kékestető, igazán van választék.
Órákig tudnám mesélni a síelős történeteimet: a nagy esésekről, a gyerekekről ahogyan megtették az első bátortalan csusszanásaikat annak idején, a különleges tájakról, fényekről, a havas fenyvesekről....de a legfontosabb az a szabadságérzet, és az a boldogság, amit siklás közben átélek. Ez a szenvedélyemmé vált. Aki csak teheti próbálja ki,nem fogja megbánni.

Nos ennyi élmény után, csakis valami igazán különleges fogást akartam választani:
Rostélyost a főszakács tiszteletére, mégpedig a Csáky-rostélyost
A Balaton egyik leghíresebb étele, a Csáky töltött rostélyos Balatonfüreden „született meg" a XX. század elején. A füredi Palace Szanatórium ez idő tájt már országos hírű konyhát vitt, élén Csáky Sándor mesterszakáccsal. Az ő negyedszázados balatoni pályafutásának egyik csúcsa a tojásos lecsóval töltött, tejfölös, paprikás „szaftban" szervírozott marharostélyos, amely rövid idő alatt a tómellék, majd az ország minden „jobb vendéglőjének" az étlapjára felkerült.

A híres múlt század eleji séfről, Csáky Sándorról elnevezett rostélyost a nevezetes főszakács egyik tanítványa alkotta a mester tiszteletére. Csáky Sándor a 20. század első felének híres konyhafőnöke, gasztrofilozófusa, szakácsversenyek, -olimpiák győztese. Hosszú évekig állt az újtátrafüredi gyógyszálló konyhájának élén, ahol a „diétás ételek unalmas oldalát lecsiszolva" főzött betegek és egészségesek számára ötletesen, nagy odaadással, sőt szakácskönyvet is alkotott.

A Csáky-mesterről elnevezett ételkülönlegességet jó szívvel ajánlom, nagyon finom.

Csáky-rostélyos

• 5 szelet marha rostélyos
• 10 dkg zsír
  
• 1 nagy fej vöröshagyma
  
• 1 kiskanál házi pirospaprika
  
• 3 dl tejföl
  
• 6 dkg liszt
  
• 2 dkg paradicsompüré,
  
• 50 dkg lecsó
  
• 5 tojás
  
• 10 dkg húsos füstölt szalonna
  
• bors, só
  

A húsos szalonnát kis kockákra vágjuk, serpenyőben megpirítjuk. Hozzáadjuk az apróra vágott hagyma felét. Ha megpirult, hozzátesszük a lecsót, megsózzuk, és kicsit megpároljuk. A tojásokat jól elkeverve ráöntjük a lecsóra, és álladóan keverve összesütjük és félretesszük hűlni. A rostélyosokat jól kiverjük, sózzuk, borsozzuk. Egy-egy szelet közepére szétkenjük a tojásos lecsót, széleit ráhajtjuk a töltelékre és felgöngyöljük, átkötjük zsineggel, vagy rögzítjük hústűvel. Ezután lisztben megforgatjuk. Forró zsírban kb.20 percig sütjük, hogy minden oldala színt kapjon.

A zsírból kiszedjük a húst, a visszamaradt zsírban világosra pirítjuk a maradék apróra vágott hagymát, beletesszük a pirospaprikát, paradicsompürét, elkeverjük és visszahelyezzük a rostélyosokat, felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, és lefedve puhára pároljuk. Ha a hús már majdnem megfőtt, kivesszük, a zsinegeket, vagy a tűket eltávolítjuk és félretesszük. A visszamaradt léhez hozzáadjuk a tejfölből és lisztből készült habarást, jól kiforraljuk, majd a húsra szűrve, készre pároljuk.

Egy mélyebb tálban 20 deka vajból, 4 tojásból, 25 deka réteslisztből készült vajas-galuskát készítünk mellé. A felszeletelt rostélyosokat, meglocsolva a tejfölös mártással kínáljuk.

Jó étvágyat kívánok!

Aláfestésként Vivaldit ajánlom, aki nálam ezerszer szebben elmeséli a zene nyelvén a tél szépségét, és örömeit. Hallgatása közben csukd be a szemed és képzeld el, ahogy siklassz a havas tájakon....

(foto:konyhamuveszet.hu)
 

Annak idején sokszor megmosolyogtuk Apámat amikor -nekünk gyerekeknek- a "bezzeg régen" kezdetű emlékeit mesélgette. Ma már tudom, hogy mire is gondolt és bizony már velem is sűrűn előfordul hasonló helyzet...
Lehet, hogy az idő múlása megszépíti az emlékeket, de bizony az ízek tekintetében biztos vagyok abban, hogy valami tényleg elveszett és hiába keresem nem találom.
Mire gondolok? Arra, hogy hol van a régi téliszalámi íze? Vagy miért nem találom a parizer, a virsli, a szafaládé, vagy a krinolin különleges zamatát. Miért érzem azt, hogy minden felvágott szinte egyformán unalmas és rossz(pedig a választék óriási)? Mesélhetem én a srácoknak, hogy bezzeg régen nem volt annyiféle pékáru mint manapság, de a zsömlekenyér, vagy a zsúrkenyér milyen finom is volt. Az édességekről már nem is szólva...a Boci-, a Mogyorós-,a Tibi csoki a Pilótakeksz, (és még sorolhatnám) még formailag sem hasonlít már a régihez, nem hogy ízre. Talán emlékszik valaki a Dabas-tejre, vagy az iskola-tejre, milyen is volt... A fiatalabbaknak, nem mondanak semmit ezek, és csak remélni tudom, hogy egyszer előkerülnek még a régi receptek és nem csak az emlékeinkben élnek tovább, talán visszahozhatók még. Jó lenne ha nem tűnnének el teljesen a süllyesztőben ezek az ízig-vérig magyar ízek.

A mai receptem kapcsán is emlékek sokasága rohan meg, hiszen  apai nagymamám egyik utolérhetetlenül finom édességét, a szalagos  fánkot választottam, amit szinte mindig elkészített, ha nála voltunk. Sokáig gyakoroltam mire olyan könnyű és tökéletes lett, mint az övé. Nekem nehéz dolgom volt, ugyanis a receptjét nem írta le. Csak úgy "összedobta" a tésztát, és mégis mindig tökéletes volt.

Farsang lévén, is időszerű lehet az elkészítése, ami vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (a húsvét előtti 40. nap) tart. Utolsó napja a húshagyókedd.  Köztudott, hogy a farsang a mókázások, mulatságok, bálok ideje. Van olyan farsangi táncmulatság is, ahová mindenki viszi magával az ételt, italt -esetleg egy adag fánkot-. Az ilyen mulatságot nevezik kosaras bálnak vagy batyus bálnak.

A farsang nyelvészeti és néprajzi irodalmában gyakran találkozhatunk a farsangi fánk kifejezéssel is. A gömbölyűre formált, serpenyőben kisütött kelt tészta neve a Székelyföldön: pánkó. A fánk is, a pánkó is erdélyi szász eredetű szó. A pánkó a pfankuchen, pankox, pankoh formákból származik, a fánk pedig a fankox, fankoch elődökből vezethető le. A köznyelvbe csak a fánk került be, a pánkó nyelvjárási szinten maradt. Használják még a Székelyföldön kívül a Dunántúlon is, ott néhány településen a bukovinai székelyek terjesztették el. Van még más nyelvjárási neve is a fánknak: például Baranya néhány községében huppancs, Borsodban és a Bodrogközben krepli, a Felvidék egy- egy helyén siska, a palócoknál pedig pampuska. Mikszáth Kálmán műveiben elég gyakran előfordul a pampuska mint saját nyelvjárásának szava. Például: „…húzatta fülébe azokat a legkeserűbb nótákat, amik a bánatot úgy fölpuffasztják, mint az élesztő a pampuskát" (Fekete város). Vagy: „Cseresznyétől maszatos pofácskái kidagadtak, mint két pampuska" (Öreg szekér). Mi úgy mondanánk: mint két pánkó.

Akkor hát nézzük azt a huppancsot...

Szalagos farsangi fánk

• 50 dkg liszt
• 2 db tojás sárgája
• 5 dkg vaj
• 1,5-2 dl  tej
• 3 dkg friss élesztő
• 5 dkg kristálycukor
• csipet só
• 4-5 dl olaj a sütéshez
• porcukor
• házi lekvár

Mielőtt dologhoz fognánk, pár órára, a tej kivételével az összes hozzávalót langyos helyre tesszük, mert a siker egyik titka az, hogy egyforma hőmérsékletű legyen minden alkotóelem.
A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a kristálycukrot és az elmorzsolt élesztőt. Néhány percig szobahőmérsékleten pihentetjük, felfuttatjuk. Utána kevés lisztet teszünk hozzá, hogy galuska-szerű kovászt kapjunk. Egy nagyobb tálba tesszük a többi lisztet és a közepébe fészket képzünk, beletesszük a tojássárgákat és a sót. Lassan hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt úgy, hogy először a tojássárgájával keveredjen el, majd fokozatosan nagyobb ívben, kevergetve beledolgozzuk a lisztet. Ha a tészta egyneművé vált, hozzáadjuk az olvasztott vajat. Ha kell még egy kis langyos tejet öntünk hozzá, hogy rugalmas legyen a tészta. Erőteljes mozdulatokkal dagasztjuk, a kezünkkel. Addig húzzuk, dögönyözzük, míg elválik az edény falától, és hólyagosodni nem kezd. Letakarjuk, és szobahőmérsékleten 30-40 percig huzatmentes helyen kelesztjük. Ha megkelt, meglisztezett gyúródeszkára borítjuk és óvatosan kb. 3-4 cm vastagságúra kihúzzuk. Lisztbe mártott pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, majd letakarva ismét 10 percig kelni hagyjuk. A kiszaggatott fánk oldalsó peremét ne lisztezzük össze, sőt, kezünkkel se érintsük!  Mély serpenyőben vagy lábosban felhevítjük az olajat. A fánkokat óvatosan forgatva a kezünkben, ujjunkkal egyik oldalukon középig benyomjuk, majd ezzel lefelé fordítva helyezzük az olajba. Mindkét oldalon arany barnára sütjük, majd konyhai papírtörlőn leitatjuk az olajat.
Porcukorral hintve, házi baracklekvárral kínáljuk.

Jó étvágyat kívánok!

(foto:saját)