...ilyen rendhagyó karácsony estém sem volt még. A heti naplóbejegyzésemet is későbbre akartam halasztani, mert -sajnos- szeretett férjemet ápolom. Itt ülök a kórházi ágya mellett és úgy döntöttem, azért mégis csak írok néhány sort a mai szenteste emlékére. A nem túl szívderítő helyzet ellenére, a legmeghatóbb emlékeim közé került ez az este. Semmi rendkívüli dolog nem történt, csak annyi, hogy egy sápadt neon világítású kórházi szobába gyermekeim csodás karácsonyi hangulatot varázsoltak. Azontúl, hogy a fiam végezte a családfői feladatokat, lányom átvállalta az ünnepi menü készítését -hogy ezzel is kíméljen- még az esti ajándékozást és gyertyagyújtást is megszervezte. Egyet otthon "Apa nélkül" és egyet itt a kórházban. Megható volt látni azt a sok szeretetet és féltést amit az elmúlt pár napban tanúsítottak. A mai este -hogy stílszerű legyek- csak hab volt a tortán. Köszönöm nekik, hogy együtt bonthattuk ki az ajándékokat, és köszönöm a szép estét. Ez most kizárólag az ő érdemük volt....köszönöm, hogy vagytok gyerekek, ennél szebb karácsonyi ajándékot nem is kívánhattam volna....
Azért, természetesen a mai ünnepi asztalunkról sem hiányozhatott a bejgli. Gondolom sokan vannak ezzel így. Bolti vagy saját, esetleg a nagyi-féle, így vagy úgy, de a magyar hagyományok szerint a karácsonyi ételsor egyik legjellemzőbb édessége. Nem ördöngősség az elkészítése sem és természetesen nagyon finom, különleges sütink.
A bejgli (németül beugen = meghajlít) osztrák közvetítéssel érkezett hazánkba és terjedt el a 19. század második felében.
Magyarországon ekkortól kezdték német divat szerint ünnepelni a karácsonyt. Diós vagy mákos patkó változatban is ismert. Kezdetben családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot.
„Posonyi finom mákos kaláts" néven szerepel Czifray István 1830-ban megjelent Magyar nemzeti szakácskönyvében.
„Készüljön bár omlós, avagy egyszerű kelt tésztából, legyen a tölteléke dúsabb vagy soványabb, mindig büszkesége a ház úrnőjének, akkor is, ha nem ő maga készítette, hanem a cukrásztól hozatta" – Ínyesmester szakácskönyve (1932)
Diós-mákos bejgli
- 1kg liszt
- 40 dkg vaj
- 10 dkg porcukor
- 3 dkg élesztő
- 2 dl tej
- 2 tojássárgája
- 1 kiskanál só
- a megkenéshez 2 db tojás
Dió töltelék
- 1/2 kg darált dió
- ízlés szerint cukor (15-20 dkg)
- Mazsola
- Rum
- kevés tej
Mák töltelék
- 1/2 kg darált mák
- cukor(15-20dkg)
- mazsola
- reszelt citromhéj
- kevés tej
A töltelékeket előre elkészítjük a hozzávalókból. Bátran kóstolgassuk, ízlés szerint cukrozzuk és rumozzuk, majd egy kis tejjel átforrósítjuk és lehűtjük.(Egyre nagyon kell figyelni, hogy a tejjel óvatosan bánjunk, mert csak annyit szabad a dióhoz is és a mákhoz is önteni, amennyitől összeáll a töltelék sűrű masszává. A sok tejtől kireped a tészta sülés közben.)
A tésztához a lisztbe a hűvös(nem fagyott)vajat belemorzsoljuk , a porcukrot az élesztőt, a sót hozzáadjuk, majd a tejjel és a tojással tésztává gyúrjuk. Hűvös helyen félórát pihentetjük.A tésztát négy kb. 30 dekás darabra osztjuk, lisztezés nélkül gyakran forgatva, 2-3mm vastag téglalapra nyújtjuk. A tölteléket elegyengetjük rajta, hogy a széleken kb. egy ujjnyi tésztacsík maradjon. Felülről kezdve feltekerjük a végeket, gondosan "becsomagoljuk". A kész tekercseket a felvert egész tojással vékonyan bekenjük. Meleg helyen kelesszük még addig amíg meg nem szárad rajta a tojás és megrepedezik. Újra megkenjük és száradás után, közepes lángra kapcsolt, előmelegített sütőben kezdjük,majd amikor egy kis színt kap a teteje visszavesszük a lángot és készre sütjük.
Boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!
(foto:saját)
