Annak idején sokszor megmosolyogtuk Apámat amikor -nekünk gyerekeknek- a "bezzeg régen" kezdetű emlékeit mesélgette. Ma már tudom, hogy mire is gondolt és bizony már velem is sűrűn előfordul hasonló helyzet...
Lehet, hogy az idő múlása megszépíti az emlékeket, de bizony az ízek tekintetében biztos vagyok abban, hogy valami tényleg elveszett és hiába keresem nem találom.
Mire gondolok? Arra, hogy hol van a régi téliszalámi íze? Vagy miért nem találom a parizer, a virsli, a szafaládé, vagy a krinolin különleges zamatát. Miért érzem azt, hogy minden felvágott szinte egyformán unalmas és rossz(pedig a választék óriási)? Mesélhetem én a srácoknak, hogy bezzeg régen nem volt annyiféle pékáru mint manapság, de a zsömlekenyér, vagy a zsúrkenyér milyen finom is volt. Az édességekről már nem is szólva...a Boci-, a Mogyorós-,a Tibi csoki a Pilótakeksz, (és még sorolhatnám) még formailag sem hasonlít már a régihez, nem hogy ízre. Talán emlékszik valaki a Dabas-tejre, vagy az iskola-tejre, milyen is volt... A fiatalabbaknak, nem mondanak semmit ezek, és csak remélni tudom, hogy egyszer előkerülnek még a régi receptek és nem csak az emlékeinkben élnek tovább, talán visszahozhatók még. Jó lenne ha nem tűnnének el teljesen a süllyesztőben ezek az ízig-vérig magyar ízek.

A mai receptem kapcsán is emlékek sokasága rohan meg, hiszen  apai nagymamám egyik utolérhetetlenül finom édességét, a szalagos  fánkot választottam, amit szinte mindig elkészített, ha nála voltunk. Sokáig gyakoroltam mire olyan könnyű és tökéletes lett, mint az övé. Nekem nehéz dolgom volt, ugyanis a receptjét nem írta le. Csak úgy "összedobta" a tésztát, és mégis mindig tökéletes volt.

Farsang lévén, is időszerű lehet az elkészítése, ami vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (a húsvét előtti 40. nap) tart. Utolsó napja a húshagyókedd.  Köztudott, hogy a farsang a mókázások, mulatságok, bálok ideje. Van olyan farsangi táncmulatság is, ahová mindenki viszi magával az ételt, italt -esetleg egy adag fánkot-. Az ilyen mulatságot nevezik kosaras bálnak vagy batyus bálnak.

A farsang nyelvészeti és néprajzi irodalmában gyakran találkozhatunk a farsangi fánk kifejezéssel is. A gömbölyűre formált, serpenyőben kisütött kelt tészta neve a Székelyföldön: pánkó. A fánk is, a pánkó is erdélyi szász eredetű szó. A pánkó a pfankuchen, pankox, pankoh formákból származik, a fánk pedig a fankox, fankoch elődökből vezethető le. A köznyelvbe csak a fánk került be, a pánkó nyelvjárási szinten maradt. Használják még a Székelyföldön kívül a Dunántúlon is, ott néhány településen a bukovinai székelyek terjesztették el. Van még más nyelvjárási neve is a fánknak: például Baranya néhány községében huppancs, Borsodban és a Bodrogközben krepli, a Felvidék egy- egy helyén siska, a palócoknál pedig pampuska. Mikszáth Kálmán műveiben elég gyakran előfordul a pampuska mint saját nyelvjárásának szava. Például: „…húzatta fülébe azokat a legkeserűbb nótákat, amik a bánatot úgy fölpuffasztják, mint az élesztő a pampuskát" (Fekete város). Vagy: „Cseresznyétől maszatos pofácskái kidagadtak, mint két pampuska" (Öreg szekér). Mi úgy mondanánk: mint két pánkó.

Akkor hát nézzük azt a huppancsot...

Szalagos farsangi fánk

• 50 dkg liszt
• 2 db tojás sárgája
• 5 dkg vaj
• 1,5-2 dl  tej
• 3 dkg friss élesztő
• 5 dkg kristálycukor
• csipet só
• 4-5 dl olaj a sütéshez
• porcukor
• házi lekvár

Mielőtt dologhoz fognánk, pár órára, a tej kivételével az összes hozzávalót langyos helyre tesszük, mert a siker egyik titka az, hogy egyforma hőmérsékletű legyen minden alkotóelem.
A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a kristálycukrot és az elmorzsolt élesztőt. Néhány percig szobahőmérsékleten pihentetjük, felfuttatjuk. Utána kevés lisztet teszünk hozzá, hogy galuska-szerű kovászt kapjunk. Egy nagyobb tálba tesszük a többi lisztet és a közepébe fészket képzünk, beletesszük a tojássárgákat és a sót. Lassan hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt úgy, hogy először a tojássárgájával keveredjen el, majd fokozatosan nagyobb ívben, kevergetve beledolgozzuk a lisztet. Ha a tészta egyneművé vált, hozzáadjuk az olvasztott vajat. Ha kell még egy kis langyos tejet öntünk hozzá, hogy rugalmas legyen a tészta. Erőteljes mozdulatokkal dagasztjuk, a kezünkkel. Addig húzzuk, dögönyözzük, míg elválik az edény falától, és hólyagosodni nem kezd. Letakarjuk, és szobahőmérsékleten 30-40 percig huzatmentes helyen kelesztjük. Ha megkelt, meglisztezett gyúródeszkára borítjuk és óvatosan kb. 3-4 cm vastagságúra kihúzzuk. Lisztbe mártott pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, majd letakarva ismét 10 percig kelni hagyjuk. A kiszaggatott fánk oldalsó peremét ne lisztezzük össze, sőt, kezünkkel se érintsük!  Mély serpenyőben vagy lábosban felhevítjük az olajat. A fánkokat óvatosan forgatva a kezünkben, ujjunkkal egyik oldalukon középig benyomjuk, majd ezzel lefelé fordítva helyezzük az olajba. Mindkét oldalon arany barnára sütjük, majd konyhai papírtörlőn leitatjuk az olajat.
Porcukorral hintve, házi baracklekvárral kínáljuk.

Jó étvágyat kívánok!

(foto:saját)