...na igen, erről talán már tettem említést valamelyik bejegyzésemben. Le kell szögeznem, imádom a magyar filmeket, bár általában nagy filmzabáló vagyok, de a nagy szerelem a magyar mozi. Rendíthetetlen rajongója vagyok, korszakra, témára való tekintet nélkül. Fogalmazhatnék úgy is, hogy mindenevő vagyok... Érdekes, hogy már gyerekfejjel is szerettem a magyar filmeket. Megfogtak azok a történetek, amik az akkori problémákat dolgozták fel. Akár humorral, akár véres komolysággal boncolgatták a 60-as, 70-es,80-as éveket, de érdekeltek a régebbi mozik is, amiből kicsit jobban megismerhettem azokat az időket, amikor még nem is éltem, amiket  szüleim emlékezéseiből ismertem csak. Persze nem csak ezért vagyok filmhívő. Fontos tényező, hogy a művészetek iránti fogékonyságom okán, igazi színész rajongó is voltam mindig, mert az is elmondható, hogy a magyar filmtörténetben is születtek nagy sztárok, óriási művészek, akik ugyan nem lettek világhírűek, de mi, magyarok, tudjuk, hogy kik is ők. Nem sorolom fel, mert nagyon sok nevet említhetnék.

Ifjúságom idején teljesen mások voltak a csatornák, amiken eljutottak a néző felé ezek az alkotások. A mozi, sokkal elérhetőbb kikapcsolódási lehetőség volt, hiszen pár forintos jegyárak mellett, akár egy nap többször is betérhetett az ember egy kis kikapcsolódásra. A televíziózás, pedig teljesen más volt, mint manapság (mára már be sem kapcsolom a TV-t). Remek televíziós sorozatok, regény adaptációk, klasszikus művek, feldolgozások, tévéjátékok kerültek képernyőre nap, mint nap. Így aztán ha akartam, ha nem belenőttem a témába, alaposan megismertem és ráadásul a könyvek szeretetét is ebből merítettem. Egy-egy jó film után levettem apám könyvespolcáról nyomtatott formában is az adott történetet, csak úgy merő kíváncsiságból. Manapság már kevesebb az igazán nekem tetsző magyar mozi, de azért még mindig van egy jó csokorra való kedvencem, és kedvelt mai generációs színészem. Csak remélni tudom, hogy visszatér a magyar filmipar régi fénye és eljön még egy új aranykor.

Fontos tényezőként utoljára hagytam azt, hogy hiszek abban, miszerint minden lehetséges formában támogatni kell a magyar kultúrát. Amennyiben én ehhez egy kicsit hozzájárulhatok azzal, hogy néhányotoknak kedvet csinálok egy-egy magyar film megnézéséhez, akkor ma már nem írtam hiába.

Nos, elég nehéz ez után a téma után frappánsan rátérnem mai ételemre, de talán elnézed nekem ha ügyetlenül teszem, hiszen nem vagyok író, csak egy lelkes, szókimondó, aki intenzíven éli az életet és ezt boldogan osztja meg az érdeklődővel. Egy jó mozi után, ennünk kell egy finomat.

Tehát választásom a "rántott husira" esett, ami nem azonos a "bécsi szelettel". Olvastam valahol, miszerint "A rántott hús a Kárpát-medence Jinje és Jangja, a magyar néplélek alfája és omegája. Életünk első rágható ételeinek egyike, és földi pályafutásunk utolsó receptje, amit elfelejtünk" ...teljesen egyetértek, a szellemességével pedig teljesen elvarázsolt a fenti pár sor írója. Igen, ez az étek elengedhetetlen része a magyar vasárnapi ebédeknek, jellegzetes illata felidézi az otthon hangulatát, anyáink, nagyanyáink konyháját.

A köztudatban a bécsi szelet Bécs város kuriózumaként van jelen, pedig az étel -egy legenda szerint- olasz eredetű. 1848-ban Radetzky marsallt az osztrák- magyar uralkodó Észak- Itáliába küldte, hogy leverjen egy forradalmat. Milánóban találkozott egy különleges étellel: a borjúszeletet tojásba forgatják, panírozzák, és vajban kisütik. Hazatérése után be kellett számolnia Ferenc Józsefnek a receptről. Később az osztrákok állították, hogy ez csupán kitaláció, azonban az osztrák szakirodalmak is tényként kezelik a történetet. Legendák ide, fikciók oda, a bécsi szelet-Wiener Scnitzel-1900 óta az osztrákok nemzeti étele. Az azonban bizonyos, hogy a bécsi szelet nem osztrák találmány, ugyanis a húsok „aranyozása” divatos volt a bizánciaknál és Itália előkelő családjainál is.

Sok beszédnek, sok az alja - szokták mondani - és minek után elég éhesek vagyunk már, talán lássunk neki az elkészítésnek, és merüljünk el Magyarország legnépszerűbb ételének elkészítésében.

Rántott Hús 3 kicsi.jpgRántott hús készítése előtt mindig itassuk le a nedvességet a hússzeletekről mielőtt panírozzuk őket, különben a forró olajba merítve a panír le fog válni.

A rántott csirke akkor sikerül a legjobban, ha a csirkét és a panírt is nagyon hidegen tartjuk. Sütés előtt a bepanírozott csirkedarabokat tegyük vissza egy órára a hűtőbe.

A rántott hús készítésére kiválóan alkalmas a csirke combja vagy melle, de hagyományosan leginkább sertés- vagy borjúhúsból készítik.
Erre a célra talán a comb, a karaj vagy a felsál rész a legjobb, szeletekre vágva. De ránthatunk még bármilyen halat vagy zöldséget is.
A szeletelt húsokat klopfolóval kb. fél centiméteres vastagságúra lapítjuk. Ha a csirkemellfiléket túl vastagnak találjuk, lapjára félbevágjuk.

A kivert szeleteket fűszerezzük: sózzuk, vagy szórjuk be grillfűszerrel és hagyjuk állni. A csirkehúst és halat legalább fél órán át, a sertés- vagy borjúhúsnak adjunk egy órát.

Ezután a szeleteket lisztbe forgatjuk, majd villával felvert tojásba mártjuk (ehhez lehet egy kevés olajat is adni). Legvégül zsemlemorzsába hempergetjük.

Természetesen a zsemlemorzsát helyettesíthetjük bármi mással, például darált dióval is. Ha meghagyjuk a zsemlemorzsát de izgalmasabbá akarjuk tenni, keverhetünk bele magvakat például: szezámmagot, tökmagot, lenmagot, napraforgómagot. Törhetünk durvára kukoricapelyhet is a zsemlemorzsához, vagy reszelhetünk bele sajtot.

A húst leginkább olajban szoktuk sütni, de zsírban sütve is finom. Fontos a megfelelő hőmérséklet elérése (minimum 150 °C, de túl meleg se legyen). Próbaképpen az egyik hús csücskét lógassuk bele a zsiradékba, ha fortyog és bugyborékok keletkeznek körülötte, akkor a hőmérséklete megfelel a sütésre.
Túl hideg zsiradékba ne tegyünk sütnivalót, mert átázik, és átveszi a zsiradék ízét. A forró olajba tett hús alatt vegyük takarékra a lángot, fedjük le, és így süssük egy ideig, majd újra nagy lángon megforgatva a másik oldalát fedő nélkül süssük pirosra. Amikor a húst kivesszük a serpenyőből, le kell róla csöpögtetni az olajat: a frissen sülteket helyezzük szalvétára vagy papír törlőkendőre.

Jó étvágyat kívánok!

A végére hagytam néhány nagyon kedves filmrészletet, persze nagyon nehéz a választás, mert ennek a témának akár egy külön blogot is szentelhetnék, de talán így is érezhető a vonzalmam...(a neten sok helyen regisztráció nélkül is letölthetőek, csak győzd végignézni :-)

Egyszerűen szenzációsak:


(foto:bűvös szakács)

Szerző: VéZsé  2012.07.22. 09:11 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://apropomagyarizek.blog.hu/api/trackback/id/tr64670437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.