Mivel naplómat a magyar konyha rejtelmeinek és újragondolásának szenteltem, így talán meglepő a mai bejegyzésem. Nem szándékozom változtatni az elhatározásomon, de mindenképpen fontos néhány mondatot írnom a változatos étkezés fontosságáról. Természetesen, az hogy a magyar ételekről írok, nem azt jelenti, hogy olykor nem csempészek a konyhámba nemzetközi ízeket. Dehogynem. Külföldi utazásaimon is fontos az ottani ízek megismerése, amit a mai napig próbálok megidézni egy-egy finom étellel. Jó pár éve a televízióban is láthatóak  a legkülönfélébb főzős műsorok, amik vitathatatlan hatást gyakorolnak az ízlelő bimbóinkra. Nem beszélve a karizmatikus séfekről, szakácsokról...Jamie Oliver és Nigella Lawson óta intézményesült a szenvedélyes sütés-főzés világszerte, ez engem sem hagyott hidegen természetesen. Bár én mindig vallottam, hogy az élet csodás élvezetei között az evés és a főzés igen előkelő helyet foglalnak el.

csjó.jpgMivel gyermekeim is - a kornak megfelelően - természetesen alaposan odafigyelnek az étkezéseikre, így nem mindig a magyaros konyha remekeit részesítik előnyben - bár anyjuk alapos marketing munkájának köszönhetően - jól tudják, hogy mértékletesen fogyasztva, kiváló alapanyagokból készítve, a hagyományos magyar étel is egészséges.

Amikor gyorsan össze kell dobnom valami kímélőt, akkor bizony előfordul, hogy előveszem a főzős műsorokból látottakat. Az alábbi ebéd is egy ilyen gyors főzőcske eredménye - amit fiamnak készítettem -, kiemelném a köretként felhasznált spenótot. Jamietől tanultam és szinte bármihez illik.

Hagyományos napraforgó olajon megpirítom a karikára vágott hagymát, hozzá aprítok egy kis fokhagymát, majd rádobom a jól megmosott friss spenótleveleket, sózom, borsozom, facsarok rá egy pár csepp citrom levet. Néhány forgatás, dobálás után kész is. Befejezésül reszelek rá egy kis parmezán sajtot, ha nincs, más féle sajt is megteszi. Én rostonsült csirkemell és jázmin rizs mellé tálaltam, rizs helyett polentával is nagyon finom.

 

Persze mindig hű vagyok magamhoz és a hűtőben mindig van valami igazi magyaros is. Így most is. Nyár lévén egyik kedvenc egytálételem a töltött paprika. Remek fogás. Mindenki szereti a családban. Igazán jellegzetes illat árasztja el a házat, amikor főzöm, semmivel össze nem téveszthető töltöttpaprika-illat....hmmmm. Nagyon szeretem főzni is, mert ötletes és kreatív étel. Az eredmény pedig igazán magáért beszél. Gyönyörűséges. Rengeteg változatát ismerem, van aki rántás nélkül, édesítés nélkül, zellerrel, zeller nélkül....stb. stb. készíti. Én édesanyámtól tanultam, és így készítem a mai napig.           

Kóstold meg és élvezkedj!

Töltött paprika (az alapanyag lehetne a duplája is, mert nincs az a mennyiség ami el ne fogyna)

  • 1/2 kg darált hús (lehet sertés, de én szoktam szárnyasból is)
  • 20  dkg rizs
  • 1 l paradicsomlé, jó minőségű 100%-os, vagy házilag főzött, esetleg 1 doboz(300g) Aranyfácán   paradicsompüré
  • 50-100 g liszt (kb.)
  • 10 db tölteni való paprika
  • 1 db tojás
  • 2 gerezd fokhagyma
  • olaj, pirospaprika, bors, só, zeller zöldje

A szép csemege paprikákat megmossuk, kicsumázzuk. A darált húsból, a félig megpárolt rizsből, tojásból, a fűszerekből tölteléket készítünk. Megtöltjük az előkészített paprikákat. Megfelelő lábasban feltesszük a paradicsomlevet forralni. Akinek kényes a gyomra, egy kis vízzel, vagy húslével hígíthatja is. Amikor forr, beletesszük óvatosan a töltött paprikákat, majd kis lángon, óvatosan, lassan megfőzzük, kb. 40perc- 1 óra, a hústól függően. Amikor puhára főztük, kivesszük a paprikákat egy külön tálra és elkészítjük kevés olajon a rántást, a fokhagymával, majd csomómentesen belekeverjük a szószba, ízlés szerint cukrozzuk, és apróra vágott zeller zölddel ízesítjük. Mártás sűrűségűre forraljuk. Visszatesszük a töltikéket és még egy utolsó forralás, és készen is van. Én szeretem egy kicsit megvárni, hogy ne legyen annyira forró, és akkor tálalom. Lehet főtt burgonyát is kínálni mellé, (bár szerintem friss, ropogós kenyérrel az igazi) aki nem fél a kilóktól.

Jó étvágyat kívánok!

tpapr1.jpg

(fotók: saját)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: VéZsé  2012.08.11. 08:36 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://apropomagyarizek.blog.hu/api/trackback/id/tr34706499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.