Még mindig ünnepi hangulatban írom a heti bejegyzésemet is, de nem tehetek róla sok élménnyel lettem gazdagabb az elmúlt héten. Túl azon, hogy szerencsém volt részt venni a Szent Koronáért tartott villámtüntetésen, még a hagyományosan megrendezett Mesterségek Ünnepe is a napokban zajlott. Ezen, a kezdetektől fogva ott kell lennem. Nagyon szeretem ezt a népművészeti forgatagot, ha tehetném,minden nap bámulnám az ügyes kezű mesterek munkáit. Csodálom a népies ruhákat (előszeretettel hordom is, de csak ritkán, mert nagyon vigyázok rájuk), szeretem a hagyományos kézzel készített tárgyakat.

Most mégsem népművészeti élménybeszámolóval készültem, hanem –naplóm témájához híven-inkább konyhaművészetivel. Nem célom arra bíztatni bárkit is, hogy  gyomorrontásig végigkóstolja ezt az ízorgiát, amiben része lehet a látogatónak egy ilyen eseményen. Inkább ihletadó lehet a látvány egy jó kis szabadtéri, sütés-főzéshez. Ezért csatolok néhány fényképet is az írás végén. Az illatokat mindenki képzelje hozzá.

Az egyik legnépszerűbb csemegéje talán a rendezvénynek a töki pompos. Kicsit utánanéztem, hogy honnan ez az elnevezés? A magyarázat nagyon egyszerű: pompos azt jelenti, leszakított tészta és azért töki, mert onnan való a recept, vagyis Tökről. (én valamiért másra gondoltam…)

Nem valami újdonságról van szó, találtam a pompos készítéséről egy régi leírást is. Érdemes a nyelvezetre figyelni, nagyon szép:
Amikor a tüz már égött, az asszony kiszakitotta a tésztát. Neköm vót öt karikós szakasztóm, mög egy hosszikás,annak mondtuk„vekni”
Abba teritöttük a szakasztóruhát, möglisztöztük, a könyértésztát
hat részre elosztval beletöttük a szakasztókba és betakartuk. Akkor a szakasztóba k‘t még egy órát. Amikor az asszon ‘kezdte kiszakittani a könyeret, a pompost szakitotta ki elõször. A pompost õtötte be utójjára és azt vötte ki elõször. A kis pompos vót az ‘sõ, amit mögszegtek. Vót fé kilós? Mint egy nagyobb
zsömle. Zselicbe pompos nékün nem sütött az asszon, azt mondták az a „Krisztus könyere”.
(Fodor Rozália, 63 é. 1962.)
Honismeret c.folyóirat 2005/5.szám

Ennyi beszéd után, végre jöhet a recept

Töki pompos

  • 1 kg finomliszt
  • 50 dkg félfogós búzaliszt
  • 7 dkg élesztő
  • 30 dkg burgonya
  • asztali só
  • 0,5 l langyos víz
  • 0,5 l 20% zsírtartalmú tejföl
  • 20 dkg vöröshagyma  
  • 1 fej fokhagyma
  • 0,5 kg húsos szalonna
  • 20 dkg pannonia sajt


A nyers kenyértésztát 10 adagra számolva egy 40x60cm-es, enyhén zsírozott vas sütő tepsire helyezzük, majd egyenletes vastagságúra, kb. 1-1,5cm-re nyújtjuk. 200C-on elősütjük,  kb. 7-9 percig. A félig kész pompost kivesszük, tetejére fokhagymás tejfölt kenünk 1-2mm vastagságban, és rászórjuk a darabolt anyagokat: a finomra vágott vöröshagymát, a kockára vágott húsos szalonnát és a durvára reszelt pannonia sajtot. A megdíszített pompost visszahelyezzük a sütőbe és  további 5 percig pirosra sütjük. Miután a kenyértészta készre sült, valamint a tetejére helyezett anyagok megpirultak, a sütő tepsiről egy vágódeszkára csúsztatva négyzetekre vágjuk.
(Én már sütöttem kerti sütőben is, finom lett)


Jó étvágyat kívánok!

 

                          

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                         (foto:saját)

Szerző: VéZsé  2012.04.29. 10:25 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://apropomagyarizek.blog.hu/api/trackback/id/tr554478983

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.