A mindenségit! Ez tényleg kicsit sok lett. Eddig folyamatosan arról papoltam, hogy a mértékletesség milyen lényeges, és hogy mindig ehhez tartom magam...nos, ehhez képest egyszerre kétféle-, ráadásul nem könnyű édességet is összeütöttem. Erre nem tudok egyelőre szalonképes magyarázatot adni.

Amíg kitalálom, mivel menthetem ki magam a tegnapi túlkapásomat illetően, addig is a fotókat feltöltöm, a recepteket is hamarosan leírom.

Ma is, mint minden szombaton reggel a korai órákban indultam a szokásos piaci bevásárlásomra. Ez nálam már szinte létszükséglet. Nagyon fontos teendőm, vagy valami természeti katasztrófa kell ahhoz, hogy ne menjek ki ilyenkor. Nem is untatlak azzal, hogy hány éve is annak, hogy ezt a sportágat űzöm...de sok, nagyon sok.

Általában gyalog megyek, hiszen ez is testedzés, jó kis séta. Gondolom mindenkinek megvan a saját bejáratott bevásárlási üteme, szisztémája, így nekem is. Alaposan végigjárom a standokat, próbálom memorizálni, hol mi a legszebb és természetesen igyekszem az árra is odafigyelni. Persze nem a legolcsóbb árut keresem, hanem inkább a kofák legszebb kínálata érdekel, sajnos a minőséget meg kell fizetni. Ennyi év után vannak állandó helyeim, ahonnan beszerzem az alapanyagot a főzéshez, de azért mindig van újdonság, mindig van új árus. A szokásos rituális néhány mondatos beszélgetések a tojásossal, a pékkel, a hentessel, a savanyúságossal és a többiekkel szinte évek óta mindig ugyanúgy zajlanak, de sosem unom meg. Minden szombaton jól indul a hétvége ezektől a jóízű néhány mondatoktól.

Jó tanács:

Nem mind arany, ami fénylik, a piacon pedig nem minden finom, ami csodaszép - ez alap-közhely és -szabály. A nagy kínálattal rendelkező zöldségárusoknál általában nagykereskedőktől vásárolt árut látunk, és az egymás melletti standokat végignézve az a furcsa érzésünk támadhat, hogy mindegyik ugyanolyat kínál. A megoldás pontosan ez: mindegyik ugyanonnan szerzi be az árut, tehát ugyanabból a kamionból van a paradicsom az összes árusnál.
Kivéve az őstermelőket. Nekik normális esetben nem telik kamionra. Az őstermelők sokszor a nevüket meghazudtolóan fiatalok, de többnyire valóban nyugdíjasnak látszó nénik és bácsik. A néprajzosok néha könnyes szemmel vizsgálgatják a népviseletnek látszó sötét kendőt, vagy nájlonotthonkát a néniken. Az őstermelők sokszor valóban emberszabású kertjükből hozzák a portékát, bár vannak, akik nagyban őstermelnek, de a technológia házias. A termények íze, külleme, műtrágya- és méregtartalma az alkalmazott technológiának megfelelően általában az elvárható maximumnak és minimumnak megfelelő, ezért tőlük ajánlott vásárolni. Alapszabályként elfogadhatjuk, hogy minél kisebb a kínált mennyiség, annál valószínűbb a jó minőség. Ha az asztalon keveset látunk, az még nem jelenti azt, hogy nincs-e az árus mögött vagy az asztal alatt még néhány mázsa felhalmozva, tehát nézzünk körül. (az lenne az igazi, ha bio zöldséget tudnék venni mindig, de sajnos nem engedhetem meg magamnak, csak ritkán...nagyon drága)

Ma lefényképeztem a kosaramat,mert többen is megállítottak hazafelé, hogy milyen szép...és tényleg.

Mai ételem, egy nagyon hétköznapi leves. Ilyenkor van "szezonja" a fejteni való babnak.

Jó tanács 2.:

Nagyon figyeljünk oda a bab vásárlásánál, hogy milyen állapotban van a hüvely. Ne legyen barna foltos, vagy lisztes, lehetőleg ne legyen nagyon nedves, pláne nyálkás. A fejteni való bab érési időszakában is lehet esős idő, ilyenkor esetleg hajlamos rothadásra, penészedésre, nézzük meg alaposan, mit veszünk. A fejteni való bab hüvelye legyen élénk színű, rugalmas, de ne puha. Ha kinyitunk egy hüvelyet, a babszemek legyenek szép fényesek, élénk színűek, ne ráncosak. Nyár közepétől már kifejtve is lehet kapni. Ennél is nézzük meg alaposan, hogy friss-e, legyenek szép fényesek, üdék a szemek. Ráncos, esetleg penészes, vagy nyálkás babot ne vegyünk meg.

Nos, miután kiokoskodtam magam, talán megosztanám veled a receptet is. Nem akarlak megint untatni, de ezt az ételünket is rengetegféle módon készítik a magyar háziasszonyok, ez most egy a sok közül. Nagyon finom.

Fejtettbab leves

• 50 dkg fejtettbab,
• 2 szál zöldség,
• 2 szál sárgarépa,
• 1 kisebb zellergumó
• 1szem paprika
• 1szem paradicsom
• 1/2 csokor petrezselyemzöld,
• 1/2 csokor zellerzöld
• 1/4 szál füstölt kolbász,
• 1 gerezd fokhagyma,
• 1 kis fej vöröshagyma,pirospaprika,bors,só
• 1 pohár tejföl
• kevéske liszt  
• kevés olaj                                                                                                                                       

A babot kifejtjük, megmossuk, lecsöpögtetjük. A fehérrépát, sárgarépát, zellert, vöröshagymát, zöldpaprikát megtisztítjuk és a babbal megegyező nagyságúra vágjuk. Egy nagy fazékban felforrósítjuk az olajat, beletesszük a babot és az apróra vágott zöldségeket, a karikára vágott kolbászt. Megsózzuk és állandóan kevergetve 4-5 percig pároljuk. Rászórjuk a pirospaprikát, összekeverjük és felöntjük vízzel. A zöldség zöldeket összekötve hozzá tesszük. Felforraljuk és 30 percig főzzük, ennyi idő alatt a bab is megpuhul. Közben a paradicsomot apró kockára vágjuk, a fokhagymát megtisztítjuk, a lisztet összekeverjük kevés vízzel, majd a tejföllel. Ha puha a bab, beletesszük a forrásban lévő levesbe a zúzott fokhagymát, a paradicsomot és behabarjuk (kevés forró levest hozzákeverünk a tejfölös-lisztes keverékhez, majd beleöntjük az egészet a levesbe és jól elkeverjük). Forraljuk még 2-3 percig.Még sózzuk, ha kell. Friss kenyérrel kínáljuk.

(én most kivételesen tettem még a levesbe füstölt malachúst, de ez már túlzás :-)

Jó étvágyat kívánok

(fotók:saját)

Mivel naplómat a magyar konyha rejtelmeinek és újragondolásának szenteltem, így talán meglepő a mai bejegyzésem. Nem szándékozom változtatni az elhatározásomon, de mindenképpen fontos néhány mondatot írnom a változatos étkezés fontosságáról. Természetesen, az hogy a magyar ételekről írok, nem azt jelenti, hogy olykor nem csempészek a konyhámba nemzetközi ízeket. Dehogynem. Külföldi utazásaimon is fontos az ottani ízek megismerése, amit a mai napig próbálok megidézni egy-egy finom étellel. Jó pár éve a televízióban is láthatóak  a legkülönfélébb főzős műsorok, amik vitathatatlan hatást gyakorolnak az ízlelő bimbóinkra. Nem beszélve a karizmatikus séfekről, szakácsokról...Jamie Oliver és Nigella Lawson óta intézményesült a szenvedélyes sütés-főzés világszerte, ez engem sem hagyott hidegen természetesen. Bár én mindig vallottam, hogy az élet csodás élvezetei között az evés és a főzés igen előkelő helyet foglalnak el.

Mivel gyermekeim is - a kornak megfelelően - természetesen alaposan odafigyelnek az étkezéseikre, így nem mindig a magyaros konyha remekeit részesítik előnyben - bár anyjuk alapos marketing munkájának köszönhetően - jól tudják, hogy mértékletesen fogyasztva, kiváló alapanyagokból készítve, a hagyományos magyar étel is egészséges.

Amikor gyorsan össze kell dobnom valami kímélőt, akkor bizony előfordul, hogy előveszem a főzős műsorokból látottakat. Az alábbi ebéd is egy ilyen gyors főzőcske eredménye - amit fiamnak készítettem -, kiemelném a köretként felhasznált spenótot. Jamietől tanultam és szinte bármihez illik.

Hagyományos napraforgó olajon megpirítom a karikára vágott hagymát, hozzá aprítok egy kis fokhagymát, majd rádobom a jól megmosott friss spenótleveleket, sózom, borsozom, facsarok rá egy pár csepp citrom levet. Néhány forgatás, dobálás után kész is. Befejezésül reszelek rá egy kis parmezán sajtot, ha nincs, más féle sajt is megteszi. Én rostonsült csirkemell és jázmin rizs mellé tálaltam, rizs helyett polentával is nagyon finom.

Persze mindig hű vagyok magamhoz és a hűtőben mindig van valami igazi magyaros is. Így most is. Nyár lévén egyik kedvenc egytálételem a töltött paprika. Remek fogás. Mindenki szereti a családban. Igazán jellegzetes illat árasztja el a házat, amikor főzöm, semmivel össze nem téveszthető töltöttpaprika-illat....hmmmm. Nagyon szeretem főzni is, mert ötletes és kreatív étel. Az eredmény pedig igazán magáért beszél. Gyönyörűséges. Rengeteg változatát ismerem, van aki rántás nélkül, édesítés nélkül, zellerrel, zeller nélkül....stb. stb. készíti. Én édesanyámtól tanultam, és így készítem a mai napig.           

Kóstold meg és élvezkedj!

Töltött paprika (az alapanyag lehetne a duplája is, mert nincs az a mennyiség ami el ne fogyna)

• 1/2 kg darált hús (lehet sertés, de én szoktam szárnyasból is)
• 20  dkg rizs
• 1 l paradicsomlé, jó minőségű 100%-os, vagy házilag főzött, esetleg 1 doboz(300g) Aranyfácán   paradicsompüré
• 50-100 g liszt (kb.)
  
• 10 db tölteni való paprika
• 1 db tojás
• 2 gerezd fokhagyma
• olaj, pirospaprika, bors, só, zeller zöldje

A szép csemege paprikákat megmossuk, kicsumázzuk. A darált húsból, a félig megpárolt rizsből, tojásból, a fűszerekből tölteléket készítünk. Megtöltjük az előkészített paprikákat. Megfelelő lábasban feltesszük a paradicsomlevet forralni. Akinek kényes a gyomra, egy kis vízzel, vagy húslével hígíthatja is. Amikor forr, beletesszük óvatosan a töltött paprikákat, majd kis lángon, óvatosan, lassan megfőzzük, kb. 40perc- 1 óra, a hústól függően. Amikor puhára főztük, kivesszük a paprikákat egy külön tálra és elkészítjük kevés olajon a rántást, a fokhagymával, majd csomómentesen belekeverjük a szószba, ízlés szerint cukrozzuk, és apróra vágott zeller zölddel ízesítjük. Mártás sűrűségűre forraljuk. Visszatesszük a töltikéket és még egy utolsó forralás, és készen is van. Én szeretem egy kicsit megvárni, hogy ne legyen annyira forró, és akkor tálalom. Lehet főtt burgonyát is kínálni mellé, (bár szerintem friss, ropogós kenyérrel az igazi) aki nem fél a kilóktól.

Jó étvágyat kívánok!

(fotók: saját)

Gulyásleves mellé vagy csak azért, mert mindenki szereti...
Ki ne emlékezne gyermekkorunk meséiben szereplő legkisebb fiúra, aki mielőtt elindul szerencsét próbálni, édesanyjával süttet egy marék lisztből hamubansült pogácsát. De az is lehet, hogy - hozzám hasonlóan - többen őrzik a ballagásra kapott tarisznyájukban a jelképes falatkát...