Az otthonról hozott ízeket, életünk végéig a szánkban érezzük. Nemzedékről nemzedékre örökítettük át az édesanyák főzőtudását.
Annak idején kevesek használtak szakácskönyvet, az ételeik készítésénél, inkább a mindennapok lehetőségei és a hagyományok alakították az ízeket, és a hozzávalókat. Egy-egy hétköznapi recept mai formája , hány és hány asszony verejtékes munkáját és remek ízlését dicséri (nem lebecsülve a főzni tudó és szerető férfiakat sem). Sajnos nem mindig van lehetőség arra, hogy a konyhai tevékenykedésünket örömként, és örömszerzésként éljük meg. A mindennapi foglalkozásunk mellett, a főzés sokszor robotnak tűnhet. Ezzel az én édesanyám is így volt, ennek ellenére, tőle örököltem az igényes konyha fontosságát, tőle tanultam meg a főzés csínját-bínját és az ő "szájízét" vittem tovább.
Sokszor, amikor nekikezdek egy-egy ételnek, eltűnődöm azon, hogy milyen sok ötletes és remek receptünk van, nekünk magyaroknak: gondoljunk csak a töltelékes ételeinkre,a rakottakra, a főzelékekre, a leveseinkre, a halakra, a vadakra és még hány, és hány féle eledelre...a süteményeinkről, nyalánkságainkról már nem is beszélve.

... A magyar konyháról sok korabeli és későbbi adattal rendelkezünk. Ennek oka, hogy ételeink egészen más jellegűek voltak - és ma is azok -, mint Európa más népeié. A másik ok ősi étkezési szokásainkban gyökerezik, amelyek a mai napig megmaradtak. Már Anonymus is arról tudósít, hogy őseink minden győzelmüket napokig tartó evéssel-ivással ünnepeltek meg, sőt a lakomára az is elég ok volt, hogy megpillantsák óhajtott otthonukat, a Kárpát-medencét. Anonymus "aldomas"-t ír; a lakomát a magyarok sokáig "áldomásnak" nevezték, amely szóban benne van az "áld" ige, amely az ünnepi alkalmat jelzi. Európa minden népének feltűnt a magyarok étel-ital bősége; a magyarok evés-ivását a Nyugat ma is felháborító prédálásnak tekinti. Európa ugyanis a magyarok honfoglalása idején igen szegény volt, több helyen éhínség pusztított, a Kárpát-medencét viszont mindig a bőség és a jólét jellemezte. Ehhez járult hozzá őseinknek sok állata és fejlett földművessége, ami növelte ezt a bőséget...(Dr.Kiszely István:Ősmagyarok konyhája)

Manapság sokat változtatnak autentikus receptjeinken az egészséges táplálkozás zászlaja alatt. Persze én sem vagyok ellene a sok gyümölcs, és zöldség beillesztésének mindennapi étkezéseinkbe. (Én a mértékletességre,a változatosságra és a jó minőségű alapanyagokra esküszöm.)

Ezt írta Mikszáth Kálmán egy újságcikkében:
„Dőljön, omoljék minden a nagy reformok és divatok mániájában, pusztuljon a vármegye (ámbár ott egészséges, jó gyomrok vannak), pusztuljon a dzsentri, a szűzdohány, de az ősételek maradjanak. Azokat ne engedjük! Pedig múlnak ám erősen. Sok nagy tekintélyű comedentia végképp elveszett. Hol van például a »levelensült«, e finom lepény, melyből, az igaz, két szolgáló sütött hajnaltól délig egy emberre való adagot. A levelensült úgy eltűnt a magyar konyhából, mint erdeinkből a bölény. Hol van a kürtőskalács? A mai generációból ki evett barabolyt? De százával említhetném az elenyészett ételeket, ha nagyon meg akarnám szomorítani a nemzeti érzésű gourmand-okat.
Mindez elmúlt, először odalett a poézis, mely az ételeket körüllengte, most meg már az ételek is indulóban vannak. Lassankint történik az átmenet úgy, hogy mi itthon észre se vesszük. Hanem mikor aztán hosszabb időre elutazik az ember az országból […], akkor tör ki csak rajtunk a »furor hungaricus«, a rettenetes »etyepetye« (ahogy ezelőtt az étvágyat nevezték), midőn a paprikás pörkölt illata újra megcsapja orrodat, s a túrós csusza haván pirosló tepertyűk nevetve megszólítanak. A kemence mályában sült pecsenyék szaga megbódít, az ősi mártások íze bizsergésbe hozza véredet."(1889.Magyar Konyha)

DSCN0370.JPG
Eheti ételem is nevezhető hungarikumnak, igazi különleges fogás: a kocsonya. A magyaros változatot más országokban nem szívesen eszik, legtöbben nem is ismerik. Szlovákok, románok is főzik, de ezek egyike sem hasonlítható a mienkhez. A magyarok tükörtiszta kocsonyát készítenek, húslevesszerűen. Túl azon, hogy nagyon finom, szerintem esztétikus, szép étel.

Kezdő háziasszonyok is próbálkozhatnak vele, bár nem árt észben tartani, hogy rendkívül idő-, és munkaigényes étel. Legtöbbször az ízesítéssel tudják elrontani, vagy azzal, ha túlforralják. Nem elég a körmöt beletenni, nagyon fontos a hús és a zöldségek is. – Ízesen kell elkészíteni, mintha egy húslevest főznénk. A zselésítő anyagoktól viszont tartózkodjunk! Nincs szükség zselatinra, ha a húshoz megfelelő mennyiségű levet teszünk, és nem sózzuk túl.


Sertéskocsonya

  • 2,5 kg kocsonyahús (köröm, füle, farka, bőr)
  • 50dkg soványhús (comb, lapocka) vagy aki szereti, csülök
  • 30dkg füstölthús
  • 20dkg füstölt kolbász (aki szereti)
  • 1fej hagyma
  • 3-4gerezd fokhagyma
  • 4szál sárgarépa
  • 4szál gyökér
  • 10 szem egész bors


Az alaposan megtisztított húsokat feltesszük főni annyi hideg vízben, hogy bőven ellepje. Lassan felforraljuk, és a habot gondosan leszedjük róla. Ezután sózzuk, és a borsot is hozzáadjuk.Beletesszük a zöldségféléket, a hagymát, a fokhagymát is. Nagyon lassan, csak gyöngyöztetve főzzük, így lesz kristálytiszta. Ha puhulni kezdenek a husok, beletehetjük a kolbászt is. Addig főzzük, hogy a csontokról leomoljon a hús. Amikor elkészült a kocsonya, ízlésesen kiporciózzuk a tányérokba a főtt húsokat. Én bele szoktam karikázni egy kevés zöldséget is.Ezután rámerjük sűrű szövésű szitán, a levet. Hideg helyre tesszük, hogy alaposan megdermedjen. Friss házi kenyérrel, zöldpaprikával, lilahagymával kínáljuk, esetleg citromlevet facsarunk a tetejére. Forró citromos teát, vagy forralt bort kortyolhatunk mellé.

Jó étvágyat kívánok!
 

(foto:saját)

Szerző: VéZsé  2012.04.29. 14:45 Szólj hozzá!

Címkék: m

A bejegyzés trackback címe:

http://apropomagyarizek.blog.hu/api/trackback/id/tr664479328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.