Egy-egy étkezés alkalmával, sokszor eszembe jut milyen érdekes hangulatba is tudok kerülni, amint leülök egy terített asztal mellé többed magammal. A megnyugtató evőeszköz és pohárcsörgéssel elkezdődik egy bensőséges együttlét családdal, barátokkal egy kedves ismerőssel, hogy kicsit kiléphessünk a mai felgyorsult világunk sodrából, néhány kellemes perc erejéig. A legszívetmelengetőbb pillanataim közé sorolom ezt az érzést.

Szerencsére a család és a baráti társaságunk is hasonlóan fogékony a kulináris élvezetek terén, így sűrűn látjuk egymást vendégül. Van, hogy többfogásos "lakomát" rendezünk, van olyan is, hogy csak összedobunk egy "bográcsost". Előfordul, hogy együtt sütünk, főzünk. Mikor mihez elég az idő. Már a készülődést is nagyon szeretem egy-egy vendéglátás előtt. A megfelelő étel kiválasztását, úgy hogy mindenkinek a fogára való legyen, de azért ne kelljen egy örökkévalóságot tölteni a konyhában. És a terítés...nagyon szeretek szépen teríteni. Egy szép szőttessel, mázas cseréptányérokkal, vagy ha az alkalom úgy kívánja, akkor modernebb terítékkel, de előkerül néha a Nagyi damaszt abrosza is a régi étkészlettel.  Mindig készítek díszítésnek egy kis virágcsokrot is, így télvíz idején a kertből vágott örökzöldekből és borostyánból. Majd gyújtok egy-két gyertyát, vagy mécsest és jöhetnek is a vendégek.

Kis bevezetőmben semmi különös nincs, hiszen a magyar ember messze földön híres a vendégszeretetéről, ennek nagy hagyományai vannak. Régi szakácskönyvek még elég szigorú szabályokat, követelményeket is taglalnak a témában.  Érdekes, hogy mit is tanácsolt egy korabeli "gazdasszony":
"... arra nagyon kell ügyelni egy jó gazdasszonynak, hogy minden egyes étel tökéletesen jól sikerüljön; hogy elegendő mennyiség legyen belőle; hogy a háziasszony vidám, kedélyes arccal fogadja vendégeit és az elkerülhetetlenül előforduló hiányokért, vagy más pótolhatatlan hibákért soha, de soha ne mentegetőzzék. Az ünnepélyesen hangolt, víg társaság úgy sem hajlandó a hiányokat észre venni. Ha aztán a háziasszony vendégeit kifogástalan vidám egyszerűséggel fogadja, akkor a vendégeknek nem jut eszébe holmi apró hibákat észrevenni, vagy a hátamegett megszólalni. Vigyázni kell a nagyobb vendéglátáskor arra is, hogy a meghívott vendégek a kitűzött órában pontosan asztalhoz ülhessenek, mert higgyék el nekem hölgyeim, nincsen valami lehangolóbb, sőt mondhatnám kínosabb egy étkezésre meghívott társaságra nézve, mint az, ha az a csoport éhes vendég, erőszakolt társalgást kénytelen folytatni...." (Zilahy Ágnes:Valódi Magyar szakácskönyv 1892. )

...nos, ha pontosan asztalhoz ültettük éhes vendégeinket, biztosan nagy sikere lesz egy finom és tartalmas magyaros bablevesnek, mégpedig úgy ahogyan Jókai Mór szerette. Ugyanis Írói munkássága mellett sok időt szentelt a gasztronómiának, valódi ínyencnek számított. Legjobb bizonyíték erre Sárga rózsa című műve, melyben élethűen adja vissza a hortobágyi ételek különlegességét, az ott élők étkezési szokásait. Számos ételt - köztük sülteket és desszerteket is - elneveztek róla. Ezek közé tartozik például a híres bableves Jókai módra.

Jókai bableves

  • 25-30 dkg tarkabab
  • 1 szép füstölt sertéscsülök
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 8-10 szem bors
  • 2szál sárgarépa
  • 2szál fehérrépa
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 10 dkg füstölt kolbász
  • 2 babérlevél
  • 10+3 dkg liszt
  • 1 tojás
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 1 ek.zsír
  • 1 pirospaprika
  • 2 dl tejföl
  • ecet
  • 1db hegyespaprika(erős)


Előző este beáztatjuk a csülköt és a babot. A meghámozott fokhagymát A répákat meghámozzuk,kisebb kockákra vágjuk.A kolbászt vékonyan felkarikázzuk. A csülköt és a babot feltesszük főni,annyi vízben,hogy ellepje. Ha félig megfőtt,hozzáadjuk a babérlevelet, a meghámozott fokhagymát és a borsot. Ha a bab is félig megpuhult,hozzáadjuk a répaféléket és kolbászt,és az egészet puhára főzzük. Elkészítjük a csipetkét:10 dkg lisztet elkeverünk csipet sóval,hozzáadjuk a tojást,és víz nélkül kemény tésztát gyúrunk belőle.Babszemnyi nagyságú darabkákra csipkedjük, és szikkadni hagyjuk. A hagymát finomra vágjuk, a zsíron megpirítjuk a 3 dkg lisztet és hozzáadjuk a hagymát, együtt pirítjuk. Lehúzzuk a tűzről,megszórjuk pirospaprikával és felöntjük 3 dl hideg vízzel majd simára keverjük. A csülköt kivesszük a levesből,kicsontozzuk,felaprózzuk,majd visszatesszük.Hozzászűrjük a rántást, belekeverjük a tejfölt és felforraljuk. Hozzáadjuk a csipetkét, az apróra vágott petrezselymet és készre főzzük, végül ecettel finoman savanyítjuk és ha kell, utána sózunk.(óvatosan, mert a csülök sós lehet)
Friss házi kenyérrel, erős paprika karikával, tejföllel kínáljuk

Jó étvágyat kívánok!


(foto:www.csirkecsulok.hu)

Szerző: VéZsé  2012.04.29. 15:14 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://apropomagyarizek.blog.hu/api/trackback/id/tr604479364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.