Annyira szép volt az idő ma, hogy egy percet sem akartam a konyhában elvesztegetni a szokásos főzéssel. Ki tudja mennyi van még hátra ebből a gyönyörű őszi napsütésből? Addig-addig szöszmötöltem a kertben, hogy észrevétlenül telt el az egész délelőtt némi kertészkedéssel, és annál több bámészkodással. Olyan szépek a hortenziák -aminek sosem vágom le a virágát, hogy ősszel is csodálhassuk- vagy a vadszölő, ami a kerti falat futja be, és szinte egy nap alatt váltja a színét zöldről, a piros számtalan árnyalatára.(csatoltam néhány képet is a naplóbejegyzésem végén, talán visszaadják az ősz színeit)
Mivel sehogy sem akaródzott bemenni, maradt a szabadtéri főzőcske -mert enni, ugye kell a családnak- így hát kiköltöztettem a konyhát a kertbe...
Lacipecsenyét, nagyon sokszor készítettem már. Bevallom, sokáig nem is tudtam, hogy így hívják ezt a bőrös sertés karajból készített sültet. Pár évvel ezelőtt tudtam meg egy ajándékba kapott szakácskönyvből. Gyorsan kész van és nagyon finom.

A lacikonyha elnevezés a hagyomány szerint II. Ulászló királyunktól származik. Valószínűbb eredete, hogy a régi vidéki háztartásokban László-naptól (jún. 27.) kezdve kihelyezték a konyhát a házból a szabad ég alá. A lacikonyha fő, névadó készítménye a lacipecsenye vagy röviden laci. Ez nem más, mint gyors tűzön, frissen, hagymás, paprikás zsírban sült sertéshússzelet, amit egy ketté vágott cipó közé tesznek. A lacikonyhák frissen sült halat, kolbászt, hurkát is árultak, sőt újabban liba-, kacsasültet is. A lacikonyhák körül ólálkodtak a lacibetyárok; pénztelen, szegény, elzüllött alakok, akiket jómódú ismerőseik megvendégeltek.
Nos, ha lacibetyárok nem is ólálkodtak körülöttem, de a családom a sülthús illatára azonnal körém gyűlt, és jóizű beszélgetéssel, egy pohár jóféle magyar bort iszogatva múlattuk az időt...

Lacipecsenye, héjában sült krumplival és káposztasalátával

  • 5-6 szelet bőrös sertéskaraj
  • vöröshagyma
  • liszt
  • pirospaprika
  • néhány szem burgonya


A karajszeleteket kissé kiverjük, a bőrös-szalonnás részét bevagdossuk(hogy ne kunkorodjon). A hússzeleteket megsózzuk, paprikás lisztbe mártjuk,és a felhevített rostélyon megsütjük, a megtisztított feldarabolt vöröshagymával. (Aki nem szabadtűzön akarja készíteni, az bő forrő zsírban sütheti ki.)Parázsban sütjük mellé, héjában a krumplikat. Forrón, káposzta salátával kínáljuk, amit egy-két nappal előtte el lehet készíteni, hogy jól összeérjenek az ízek.(de frissen készítve is finom)

Káposzta saláta

  • 1/2 közepes fej káposzta
  • 2-3 fej lilahagyma
  • cukor
  • ecet
  • köménymag, babérlevél, szemes bors


A káposztát és a lilahagymát felvágjuk vékony csíkokra.Készítünk kb. 1/2l vízben, a többi hozzávalóból -ízlés szerint- egy finom salátalevet. A lilahagymával összekevert káposztát beletesszük egy edénybe és felöntjük a lével, majd egy-két napig érleljük. (Van aki forrázva készíti, de akkor nem lesz a káposzta ropogós)

Jó étvágyat kívánok!


 

  (foto:saját)

Szerző: VéZsé  2012.04.29. 11:20 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://apropomagyarizek.blog.hu/api/trackback/id/tr284479049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.