Az étkezés különösen fontos szerepet tölt be az életünkben. Azon túl, hogy létünk alapfeltétele,  mindennapjaink rendszeres eseménye is. Normális esetben kisgyermek korunktól családi, baráti körben történik, és így az ételek ízvilága, a fogyasztás szokásai generációkon keresztül átöröklődnek.

Emlékezzünk csak, hány olyan eseményt őrzünk a szívünk mélyén, ami egy szép(vagy kevésbé szép) terített asztal mellett zajlott?  Hány olyan kép vagy íz jut eszünkbe, amit nagyszüleinkhez, szüleinkhez köthetünk? Ugye sok… A mai napig boldogsággal tölt el, ha hazamegyek, és édesanyám elém tesz egy finom tányér levest. Igen, ezt nevezem én „hazainak”. Ezek a mi  hagyományaink, azok az egyedi és  ránk jellemző sajátosságaink, amelyek megkülönböztetnek minket más népektől. Egy nemzetről pedig, a hagyományai alapján alakul ki a kép másokban. Becsüljük meg ezeket és élvezzük azt a kiváltságot, hogy ilyen gazdag étkezési kultúrát örököltünk.
Szenvedélyes ember lévén, a főzést is nagy hevülettel művelem, mint ahogyan a „kedvcsinálást” is a témában. Hétről- hétre elámulok azon, hogy milyen sok recept van még, amit leírhatok. Sokszor nehéz is a választás, hogy melyik is legyen a következő.
A bevezetőhöz, talán egy ízig-vérig hagyományos, a magyar pásztor konyha remeke, a slambuc illik a legjobban, másfelől pedig debreceni születésű Nagyapám kedvenc étele volt. Ma rá emlékezem…

A pásztor étkek, eme nagyszerű találmányát nevezhetjük még öhömnek, betyárosnak, vagy akár öreglebbencsnek is. A szilaj állattartás következtében a pusztán élő pásztoremberek egyszerű, ugyanakkor laktató ételek elkészítésére törekedtek. Ehhez felhasználtak különböző  száraz tésztákat, mint amilyen a lebbencstészta, vagy  tarhonya, dúsították kölessel, burgonyával, szalonnával, kolbásszal, fűszerezték borssal, pirospaprikával, de bátran használták  a vadon termő növényeket is, mint az üröm,vagy a sziki csiperke.
Ezt az ételt eredendően bográcsban főzték az otthonról hozott száraz alapanyagok felhasználásával.

Így ír a Jászkun Kalendárium a készítéséről:
„…lényegében öregen, leveletlenül főzött lebbencs. Ugyanúgy szalonnazsíron sütik a tésztát pirosra, mint a lebbencslevesnél, de itt a tepertőt mindig benne hagyják a bográcsban, személyenként egy összmarék tésztát tesznek a bográcsba  és folytonos keverés közben pirítják pirosra. A krumplit laposra vagdalva adják hozzá és a sült tésztával kevergetik egy ideig. Utána annyi vízzel öntik fel, hogy egy kissé ellepje a sült tésztát, sót és csöves paprikát tesznek hozzá és így főzik. Amikorra a levét elfőtte, addigra a tészta és a krumpli is megfő.”

Slambuc

• 1 kg burgonya,
• 8 maroknyi lebbencstészta
• 15 dkg kolozsvári szalonna,
• 1 szál mangalica kolbász,
• 2 fej vöröshagyma,
• 1 db parpadicsom,
• 1 db zöldpaprika
• Só, bors, őrölt piros paprika.

A felkockázott szalonna zsírján megpirítjuk a lebbencs (slambuc) tésztát. Ha szépen megpirult, kiszedjük a lábosból(bográcsból), a visszamaradt szalonnadarabkákra az apróra vágott vöröshagymát rádobjuk, megpirítjuk. Hozzáadjuk az apró kockákra vágott burgonyát, egy darab cikkekre vágott paradicsomot, a papirkát (lehet csípős is) felkarikázva. Sóval, borssal, kevés őrölt pirospaprikával fűszerezzük. Rászórjuk a pirított lebbencstésztát, a karikázott kolbászt, és annyi vizet öntünk hozzá, amennyi éppen ellepi, ha szükséges, lehet még pótolni egy kevéske vízzel. Készre főzzük. Vannak olyan "bográcsvirtuózok", akik egy határozott mozdulattal képesek a kész slambucot az edényben teljesen megfordítani, hogy a teteje is megpiruljon.
(Természetesen ez az étel is a legfinomabb szabadtűzön főzve, bográcsban, de konyhában készítve sem utolsó)

(foto:hajduporta.hu)

Jó étvágyat kívánok!