Karácsonykor minden magyar háziasszony a szívét-lelkét is az asztalra szeretné tenni, és ezzel én is így vagyok. Ilyenkor összeszedjük az összes főzőtudományunkat, tapasztalatunkat és beleadunk "apait, anyait".

Manapság hajlamosak vagyunk a karácsonyt egyfajta erőpróbának felfogni, így aztán mind anyagilag, mind fizikailag a végletekig hajszolt asszonyként rogyunk a fa alá, és talán az ízeket, és az illatokat sincs erőnk érezni. Csak arra vágyunk, hogy végre kiereszthessünk. Pedig a karácsony nem elvárás, hanem ünnep. Ilyenkor éppen elegendő, ha – mint mi magunk is – ételeink ünnepi „köntöst" kapnak, valami aprósággal „megbolondítjuk" az ismert ízeket anélkül, hogy belefeszülnénk mindenféle kacifántos recept megvalósításába.Kicsivel nehezebb a helyzet azoknál a családoknál, akiknél a hagyomány nagy vendégjárást feltételez, esetleg húsz fős, nagy közös családi ebédeket kell legyártani. Ott bizony készülni kell, az ünnepet, a praktikumot, és a pénztárcát összehangolva.

Nem tudom ki hogy van vele, de én az ünnepi készülődést a családi kupaktanács összekürtölésével kezdem, hogy mindenki elmondhassa az ünnepi étrenddel kapcsolatos kívánságát. (Ilyenkor általában kiderül az is, ki miben tud segíteni.) Ezután készítem el a "haditervet". Mi is kerüljön szenteste az ünnepi asztalra?
Persze vannak hagyományos ételeim, amiket minden karácsonykor megfőzök -ilyen a halászlé, a rántott hal, vagy a töltött káposzta - de azért minden évben szeretek valami újat is kipróbálni. Na nem méregdrága hozzávalókból készült fogást szoktam ilyenkor sem főzni, hanem inkább olyasmit, ami kicsit érdekesebb fűszerezésű, vagy az átlagosnál kicsit több türelmet igénylő étel. Próbálok vigyázni azonban arra is, hogy - mégannyira is szeretek főzni - ezeken a napokon kevesebb időt töltsek a konyhában, és minél többet legyen együtt a család.

A mai két ételem elkészítése nem különösen bonyolult, mégis -remélem- emelni fogják a közelgő ünnep fényét.
Kellemes karácsonyi készülődést kívánok mindenkinek!

Borleves

• 1liter aromás, édeskés fehérbor (gyerkőcöknek, narancslével helyettesítjük)
• 1/2 citrom héja
• 5 szem szegfűszeg
• fahéj (kb.félujjnyi)
• 5dkg cukor
• 1dl tejszín
• 4db tojássárgája
• csipet só
• 5dkg mazsola
• 1/2dl konyak
• 1dl tejszínből hab

Felforraljuk a bort, a cukorral, a citromhéjjal, a szegfűszeggel, fahéjjal egy csipet sóval. Majd leszűrjük és langyosra hűtjük. A tejszínt simára keverjük a tojássárgákkal folyamatosan kevergetve apránként hozzáadjuk  a bort. Addig keverjük amíg habos, és egészen krémszerű nem lesz. Végül beletesszük a konyakban megáztatott lecsepegtetett mazsolát(gyerekeknek természetesen konyak nélkül). Csészében, vagy üvegtálkában kínáljuk. A tetejét tejszínhabbal, esetleg mazsolaszemekkel díszítjük. Friss kaláccsal kínáljuk.
(melegíteni nem szabad, mert a tojás kicsapódik!)

Őszibarackos kacsasült

• 1 kacsa(2-2,5kg)
• 3dl húsleves
• 2dkg liszt
• 50dkg felezett barackbefőtt
• só

A kacsát kívül, belül enyhén besózzuk és tepsibe tesszük. Forró sütőben picit elősütjük, majd visszavesszük a hőfokot és alufóliával betakarjuk. Saját levével locsolva puhára pároljuk. Ha a levét elfőné pótoljuk húslevessel, úgy hogy maradjon 1dl a mártáshoz a végére. Ha a kacsa megpuhult levesszük a fóliát, és a mellét éles késheggyel bekockázzuk, hogy minden zsír kisüljön belőle. Amikor ropogósra sült kivesszük a tepsiből és melegen tartjuk. A visszamaradt pecsenyelét kis  lábosba öntjük (a zsírt leöntjük róla) és a lisztet csomómentesre keverjük benne. Felengedjük a maradék húslevessel. Átszűrjük és pár percig rotyogtatjuk benne a barackokat. A kacsát feldarabolva, előmelegített tálra rendezzük és a barackokkal körberakjuk, a mártással meglocsoljuk. Akinek nem elég a barack köret, krumplipürét is kínálhatunk hozzá.

Jó étvágyat kívánok!

(foto:eteto.blog.hu, eleuszisz.blog.hu)

Az otthonról hozott ízeket, életünk végéig a szánkban érezzük. Nemzedékről nemzedékre örökítettük át az édesanyák főzőtudását.
Annak idején kevesek használtak szakácskönyvet, az ételeik készítésénél, inkább a mindennapok lehetőségei és a hagyományok alakították az ízeket, és a hozzávalókat. Egy-egy hétköznapi recept mai formája , hány és hány asszony verejtékes munkáját és remek ízlését dicséri (nem lebecsülve a főzni tudó és szerető férfiakat sem). Sajnos nem mindig van lehetőség arra, hogy a konyhai tevékenykedésünket örömként, és örömszerzésként éljük meg. A mindennapi foglalkozásunk mellett, a főzés sokszor robotnak tűnhet. Ezzel az én édesanyám is így volt, ennek ellenére, tőle örököltem az igényes konyha fontosságát, tőle tanultam meg a főzés csínját-bínját és az ő "szájízét" vittem tovább.
Sokszor, amikor nekikezdek egy-egy ételnek, eltűnődöm azon, hogy milyen sok ötletes és remek receptünk van, nekünk magyaroknak: gondoljunk csak a töltelékes ételeinkre,a rakottakra, a főzelékekre, a leveseinkre, a halakra, a vadakra és még hány, és hány féle eledelre...a süteményeinkről, nyalánkságainkról már nem is beszélve.

... A magyar konyháról sok korabeli és későbbi adattal rendelkezünk. Ennek oka, hogy ételeink egészen más jellegűek voltak - és ma is azok -, mint Európa más népeié. A másik ok ősi étkezési szokásainkban gyökerezik, amelyek a mai napig megmaradtak. Már Anonymus is arról tudósít, hogy őseink minden győzelmüket napokig tartó evéssel-ivással ünnepeltek meg, sőt a lakomára az is elég ok volt, hogy megpillantsák óhajtott otthonukat, a Kárpát-medencét. Anonymus "aldomas"-t ír; a lakomát a magyarok sokáig "áldomásnak" nevezték, amely szóban benne van az "áld" ige, amely az ünnepi alkalmat jelzi. Európa minden népének feltűnt a magyarok étel-ital bősége; a magyarok evés-ivását a Nyugat ma is felháborító prédálásnak tekinti. Európa ugyanis a magyarok honfoglalása idején igen szegény volt, több helyen éhínség pusztított, a Kárpát-medencét viszont mindig a bőség és a jólét jellemezte. Ehhez járult hozzá őseinknek sok állata és fejlett földművessége, ami növelte ezt a bőséget...(Dr.Kiszely István:Ősmagyarok konyhája)

Manapság sokat változtatnak autentikus receptjeinken az egészséges táplálkozás zászlaja alatt. Persze én sem vagyok ellene a sok gyümölcs, és zöldség beillesztésének mindennapi étkezéseinkbe. (Én a mértékletességre,a változatosságra és a jó minőségű alapanyagokra esküszöm.)

Ezt írta Mikszáth Kálmán egy újságcikkében:
„Dőljön, omoljék minden a nagy reformok és divatok mániájában, pusztuljon a vármegye (ámbár ott egészséges, jó gyomrok vannak), pusztuljon a dzsentri, a szűzdohány, de az ősételek maradjanak. Azokat ne engedjük! Pedig múlnak ám erősen. Sok nagy tekintélyű comedentia végképp elveszett. Hol van például a »levelensült«, e finom lepény, melyből, az igaz, két szolgáló sütött hajnaltól délig egy emberre való adagot. A levelensült úgy eltűnt a magyar konyhából, mint erdeinkből a bölény. Hol van a kürtőskalács? A mai generációból ki evett barabolyt? De százával említhetném az elenyészett ételeket, ha nagyon meg akarnám szomorítani a nemzeti érzésű gourmand-okat.
Mindez elmúlt, először odalett a poézis, mely az ételeket körüllengte, most meg már az ételek is indulóban vannak. Lassankint történik az átmenet úgy, hogy mi itthon észre se vesszük. Hanem mikor aztán hosszabb időre elutazik az ember az országból […], akkor tör ki csak rajtunk a »furor hungaricus«, a rettenetes »etyepetye« (ahogy ezelőtt az étvágyat nevezték), midőn a paprikás pörkölt illata újra megcsapja orrodat, s a túrós csusza haván pirosló tepertyűk nevetve megszólítanak. A kemence mályában sült pecsenyék szaga megbódít, az ősi mártások íze bizsergésbe hozza véredet."(1889.Magyar Konyha)

Eheti ételem is nevezhető hungarikumnak, igazi különleges fogás: a kocsonya. A magyaros változatot más országokban nem szívesen eszik, legtöbben nem is ismerik. Szlovákok, románok is főzik, de ezek egyike sem hasonlítható a mienkhez. A magyarok tükörtiszta kocsonyát készítenek, húslevesszerűen. Túl azon, hogy nagyon finom, szerintem esztétikus, szép étel.

Kezdő háziasszonyok is próbálkozhatnak vele, bár nem árt észben tartani, hogy rendkívül idő-, és munkaigényes étel. Legtöbbször az ízesítéssel tudják elrontani, vagy azzal, ha túlforralják. Nem elég a körmöt beletenni, nagyon fontos a hús és a zöldségek is. – Ízesen kell elkészíteni, mintha egy húslevest főznénk. A zselésítő anyagoktól viszont tartózkodjunk! Nincs szükség zselatinra, ha a húshoz megfelelő mennyiségű levet teszünk, és nem sózzuk túl.

Sertéskocsonya

• 2,5 kg kocsonyahús (köröm, füle, farka, bőr)
• 50dkg soványhús (comb, lapocka) vagy aki szereti, csülök
• 30dkg füstölthús
• 20dkg füstölt kolbász (aki szereti)
• 1fej hagyma
• 3-4gerezd fokhagyma
• 4szál sárgarépa
• 4szál gyökér
• 10 szem egész bors
• só

Az alaposan megtisztított húsokat feltesszük főni annyi hideg vízben, hogy bőven ellepje. Lassan felforraljuk, és a habot gondosan leszedjük róla. Ezután sózzuk, és a borsot is hozzáadjuk.Beletesszük a zöldségféléket, a hagymát, a fokhagymát is. Nagyon lassan, csak gyöngyöztetve főzzük, így lesz kristálytiszta. Ha puhulni kezdenek a husok, beletehetjük a kolbászt is. Addig főzzük, hogy a csontokról leomoljon a hús. Amikor elkészült a kocsonya, ízlésesen kiporciózzuk a tányérokba a főtt húsokat. Én bele szoktam karikázni egy kevés zöldséget is.Ezután rámerjük sűrű szövésű szitán, a levet. Hideg helyre tesszük, hogy alaposan megdermedjen. Friss házi kenyérrel, zöldpaprikával, lilahagymával kínáljuk, esetleg citromlevet facsarunk a tetejére. Forró citromos teát, vagy forralt bort kortyolhatunk mellé.

Jó étvágyat kívánok!  

(foto:saját)

Varázslatos hangulat kerít hatalmába, így karácsony közeledtével. Valószínűleg ezt is otthonról hoztam magammal, mivel szüleimmel nagyon szép karácsonyokat éltünk meg, mi gyerekek. Még az esti mesékre is emlékszem, amiket Apám mesélt nekünk ilyen időtájt. A legkedvesebb, egy kis favonatról szólt, amit egy kisfiú kapott, és sokat játszott vele. Amikor eljött a karácsony este, a gyönyörű karácsonyfa alatt egy új villanyvonat
csillogott-villogott. A kis favonatot ettől kezdve elhanyagolta a kisfiú, csak az új játékával játszott. A kis vonat sokat sírdogált egyedül és lopva figyelte kisgazdáját, aki elfelejtette őt…persze a mesének jó vége lett, mindenki elnyerte méltó büntetését és jutalmát, bizony emlékszem mekkora gombóc volt a torkomban, amikor megelevenedett előttem a történet és átszellemülten hallgattuk Apám részletes leírását a mennyezetig érő karácsonyfáról és a csillogó-villogó csillagszórókról, játékokról.

Ezeket az ember sosem felejti el…

Párommal igyekeztünk hasonló élményeket szerezni a gyerekeinknek. Sok-sok kis együtt készített karácsonyi ajándékot eltettem emlékbe, amit a lurkók saját pici kezükkel ügyeskedtek össze. Mai napig vannak olyan lakást díszítő csecsebecséim, amit még kicsi gyerekként barkácsoltak. Rajzaikból egész kis kiállítást tudnék rendezni, amit a karácsonyról rajzoltak, türelmetlenül várva a Jézuskát.

Az advent csodálatos hangulatát, a karácsonyi várakozást a régmúlt mitológiája alakította ki. Az advent a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka. A latin eredetű szó jelentése: Adventus Domini, az Úr eljövetele.
Ez az időszak a karácsonyra való lelki felkészülés ideje, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnap előestéjével kezdődik és karácsony első vecsernyéjéig tart. Megannyi szokás és népi hagyomány is kapcsolódik hozzá. A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette az advent, valamint az egyházi év kezdetét.

Volt, ahol az első hajnali misére harangozáskor a férjhez menő lány a harang köteléből három kis darabot szakított, s azt a hajfonó pántlikájában viselte, hogy a farsangban sok kérője legyen. Erdélyben azt tartották, hogy az adventi hajnali mise alatt minden ajtót, ablakot, különösen az ólat be kell zárni, mert ilyenkor a boszorkányok állati alakban a harangozás elől a házakba, az ólakba húzódnak, s ott kárt okoznak. Az Ipoly mentén arról is tudni véltek, hogy az elásott pénz adventkor megtisztul./Néprajzi Lexikon/

Szokás az alkalomra adventi naptár készítése is, vállalkozó kedvűek, (mint én) mézeskalácsból is süthetik. -Még a barátnőimet is megleptem egy-egy ilyennel- Kedvcsinálónak mellékeltem fényképet róla, elég jól sikerült...leírást hozzá, itt találtam:
http://desszert.eu/mezeskalacs_adventi_naptar

Szép hagyomány a négy gyertyával díszített adventi koszorú „ötlete” is, amely 1838-ból ered: Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész, a hamburgi gyermekotthon alapítója a ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készített, és minden istentiszteleten újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ez a szép ötlet gyorsan követőkre talált. Évről évre szebben és szebben díszítették fel ezeket a koszorúkat – a kerekség az örökkévalóság szimbóluma –

Holnap este meggyújthatjuk az első gyertyát a koszorún, és ehhez szeretnék adalékként egy kis ínyencséget ajánlani. Ha lehet, készítsük egy időben a finomságokat, mert az illatok, amik keverednek ilyenkor, leírhatatlanok…

Mézespuszedli (Nagyi-féle)

• 25 dkg méz
• 50 dkg liszt
• 12 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• 1 egész tojás és 2 tojás sárgája
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 kávéskanál őrölt fahéj
• 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
• reszelt citromhéj

A megmelegített mézben feloldjuk a margarint, hozzáadjuk a többi alapanyagot és simára gyúrjuk. Pár percre betesszük a hűtőbe. Ha lehűlt, 1/2 cm vastagra kinyújtjuk, formákat szaggatunk belőle. Közepes hőfokon kb.12 percig sütjük. Cukormázzal díszítjük, amit  sarkán picit kilyukasztott nylonzacskóbol írókázunk, ki-ki a fantáziájának megfelelően.
1 tojás fehérje
25dkg porcukor

A finom adventi-süti mellé, forralt bort szoktam készíteni

• 750 ml száraz, nem túl savas vörösbor
• 7dkg cukor
• 2 rúd fahéj
• 8 szem szegfűszeg
• 3 szem szegfűbors

Jó étvágyat kívánok!

(foto:saját)

Született pestiként, nem sok közöm lett volna egy disznóhoz sem, de vidéki rokonságunk jóvoltából már gyerekkoromban sem volt idegen a háziállatok közelsége. Sokszor meghívtak minket disznóvágásra is. Nagyon szerettem az ilyen karácsony előtti, hatalmas családi összejöveteleket. Kislányként ott sertepertéltem a pirospozsgás jó kedélyű vidéki asszonyok között, és amit tudtam és engedtek, már segítettem. Közben persze a legnagyobb élményt, a borvirágos orrú férfiak viccelődése és az asszonyságok évődése jelentette. Igazi jó hangulatú emlékeim ezek...

Később, férjem szülei jóvoltából kerültem újra malacközelbe, ők ugyanis minden novemberben Erzsébet, vagy András napra "vágtak". Ezek a hétvégék is felejthetetlenek - annál is inkább, mert sajnos ők már nem élnek - sűrűn eszembe jutnak azok a szép napok, szeretettel gondolok rájuk... A hajnali mínuszok, a gyönyörű havas, zúzmarás táj. A ködös alföldi napfelkelték, amit a kert végéből néztem végig, amíg a férfiak a szegény állatot szenderítették jobblétre. A család apraja-nagyja, ott sürög-forog. Test- és lélekmelegítő gyanánt egy-két kupica jóféle házi pálinka, és azok az igazi toros ízek, amiket csak ekkor kóstolhatunk.

A konyha felől egész nap íncsiklandó illatok szállnak. Ebédre az asztalon gőzölög az orjaleves, amelyről csak a magyar disznótorok szerencsés résztvevői tudják, milyen csodában van részük. Eperlevél tészta úszik benne, s a színe sárga, mint az arany.A hagyományok ismerői tudják, hogy a leves után szárma, azaz töltött káposzta következik. Majd sült hurka és kolbász kerül az asztalra, esetleg kolbászhússal töltött szűzpecsenye. Estére be van töltve a hurka, a kolbász, a disznósajt, amit varslinak,más helyen gömböcnek is hívnak. A sonkák, szalonnák sóban vagy páclében fürödnek, hogy nemsokára füstre kerülhessenek. A tepertő is kisült, a zsír bödönökben várja a további felhasználást. Majd ha bírunk még enni, egy kis szilvalekvárral töltött hájas kiflivel koronázhatjuk meg ezt a fejedelmi lakomát.

Anyósom szívesen átadta ilyenkor a konyháját (ez nagy dolog volt ám), hogy én készíthessem a szokásos toros eledeleket -persze jótékony felügyelettel-. Sokat tanultam tőle, nemcsak főzni, sütni is. (Az Ő receptfüzetét is féltve őrzöm, természetesen közzé teszek majd belőle jó néhány finomságot).

A disznóöléshez a paraszti életben betöltött fontos szerepénél fogva hiedelmek is fűződtek, amelyek a hit szerint elsősorban a sikeres ölést biztosították. Ezek közül általánosan elterjedtek voltak a disznóölés tilalmas napjaira vonatkozók: nem volt szabad újholdkor ölni, mert férges lenne a hús; helyenként változóan tilos volt a disznóölés kedden, pénteken, vasárnap, mert pl. megromlana a hús; valamint néhány magára a disznóölésre vonatkozó (közben nem szabad a disznót sajnálni, mert nehezen döglik meg; a disznó felhasításakor kacagni kell, hogy vastag legyen a szalonna; a sózást szótlanul kell végezni, nehogy férges legyen a hús; néhol a hurkát is szótlanul főzték, nehogy kifakadjon); továbbá bizonyos, az asszonyokra vonatkozó tilalmak (terhes asszony ne lépjen disznóperzselésbe, mert gyereke szőrös lesz; ne egyék a velőből, mert a gyerek taknyos lesz; asszony ne egye az orrát, mert törni fogja az edényeket stb.). Szórványosan felbukkanó, helyi jelentőségű adatokat nagy számban ismerünk (pl. azt tartották, hogy ha öléskor a Göncölszekér és Kaszáscsillag közel van egymáshoz, több zsír lesz; ölés előtt a disznót meg kellett kergetni, hogy porhanyós húsa legyen stb.). A levágott disznó bizonyos részeit felhasználták gyógyító, ill. mágikus eljárásokra; így elsősorban a Tamás-napon vágott disznóból eltett tamáshájat gyógyszerként, a levágott nemi szerveket és csecsbimbókat az ólba visszadobva a sertésszaporaság céljából.
(Magyar Néprajzi Lexikon)

Nem hurka és kolbász leírást szeretnék ma ajánlani, mert úgy sejtem akinek módja van disznót vágni annak nem kell recept annyira a vérében van a készítése.

Másfelől pedig, Krúdy Gyula is(akiről már szóltam a naplómban) a finom falatok méltatója, így vélekedik ebben a kérdésben:
"Könnyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fűszerek elegendőségéről a disznó feldolgozásánál. Kár, hogy nincs mindennap disznóölés, amikor a férfiak megmutathatnák a nőknek, hogy ehhez az egyetlenegyhez jobban értenek, mint ők." ...Krúdyval csak nem húzok ujjat.

Akkor hát az eheti ételem egy olyan fogás, ami megint nem a kímélő kategóriába tartozik, de igazán nagyon finom. Azoknak ajánlom akik, nem fogyókúráznak és nem vetik meg a ragacsos disznóságokat. (A hozzávaló húsok ne rémisszenek el senkit)

Toros káposzta

• 1/2 kisebb sertés fej (füllel, orral... ne félj tőle)
• 2 db sertés köröm (hosszában félbe vágva, ezt a hentesre kell bízni)
• 1/2 kg színhús (azok kedvéért, akik nem ennének az előbbiekből)
• 20 dkg füstölt hús (oldalas, comb, bármi)
• kb. 1,5 kg savanyú szálas káposzta
• 1 kanál zsír
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 szem tv.paprika, paradicsom
• őrölt pirospaprika, só, bors, köménymag, babérlevél,

A zsíron megpirítom a finomra vágott hagymát, majd hozzáadom a fokhagymát ezután a pirospaprika következik. Erre az alapra jön a kockára vágott színhús és a füstölt hús, valamint a lesikált, körmök. Mikor kicsit lepirulnak a húsok, felönthetjük egy kevés vízzel. A fűszerezés következik, a sóval vigyázzunk, mert a füstölt hús, és a káposzta is sós lehet. Ezután ráfektetjük a fejhúst is, majd rátesszük a paradicsomot, és a tv. paprikát, és a savanyú káposztát is. Felöntjük annyi vízzel, ami majdnem ellepi.  Lefedve, lassan főzzük igen sokáig. Kevergetni se nagyon kell, meg nem is nagyon lehet, inkább forgassuk, rázogassuk. Amikor a körmön lévő hús leválik a csontról, és a fejhús is rezgős, gyakorlatilag készen vagyunk. Ilyenkor szoktam a nagyobb csontokat eltávolítani az ételből, és ha túl sok zsír gyűlne a tetejére, abból is le lehet szedni.  Ellenőrizzük a fűszerezést. Én még egy-két csipet cukorral is meg szoktam bolondítani a végén. Tejföllel, friss ropogós kenyérrel tálaljuk.

Jó étvágyat kívánok!

(foto:desszert.eu)

November 11. jeles dátum a népi kalendáriumokban.Márton nap az egyik legrégebbi és legkedvesebb ünnep volt. Ilyenkor degeszre tömték a hasukat a legszegényebbek is. Tepsibe kerültek a tavasszal kikelt libák, és mellé új bor került az asztalra.A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó részéből, innen ered „püspökfalat” szavunk is. Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta volna. Sok helyen rendeztek bálokat, vásárokat.

– Ez a nap Márton püspök nevéhez kapcsolódik – a mai Magyarország területén, Savariában született 316-ban. Katonának állt, a római légióban szolgált. Amikor az országút mellett didergő koldust vett észre, kettéhasította a köpönyegét, és a felét a koldusra terítette, akiről a néphit úgy tartja: maga Jézus Krisztus volt az. Mártont püspökké akarták választani, de szerénysége tiltakozott az egyházi rang ellen, így elbújt egy ólban. A libák azonban gágogásukkal elárulták. Ő lett Párizs első püspöke, s halála után szentté avatták.

A legenda tovább éltette Mártont és a libákat,és a középkor elejétől rengeteg szokást kapcsoltak ehhez a naphoz.
A pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó.
A bősi gazdák a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.
A Dunántúlon különösen Vas megyében még sokan emlékeznek arra, hogy Márton-nap estéjén a pásztorok sorra járták a házakat köszöntőjükkel. Kezükben dús lombú nyírfavesszőt tartottak, melyből a gazdának is adtak, hogy tavasszal ezzel hajtsa először a jószágot a legelőre.
Gyöngyösfalun például a kanász megkopogtatta az ablakot a következő szavakkal: „Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van” (Tátrai Zs. gy. 1966).
Baranya, a Mura-vidék lakói szerint Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág.
Néhol Márton-nap a cselédfogás és a legeltetés határnapja, valamint vásárnap. Dunaszerdahelyen híres volt a Márton-napi vásár.
A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi bált rendeztek.

Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól. Aki Márton napján csak répát eszik, ágyba vizelő lesz. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha szürkén, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” „A bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor

Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik – tartja a mondás. Tegyünk is ennek eleget, vagy legalábbis próbáljunk,  hogy egész évben bőven legyen étel és ital az asztalunkon.

Ropogós libacomb,hagymás tört burgonyával

• 4 db libacomb
• 3 gerezd fokhagyma
• só, bors, libazsír
• 1 kg burgonya
• 1 fej vöröshagyma

A sózott, borsozott,libacombokat kiolvasztott, bő libazsírba tesszük, és hozzáadunk kb.3 dl vizet, lefedjük. Sütőben közepes lángon majdnem puhára pároljuk,majd fedő nélkül szép pirosra sütjük.

Tört burgonya:

Megfőzzük a meghámozott burgonyát, leöntjük róla a vizet és összetörjük. A finomra vágott vöröshagymát pirosra pirítjuk, sóval, borssal ízesítjük, zúzott fokhagymát adunk hozzá, ha kihűlt összekeverjük a burgonyával és tűzálló tálba símítva betesszük a sütőbe, hogy a teteje szép pirosra, ropogósra süljön. (Akinek van kedve, ne tálba simítva süsse meg a krumplit, hanem formáljon csinos gombócokat belőle és úgy pirítsa meg a sütőben)
Vegyes savanyúsággal,vagy párolt káposztával kínáljuk.

(felhasznált irodalom:Magyar néprajz, National Geographic)


Jó étvágyat kívánok!