November 11. jeles dátum a népi kalendáriumokban.Márton nap az egyik legrégebbi és legkedvesebb ünnep volt. Ilyenkor degeszre tömték a hasukat a legszegényebbek is. Tepsibe kerültek a tavasszal kikelt libák, és mellé új bor került az asztalra.A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó részéből, innen ered „püspökfalat” szavunk is. Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta volna. Sok helyen rendeztek bálokat, vásárokat.
– Ez a nap Márton püspök nevéhez kapcsolódik – a mai Magyarország területén, Savariában született 316-ban. Katonának állt, a római légióban szolgált. Amikor az országút mellett didergő koldust vett észre, kettéhasította a köpönyegét, és a felét a koldusra terítette, akiről a néphit úgy tartja: maga Jézus Krisztus volt az. Mártont püspökké akarták választani, de szerénysége tiltakozott az egyházi rang ellen, így elbújt egy ólban. A libák azonban gágogásukkal elárulták. Ő lett Párizs első püspöke, s halála után szentté avatták.
A legenda tovább éltette Mártont és a libákat,és a középkor elejétől rengeteg szokást kapcsoltak ehhez a naphoz.
A pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó.
A bősi gazdák a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.
A Dunántúlon különösen Vas megyében még sokan emlékeznek arra, hogy Márton-nap estéjén a pásztorok sorra járták a házakat köszöntőjükkel. Kezükben dús lombú nyírfavesszőt tartottak, melyből a gazdának is adtak, hogy tavasszal ezzel hajtsa először a jószágot a legelőre.
Gyöngyösfalun például a kanász megkopogtatta az ablakot a következő szavakkal: „Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van” (Tátrai Zs. gy. 1966).
Baranya, a Mura-vidék lakói szerint Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág.
Néhol Márton-nap a cselédfogás és a legeltetés határnapja, valamint vásárnap. Dunaszerdahelyen híres volt a Márton-napi vásár.
A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi bált rendeztek.
Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól. Aki Márton napján csak répát eszik, ágyba vizelő lesz. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha szürkén, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” „A bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor
Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik – tartja a mondás. Tegyünk is ennek eleget, vagy legalábbis próbáljunk, hogy egész évben bőven legyen étel és ital az asztalunkon.
Ropogós libacomb,hagymás tört burgonyával
- 4 db libacomb
- 3 gerezd fokhagyma
- só, bors, libazsír
- 1 kg burgonya
- 1 fej vöröshagyma
A sózott, borsozott,libacombokat kiolvasztott, bő libazsírba tesszük, és hozzáadunk kb.3 dl vizet, lefedjük. Sütőben közepes lángon majdnem puhára pároljuk,majd fedő nélkül szép pirosra sütjük.
Tört burgonya:
Megfőzzük a meghámozott burgonyát, leöntjük róla a vizet és összetörjük. A finomra vágott vöröshagymát pirosra pirítjuk, sóval, borssal ízesítjük, zúzott fokhagymát adunk hozzá, ha kihűlt összekeverjük a burgonyával és tűzálló tálba símítva betesszük a sütőbe, hogy a teteje szép pirosra, ropogósra süljön. (Akinek van kedve, ne tálba simítva süsse meg a krumplit, hanem formáljon csinos gombócokat belőle és úgy pirítsa meg a sütőben)
Vegyes savanyúsággal,vagy párolt káposztával kínáljuk.
(felhasznált irodalom:Magyar néprajz, National Geographic)
Jó étvágyat kívánok!
