Nagyon szép megfogalmazása a barátságnak az arisztotelészi, miszerint: „A barátság, egy lélek, mely két testben lakozik.”  Nos ez valahogy így is van. Tapasztalatból tudom. Szerencsére ez is megadatott.Van egy gyerekkori "barátném" akinek a barátságát féltve őrzöm. Szép emlékek kötnek bennünket össze, ami máig elkísér. A mai bejegyzésemet neki szánom szeretettel.

Még nagy kamaszok voltunk, Ő szinte egyik napról a másikra felnőtt lett, hiszen hamar férjhez ment, és míg én a kamaszos szerelmekkel voltam elfoglalva, már családanya is lett belőle.
Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor hazahozta első kisbabáját és -legnagyobb megszeppenésemre- azonnal  felhívott, hogy megnézhetem.( Ez nagy megtiszteltetés, hiszen újszülöttet nem illik egyből meglátogatni, olyan pindurkák és sérülékenyek még.)  
Meghatározta az a nap az egész életemet azt hiszem.
A pici aludt, amikor beóvakodtunk a szobába, és az az illat...ezt csak az tudja aki szagolt már közelről kisbabát...mennyei. Csodálatomban úgy meg voltam hatva, hogy még meg is könnyeztem. Már nem emlékszem, mennyi ideig álltam ott a baba fölött, de arra igen, hogy már akkor tudtam: ezért érdemes élni...ettől szebb és meghatóbb dolog nincs is a világon.
Amikor felébredt, még a karomba is vehettem. Ott pihegett egy kicsi emberke a kezemben, olyan szép volt, hogy sosem felejtem el....

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és bizony abból a pici emberkéből ma már gyönyörű fiatalasszony lett, és ami a legszebb, kisbabát vár.
Nos, ezek és ehhez hasonló szoros kötelékek fűznek össze minket kettőnket.

A mai édességemet is ennek szentelem, hiszen barátnőm édesanyja -aki sajnos már nincs köztünk- készítette a legfinomabb zserbót a világon.


Ez a süti a nevét a Genfi süteménykészítő család sarjáról, Gerbaud Emilről kapta. A kiválóan tehetséges cukrász és csokoládégyáros, Európa számos nagy cukrászüzletében dolgozott, többek közt Németországban, Franciaországban és Angliában. Majd 1884. október 1.-én Magyarországra jött és Kugler Henrik cukrászüzletéhez társult a mai Vörösmarty téren.
A magyar cukrászipart Gerbaud-on keresztül ismerte meg Európa, neki köszönheti világhírnevét.
A Gerbaud őse a Kugler cukrászda volt, ugyanis 1858-ban Kugler Henrik édesapjától átvette, kibővítette, majd az akkori Gizella-, ma Vörösmarty térre helyezte át cukrászdájukat, Kugler Cukrászda néven 1870-ben. Ő honosította meg nálunk a minyont, melyet még 1920-ban "kugler"-nek hívtak.
Méltó utód kezébe került az üzlet. Gerbaud Emil mester lett az új tulajdonos. Nevét a cukrászda mindmáig viseli.
Gerbaud ismertette meg a cukrászokkal és a vendégekkel a különféle vajkrémmel töltött süteményeket, tortákat, minyonokat és teasüteményeket. Az ő műhelyéből kerültek ki először az országban a párizsi krémmel töltött finomságok.
Mi volt Gerbeaud titka? Ez az érdekes egyéniség a művészetek és a társadalmi élet terén tért hódító francia szellemet hozta el egy cukrászdába. Tulajdonosa azzal a nem titkolt szándékkal rendezte be, hogy versenyre keljen a párizsi boulevard-ok legelegánsabb kávéházaival. Elhozta a francia ízlést, a párizsi hangulatot. Valóságos művész volt: maga tervezte pl. a speciális bonbonos díszdobozokat. A cukrászda fadobozba csomagolt bonbonjait hazánk határain túl is kedvelték. Az édesség hamar elfogyott, de a dísztárggyá nemesült dobozokat sok család még ma is őrzi, hiszen annak idején ezekben tartották a dédmama tűit-cérnáit, szerelmes leveleit.
A változó tulajdonosok mind azon igyekeztek, hogy megőrizzék a cukrászda jó hírnevét, jellegét, berendezését. A Gerbaud név ma is fogalom, a Gerbaud Cukrászda ma is az ország első cukrászdája.

Akkor lássuk csak...

Zserbó-szelet

Tésztához:

• 50 dkg finomliszt
• 25 dkg margarin
  
• 1 tojássárgája
  
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  
• 4 evőkanál porcukor
  
• 1 csomag vaníliás cukor
  
• 1 dl tejföl
  
• 1 dkg élesztő
  
• kevés tej
  

Töltelékhez:

• baracklekvár
• 25 dkg darált dió
  
• 25 dkg porcukor
  
• 1 csomag vaníliás cukor
  
• 20 dkg Tortabevonó keserű csoki (jó minőségű pl:Szerencsi)
  

A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, és a tojássárgájával, szódabikarbónával, cukorral, vaníliás cukorral, tejföllel és a kevés tejben megfuttatott élesztővel összegyúrjuk. Hideg helyen egy órát pihentetjük, majd három felé osztjuk a tésztát. Az elsőt kinyújtjuk, kibélelünk vele egy közepes nagyságú tepsit, baracklekvárral megkenjük és az összekevert töltelék felét rászórjuk. Erre fektetjük a második kinyújtott tésztalapot, megkenjük a lekvárral, rászórjuk a maradék tölteléket. Befedjük a harmadik kinyújtott tésztalappal, villával megszúrkáljuk és fél óráig pihentetjük. Forró sütőben, közepes lángon sötétsárgára sütjük, a tepsiben hagyjuk kihűlni, majd csokimázzal vonjuk be a tetejét. Keskeny, hosszúkás szeletekre vágjuk.

Jó étvágyat kívánok!

(foto:pvf.freeblog.hu)