...örömök bizony. Hiszen esik a hó végre rendesen, és ezt nagyon szeretem. Mesebeli hangulatom kerekedik ilyenkor. Mindig vonzott a havas táj szépsége.
Gyerekkoromban sokat kirándultunk a szüleimmel téli hétvégéken. Sokszor itt hagytuk a piszkos fagyos fővárost és -ahogy Apám mondta- "kifutottunk" a hegyekbe. Legtöbbször Dobogókőre mentünk, vagy a Mátrába (ott sokáig megmaradt a hó). A mai napig sokszor felkeresem azokat a helyeket egy-egy családi kiruccanás alkalmával, ahol gyerekként szüleimmel barangoltunk. Ilyenkor felpakolunk egy kosárnyi elemózsiát is, és egy kiadós séta után tábortüzet gyújtunk, nyársalunk, forraltborozunk és kipirult arccal, hullafáradtan megyünk haza. Remek kikapcsolódás...

Az igazi téli szerelem mégis inkább a síelés, amit nem pótolhat még a legjobb kirándulás sem. Magyarország ugyan nem vérbeli síparadicsom, nincsenek magas hegyeink, hó is csak elvétve akad, de az idén nincs okunk panaszra. Ha egy kiadós lesiklásra vágyunk, és a pénztárca vastagsága nem teszi lehetővé a külföldi síparadicsomok felkeresését, a hazai sípályákon is megtehetjük. Eplény, Dobogókő, Bánkút, Mátraszentistván, Kékestető, igazán van választék.
Órákig tudnám mesélni a síelős történeteimet: a nagy esésekről, a gyerekekről ahogyan megtették az első bátortalan csusszanásaikat annak idején, a különleges tájakról, fényekről, a havas fenyvesekről....de a legfontosabb az a szabadságérzet, és az a boldogság, amit siklás közben átélek. Ez a szenvedélyemmé vált. Aki csak teheti próbálja ki,nem fogja megbánni.

Nos ennyi élmény után, csakis valami igazán különleges fogást akartam választani:
Rostélyost a főszakács tiszteletére, mégpedig a Csáky-rostélyost
A Balaton egyik leghíresebb étele, a Csáky töltött rostélyos Balatonfüreden „született meg" a XX. század elején. A füredi Palace Szanatórium ez idő tájt már országos hírű konyhát vitt, élén Csáky Sándor mesterszakáccsal. Az ő negyedszázados balatoni pályafutásának egyik csúcsa a tojásos lecsóval töltött, tejfölös, paprikás „szaftban" szervírozott marharostélyos, amely rövid idő alatt a tómellék, majd az ország minden „jobb vendéglőjének" az étlapjára felkerült.

A híres múlt század eleji séfről, Csáky Sándorról elnevezett rostélyost a nevezetes főszakács egyik tanítványa alkotta a mester tiszteletére. Csáky Sándor a 20. század első felének híres konyhafőnöke, gasztrofilozófusa, szakácsversenyek, -olimpiák győztese. Hosszú évekig állt az újtátrafüredi gyógyszálló konyhájának élén, ahol a „diétás ételek unalmas oldalát lecsiszolva" főzött betegek és egészségesek számára ötletesen, nagy odaadással, sőt szakácskönyvet is alkotott.

A Csáky-mesterről elnevezett ételkülönlegességet jó szívvel ajánlom, nagyon finom.

Csáky-rostélyos

• 5 szelet marha rostélyos
• 10 dkg zsír
  
• 1 nagy fej vöröshagyma
  
• 1 kiskanál házi pirospaprika
  
• 3 dl tejföl
  
• 6 dkg liszt
  
• 2 dkg paradicsompüré,
  
• 50 dkg lecsó
  
• 5 tojás
  
• 10 dkg húsos füstölt szalonna
  
• bors, só
  

A húsos szalonnát kis kockákra vágjuk, serpenyőben megpirítjuk. Hozzáadjuk az apróra vágott hagyma felét. Ha megpirult, hozzátesszük a lecsót, megsózzuk, és kicsit megpároljuk. A tojásokat jól elkeverve ráöntjük a lecsóra, és álladóan keverve összesütjük és félretesszük hűlni. A rostélyosokat jól kiverjük, sózzuk, borsozzuk. Egy-egy szelet közepére szétkenjük a tojásos lecsót, széleit ráhajtjuk a töltelékre és felgöngyöljük, átkötjük zsineggel, vagy rögzítjük hústűvel. Ezután lisztben megforgatjuk. Forró zsírban kb.20 percig sütjük, hogy minden oldala színt kapjon.

A zsírból kiszedjük a húst, a visszamaradt zsírban világosra pirítjuk a maradék apróra vágott hagymát, beletesszük a pirospaprikát, paradicsompürét, elkeverjük és visszahelyezzük a rostélyosokat, felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, és lefedve puhára pároljuk. Ha a hús már majdnem megfőtt, kivesszük, a zsinegeket, vagy a tűket eltávolítjuk és félretesszük. A visszamaradt léhez hozzáadjuk a tejfölből és lisztből készült habarást, jól kiforraljuk, majd a húsra szűrve, készre pároljuk.

Egy mélyebb tálban 20 deka vajból, 4 tojásból, 25 deka réteslisztből készült vajas-galuskát készítünk mellé. A felszeletelt rostélyosokat, meglocsolva a tejfölös mártással kínáljuk.

Jó étvágyat kívánok!

Aláfestésként Vivaldit ajánlom, aki nálam ezerszer szebben elmeséli a zene nyelvén a tél szépségét, és örömeit. Hallgatása közben csukd be a szemed és képzeld el, ahogy siklassz a havas tájakon....

(foto:konyhamuveszet.hu)
 

Annak idején sokszor megmosolyogtuk Apámat amikor -nekünk gyerekeknek- a "bezzeg régen" kezdetű emlékeit mesélgette. Ma már tudom, hogy mire is gondolt és bizony már velem is sűrűn előfordul hasonló helyzet...
Lehet, hogy az idő múlása megszépíti az emlékeket, de bizony az ízek tekintetében biztos vagyok abban, hogy valami tényleg elveszett és hiába keresem nem találom.
Mire gondolok? Arra, hogy hol van a régi téliszalámi íze? Vagy miért nem találom a parizer, a virsli, a szafaládé, vagy a krinolin különleges zamatát. Miért érzem azt, hogy minden felvágott szinte egyformán unalmas és rossz(pedig a választék óriási)? Mesélhetem én a srácoknak, hogy bezzeg régen nem volt annyiféle pékáru mint manapság, de a zsömlekenyér, vagy a zsúrkenyér milyen finom is volt. Az édességekről már nem is szólva...a Boci-, a Mogyorós-,a Tibi csoki a Pilótakeksz, (és még sorolhatnám) még formailag sem hasonlít már a régihez, nem hogy ízre. Talán emlékszik valaki a Dabas-tejre, vagy az iskola-tejre, milyen is volt... A fiatalabbaknak, nem mondanak semmit ezek, és csak remélni tudom, hogy egyszer előkerülnek még a régi receptek és nem csak az emlékeinkben élnek tovább, talán visszahozhatók még. Jó lenne ha nem tűnnének el teljesen a süllyesztőben ezek az ízig-vérig magyar ízek.

A mai receptem kapcsán is emlékek sokasága rohan meg, hiszen  apai nagymamám egyik utolérhetetlenül finom édességét, a szalagos  fánkot választottam, amit szinte mindig elkészített, ha nála voltunk. Sokáig gyakoroltam mire olyan könnyű és tökéletes lett, mint az övé. Nekem nehéz dolgom volt, ugyanis a receptjét nem írta le. Csak úgy "összedobta" a tésztát, és mégis mindig tökéletes volt.

Farsang lévén, is időszerű lehet az elkészítése, ami vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (a húsvét előtti 40. nap) tart. Utolsó napja a húshagyókedd.  Köztudott, hogy a farsang a mókázások, mulatságok, bálok ideje. Van olyan farsangi táncmulatság is, ahová mindenki viszi magával az ételt, italt -esetleg egy adag fánkot-. Az ilyen mulatságot nevezik kosaras bálnak vagy batyus bálnak.

A farsang nyelvészeti és néprajzi irodalmában gyakran találkozhatunk a farsangi fánk kifejezéssel is. A gömbölyűre formált, serpenyőben kisütött kelt tészta neve a Székelyföldön: pánkó. A fánk is, a pánkó is erdélyi szász eredetű szó. A pánkó a pfankuchen, pankox, pankoh formákból származik, a fánk pedig a fankox, fankoch elődökből vezethető le. A köznyelvbe csak a fánk került be, a pánkó nyelvjárási szinten maradt. Használják még a Székelyföldön kívül a Dunántúlon is, ott néhány településen a bukovinai székelyek terjesztették el. Van még más nyelvjárási neve is a fánknak: például Baranya néhány községében huppancs, Borsodban és a Bodrogközben krepli, a Felvidék egy- egy helyén siska, a palócoknál pedig pampuska. Mikszáth Kálmán műveiben elég gyakran előfordul a pampuska mint saját nyelvjárásának szava. Például: „…húzatta fülébe azokat a legkeserűbb nótákat, amik a bánatot úgy fölpuffasztják, mint az élesztő a pampuskát" (Fekete város). Vagy: „Cseresznyétől maszatos pofácskái kidagadtak, mint két pampuska" (Öreg szekér). Mi úgy mondanánk: mint két pánkó.

Akkor hát nézzük azt a huppancsot...

Szalagos farsangi fánk

• 50 dkg liszt
• 2 db tojás sárgája
• 5 dkg vaj
• 1,5-2 dl  tej
• 3 dkg friss élesztő
• 5 dkg kristálycukor
• csipet só
• 4-5 dl olaj a sütéshez
• porcukor
• házi lekvár

Mielőtt dologhoz fognánk, pár órára, a tej kivételével az összes hozzávalót langyos helyre tesszük, mert a siker egyik titka az, hogy egyforma hőmérsékletű legyen minden alkotóelem.
A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a kristálycukrot és az elmorzsolt élesztőt. Néhány percig szobahőmérsékleten pihentetjük, felfuttatjuk. Utána kevés lisztet teszünk hozzá, hogy galuska-szerű kovászt kapjunk. Egy nagyobb tálba tesszük a többi lisztet és a közepébe fészket képzünk, beletesszük a tojássárgákat és a sót. Lassan hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt úgy, hogy először a tojássárgájával keveredjen el, majd fokozatosan nagyobb ívben, kevergetve beledolgozzuk a lisztet. Ha a tészta egyneművé vált, hozzáadjuk az olvasztott vajat. Ha kell még egy kis langyos tejet öntünk hozzá, hogy rugalmas legyen a tészta. Erőteljes mozdulatokkal dagasztjuk, a kezünkkel. Addig húzzuk, dögönyözzük, míg elválik az edény falától, és hólyagosodni nem kezd. Letakarjuk, és szobahőmérsékleten 30-40 percig huzatmentes helyen kelesztjük. Ha megkelt, meglisztezett gyúródeszkára borítjuk és óvatosan kb. 3-4 cm vastagságúra kihúzzuk. Lisztbe mártott pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, majd letakarva ismét 10 percig kelni hagyjuk. A kiszaggatott fánk oldalsó peremét ne lisztezzük össze, sőt, kezünkkel se érintsük!  Mély serpenyőben vagy lábosban felhevítjük az olajat. A fánkokat óvatosan forgatva a kezünkben, ujjunkkal egyik oldalukon középig benyomjuk, majd ezzel lefelé fordítva helyezzük az olajba. Mindkét oldalon arany barnára sütjük, majd konyhai papírtörlőn leitatjuk az olajat.
Porcukorral hintve, házi baracklekvárral kínáljuk.

Jó étvágyat kívánok!

(foto:saját)

Egy-egy étkezés alkalmával, sokszor eszembe jut milyen érdekes hangulatba is tudok kerülni, amint leülök egy terített asztal mellé többed magammal. A megnyugtató evőeszköz és pohárcsörgéssel elkezdődik egy bensőséges együttlét családdal, barátokkal egy kedves ismerőssel, hogy kicsit kiléphessünk a mai felgyorsult világunk sodrából, néhány kellemes perc erejéig. A legszívetmelengetőbb pillanataim közé sorolom ezt az érzést.

Szerencsére a család és a baráti társaságunk is hasonlóan fogékony a kulináris élvezetek terén, így sűrűn látjuk egymást vendégül. Van, hogy többfogásos "lakomát" rendezünk, van olyan is, hogy csak összedobunk egy "bográcsost". Előfordul, hogy együtt sütünk, főzünk. Mikor mihez elég az idő. Már a készülődést is nagyon szeretem egy-egy vendéglátás előtt. A megfelelő étel kiválasztását, úgy hogy mindenkinek a fogára való legyen, de azért ne kelljen egy örökkévalóságot tölteni a konyhában. És a terítés...nagyon szeretek szépen teríteni. Egy szép szőttessel, mázas cseréptányérokkal, vagy ha az alkalom úgy kívánja, akkor modernebb terítékkel, de előkerül néha a Nagyi damaszt abrosza is a régi étkészlettel.  Mindig készítek díszítésnek egy kis virágcsokrot is, így télvíz idején a kertből vágott örökzöldekből és borostyánból. Majd gyújtok egy-két gyertyát, vagy mécsest és jöhetnek is a vendégek.

Kis bevezetőmben semmi különös nincs, hiszen a magyar ember messze földön híres a vendégszeretetéről, ennek nagy hagyományai vannak. Régi szakácskönyvek még elég szigorú szabályokat, követelményeket is taglalnak a témában.  Érdekes, hogy mit is tanácsolt egy korabeli "gazdasszony":
"... arra nagyon kell ügyelni egy jó gazdasszonynak, hogy minden egyes étel tökéletesen jól sikerüljön; hogy elegendő mennyiség legyen belőle; hogy a háziasszony vidám, kedélyes arccal fogadja vendégeit és az elkerülhetetlenül előforduló hiányokért, vagy más pótolhatatlan hibákért soha, de soha ne mentegetőzzék. Az ünnepélyesen hangolt, víg társaság úgy sem hajlandó a hiányokat észre venni. Ha aztán a háziasszony vendégeit kifogástalan vidám egyszerűséggel fogadja, akkor a vendégeknek nem jut eszébe holmi apró hibákat észrevenni, vagy a hátamegett megszólalni. Vigyázni kell a nagyobb vendéglátáskor arra is, hogy a meghívott vendégek a kitűzött órában pontosan asztalhoz ülhessenek, mert higgyék el nekem hölgyeim, nincsen valami lehangolóbb, sőt mondhatnám kínosabb egy étkezésre meghívott társaságra nézve, mint az, ha az a csoport éhes vendég, erőszakolt társalgást kénytelen folytatni...." (Zilahy Ágnes:Valódi Magyar szakácskönyv 1892. )

...nos, ha pontosan asztalhoz ültettük éhes vendégeinket, biztosan nagy sikere lesz egy finom és tartalmas magyaros bablevesnek, mégpedig úgy ahogyan Jókai Mór szerette. Ugyanis Írói munkássága mellett sok időt szentelt a gasztronómiának, valódi ínyencnek számított. Legjobb bizonyíték erre Sárga rózsa című műve, melyben élethűen adja vissza a hortobágyi ételek különlegességét, az ott élők étkezési szokásait. Számos ételt - köztük sülteket és desszerteket is - elneveztek róla. Ezek közé tartozik például a híres bableves Jókai módra.

Jókai bableves

• 25-30 dkg tarkabab
• 1 szép füstölt sertéscsülök
• 2 gerezd fokhagyma
• 8-10 szem bors
• 2szál sárgarépa
• 2szál fehérrépa
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 10 dkg füstölt kolbász
• 2 babérlevél
• 10+3 dkg liszt
• 1 tojás
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 1 ek.zsír
• 1 pirospaprika
• 2 dl tejföl
• ecet
• 1db hegyespaprika(erős)

Előző este beáztatjuk a csülköt és a babot. A meghámozott fokhagymát A répákat meghámozzuk,kisebb kockákra vágjuk.A kolbászt vékonyan felkarikázzuk. A csülköt és a babot feltesszük főni,annyi vízben,hogy ellepje. Ha félig megfőtt,hozzáadjuk a babérlevelet, a meghámozott fokhagymát és a borsot. Ha a bab is félig megpuhult,hozzáadjuk a répaféléket és kolbászt,és az egészet puhára főzzük. Elkészítjük a csipetkét:10 dkg lisztet elkeverünk csipet sóval,hozzáadjuk a tojást,és víz nélkül kemény tésztát gyúrunk belőle.Babszemnyi nagyságú darabkákra csipkedjük, és szikkadni hagyjuk. A hagymát finomra vágjuk, a zsíron megpirítjuk a 3 dkg lisztet és hozzáadjuk a hagymát, együtt pirítjuk. Lehúzzuk a tűzről,megszórjuk pirospaprikával és felöntjük 3 dl hideg vízzel majd simára keverjük. A csülköt kivesszük a levesből,kicsontozzuk,felaprózzuk,majd visszatesszük.Hozzászűrjük a rántást, belekeverjük a tejfölt és felforraljuk. Hozzáadjuk a csipetkét, az apróra vágott petrezselymet és készre főzzük, végül ecettel finoman savanyítjuk és ha kell, utána sózunk.(óvatosan, mert a csülök sós lehet)
Friss házi kenyérrel, erős paprika karikával, tejföllel kínáljuk

Jó étvágyat kívánok!

(foto:www.csirkecsulok.hu)

Az igazat megvallva, volt már olyan szilveszterem, amikor megfogadtam ezt-azt, amit több-kevesebb sikerrel be is tartottam az újév folyamán. Mára már leszoktam az ilyen fogadalmakról és eszembe nem jut, hogy a "soha többé", "örökre" és "a holnaptól nem" kezdetű elhatározásokkal görcsöljem magam. Rájöttem, hogy nálam ez valahogy nem működik. Pedig sokan ilyenkor szánják el magukat a legnagyobb döntésekre és életmód-változtatásokra.
Jó néhány évtizeddel ezelőtt az emberek millióinak Magyarországon eszükbe sem jutott, hogy újévi fogadalmat tegyenek és ezzel megváltoztassák az életüket, akárcsak kisebb - jó vagy rossz - szokásokat illetően is. Bár az év utolsó napjához sok babona és  népszokás fűződött, ezek inkább a jóslás körébe tartoztak, a fogadkozások, fogadalmak főleg a polgári, liberálisabb társadalomra voltak jellemzők, ott, ahol lehetett választani egyes életstílusok és hétköznapi szokások között. A vidéken élő parasztemberek, főleg a II. világháború idejéig azt tartották természetesnek, ha életük a megszokott, több száz év alatt kialakult mederben folyt, attól eltérni nem volt illdomos, sőt meg is szólták vagy kiközösítették azt, aki megpróbált abból kitörni. Akár bolondnak is nézték volna, ha például valaki egyszerre csak más stílusú ruhát kezdett volna hordani vagy mást főzött volna egyes napokon, ünnepeken, mint amit a falu többi ötszáz háziasszonya.
(Azért ez már nem egészen így van, szeretünk változtatni, új ízeket is kipróbálni, de ami bevált és hagyományos, azt szerintem sem érdemes "megreformálni".)

Manapság sokaknak komoly gondot jelent, ha egy hirtelen elhatározás-, vagy egy barát jóvoltából vad kerül az asztalra. Ezzel én is így vagyok. Kicsit inamba száll a bátorság, hiszen nem mindennapi ételünk, és elég ritkán jutok vadhúshoz.(Arról nem is beszélve, hogy a vadételek készítése is, amolyan férfias foglalatosság a mi családunkban) Ennek ellenére a következő ételemet mégiscsak szívesen ajánlom mindenkinek, mert ha konyhakészen kapjuk a nyuszit, akkor nem ördöngösség az elkészítése.

Nyúl vadasan

• 1,5kg fiatal vadnyúl gerince és combja (házifülesből is finom)
• 10 dkg füstölt szalonna
• 10 dkg zsír
• 30-40 dkg vegyes zöldség
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 1 kisebb fej vöröshagyma
• 2-3 babérlevél
• 1 mokkáskanál szárított kakukkfű
• 1 citrom
• 1 evőkanál mustár
• 1,5 dl fehér bor
• 3 dkg vaj
• 3 dkg liszt
• 3 dkg cukor
• 2 dl tejföl
• só, bors

A húst alaposan megmossuk, leforrázzuk és szárazra töröljük. Finoman besózzuk, borsozzuk és megtűzdeljük vékony szalonnacsíkokkal. A zöldségeket, a hagymát megtisztítjuk, megmossuk felkarikázzuk és egy tepsibe rendezzük. Hozzáadjuk a babért, a kakukkfüvet és a tetejére tesszük a husokat, nyakon öntjük a felforrósított zsírral és aláöntünk 1 dl vizet. Előmelegített sütőben, közepes lángon, locsolgatva szép pirosra sütjük.
A húst kivesszük a tepsiből. A zöldségeket a lével együtt egy lábosba tesszük, hozzáadjuk a bort, egy kevés citromlevet és fedő alatt, kis lángon puhára pároljuk. Közben a vajon a lisztet kicsit megpirítjuk, hozzáadjuk a cukrot is és a reszelt kisebb fej hagymát. Kicsit össszepirítjuk és kihűtjük. A megpuhult húst kivesszük a levéből, a zöldséget a lével együtt áttörjük (én bele szoktam tenni a turmixgépbe és egyet kettőt forgatok rajta, de csak úgy hogy apró darabos legyen a zöldség a szószban) és hozzákeverjük a kevés hideg vízzel simára kevert rántást, a tejfölt, a mustárt és beforraljuk (ha nagyon sűrű lenne, húslével hígítsuk fel). Visszatesszük a húst a mártásba és ha kell, akkor utána ízesítünk. Mélyebb tálra rendezzük és leöntjük a mártással. Zsemlegombóccal kínáljuk.

Zsemlegombóc

• 4 db száraz zsemle
• 2 db tojás
• 50 dkg liszt
• 2 dl tej
• 1 fej vöröshagyma
• petrezselyem,só

A zsemlét felkockázzuk és megpirítjuk, majd kihűtjük. A vajon a finomra vágott hagymát  és a petrezselymet megpirítjuk és a zsemlekockákhoz keverjük. A többi hozzávalóból galuskatésztát keverünk és hozzáadjuk a zsemlés keveréket. A vizes kézzel formázott kisebb gombócokat, forrásban lévő sós vízben 10-15 percig főzzük. Kiszedjük az elkészült gombócokat, hideg vízzel leöblítjük és olvasztott vajba forgatjuk.

Jó étvágyat kívánok!




Nos, újévi fogadkozás helyett inkább azon gondolkodtam, hogy milyen jókívánságot is fogalmazhatnék meg az előttünk álló -igen nehéznek ígérkező- évre. Sajnos csak sok közhely jutott eszembe,amitől megkímélném az érdeklődőket, ezért inkább úgy döntöttem, hogy idézek. Találtam is egy Illyés Gyula naplóbejegyzést, amit 1943-ban írt, és igencsak időszerű ma is. Ezzel a gondolattal kívánok mindenkinek Boldog Újesztendőt.
"Kívánjuk egymásnak, tudjuk be is fejezni ezt az esztendőt, amelyet most megkezdünk. Nem kívánunk kis dolgot. Ha újév napja hegyláb, ahonnan fölfelé az időbe megindul az ember: ritkán meredt ilyen üveghegy előttünk. Egyenként mindnyájunk előtt is s a nemzet előtt is. Ez az az idő, amikor az aggastyánok sem sajnálják a vénülést: bár már túl lennénk rajta."

(foto:tagok.hotdog.hu)

...ilyen rendhagyó karácsony estém sem volt még. A heti naplóbejegyzésemet is későbbre akartam halasztani, mert -sajnos- szeretett férjemet ápolom. Itt ülök a kórházi ágya mellett és úgy döntöttem, azért mégis csak írok néhány sort a mai szenteste emlékére. A nem túl szívderítő helyzet ellenére, a legmeghatóbb emlékeim közé került ez az este. Semmi rendkívüli dolog nem történt, csak annyi, hogy egy sápadt neon világítású kórházi szobába gyermekeim csodás karácsonyi hangulatot varázsoltak. Azontúl, hogy a fiam végezte a családfői feladatokat, lányom átvállalta az ünnepi menü készítését -hogy ezzel is kíméljen- még az esti ajándékozást és gyertyagyújtást is megszervezte. Egyet otthon "Apa nélkül" és egyet itt a kórházban. Megható volt látni azt a sok szeretetet és féltést amit az elmúlt pár napban tanúsítottak. A mai este -hogy stílszerű legyek- csak hab volt a tortán. Köszönöm nekik, hogy együtt bonthattuk ki az ajándékokat, és köszönöm a szép estét. Ez most kizárólag az ő érdemük volt....köszönöm, hogy vagytok gyerekek, ennél szebb karácsonyi ajándékot nem is kívánhattam volna....

Azért, természetesen a mai ünnepi asztalunkról sem hiányozhatott a bejgli. Gondolom sokan vannak ezzel így. Bolti vagy saját, esetleg a nagyi-féle, így vagy úgy, de a magyar hagyományok szerint a karácsonyi ételsor egyik legjellemzőbb édessége. Nem ördöngősség az elkészítése sem és természetesen nagyon finom, különleges sütink.

A bejgli (németül beugen = meghajlít) osztrák közvetítéssel érkezett hazánkba és terjedt el a 19. század második felében.
Magyarországon ekkortól kezdték német divat szerint ünnepelni a karácsonyt. Diós vagy mákos patkó változatban is ismert. Kezdetben családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot.
„Posonyi finom mákos kaláts" néven szerepel Czifray István 1830-ban megjelent Magyar nemzeti szakácskönyvében.
„Készüljön bár omlós, avagy egyszerű kelt tésztából, legyen a tölteléke dúsabb vagy soványabb, mindig büszkesége a ház úrnőjének, akkor is, ha nem ő maga készítette, hanem a cukrásztól hozatta" – Ínyesmester szakácskönyve (1932)

Diós-mákos bejgli

• 1kg liszt
• 40 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 3 dkg élesztő
• 2 dl tej
• 2 tojássárgája
• 1 kiskanál só
• a megkenéshez 2 db tojás

Dió töltelék

• 1/2 kg darált dió
• ízlés szerint cukor (15-20 dkg)
• Mazsola
• Rum
• kevés tej

Mák töltelék

• 1/2 kg darált mák
• cukor(15-20dkg)
• mazsola
• reszelt citromhéj
• kevés tej

A töltelékeket előre elkészítjük a hozzávalókból. Bátran kóstolgassuk, ízlés szerint cukrozzuk és rumozzuk, majd egy kis tejjel átforrósítjuk és lehűtjük.(Egyre nagyon kell figyelni, hogy a tejjel óvatosan bánjunk, mert csak annyit szabad a dióhoz is és a mákhoz is önteni, amennyitől összeáll a töltelék sűrű masszává. A sok tejtől kireped a tészta sülés közben.)
A tésztához a lisztbe a hűvös(nem fagyott)vajat belemorzsoljuk , a porcukrot az élesztőt, a sót hozzáadjuk, majd a tejjel és a tojással tésztává gyúrjuk. Hűvös helyen félórát pihentetjük.A tésztát négy kb. 30 dekás darabra osztjuk, lisztezés nélkül gyakran forgatva, 2-3mm vastag téglalapra nyújtjuk. A tölteléket elegyengetjük rajta, hogy a széleken kb. egy ujjnyi tésztacsík maradjon. Felülről kezdve feltekerjük a végeket, gondosan "becsomagoljuk". A kész tekercseket a felvert egész tojással vékonyan bekenjük. Meleg helyen kelesszük még addig amíg meg nem szárad rajta a tojás és megrepedezik. Újra megkenjük és száradás után, közepes lángra kapcsolt, előmelegített sütőben kezdjük,majd amikor egy kis színt kap a teteje visszavesszük a lángot és készre sütjük.

Boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!

(foto:saját)